Nyűgös vagyok

Aloha. A hónap utolsó napján, a meteorológiai tavasz kezdetét megelőző napon illik a posztolás. na jó, nem illik, de az elmúlt 2 napban nem igazán történt semmi, de ez a kihívás, megpróbálom azt összefoglalni.

Tagnap rávettük magunkat (unszoltam, traktáltam, kényszerítettem Bogdánt, hogy igenis menjünk be könyvtárhasználat órára:)) Akinek van esze, az persze kihasználja azt, ha monnyuk a könyvtáros óra előtt, avagy után van más órája, és azt habizza, hogy üti egymást a két óra, vagy valóban üti egymást a két órja, vagy pedig szimplán nem megy be órára, hisz katalógust nem vezet érdekesen artikuláló tanár urunk:) Nekem a tegnapi órája, az előzővel ellentétben tetszett, bár míg a múltkor voltunk vagy 250-en a nagyon nagynak éppenséggel nem mondható előadóban, addig tegnapra a létszám jóval megcsappant, kb feleannyian voltunk, mint egy hete. Gondolom nem bánjátok, ha nem írom le az óra anyagát, megoszlik a közvélemény, van akinek tetszik, van akinek nem.. Tény, Bogdánnk igaza van abban, hogy bár jó poénokat mond a tanár, ez nehezen élvezhető, mert elég töredezett a beszéde. Én spec megszoktam, és már nem akadok fenn rajta.

Este volt egy érzelmi holtpontom, de reggelre kipihentem magam, aztán jöttek is a poloska írtók. 11-kor el kellett hagyni a Hostelt, 3-ig nem is volt tanácsos visszajönni a permetező szer miatt. Úgyhogy megreggeliztünk mekiben (életemben először ettem fish mac-et, nagyon király). Séta követte a pocak jóllakatást, antikváriumról antikváriumra mentünk, majd beültünk egy jó kis tea/kávézóba. Felmentük a galériára, jött is a pincérlány, Bogdán menta teát rendelt, én meg tejeskávát. Na itt a csavar. Én jeges tejeskávéra gondoltam, és csak akkor esett le, hogy nem pontosan azt kértem (lehagytam a jeges jelzőt), mikor a csaj letette elém a gőzölgő, fortyogó löttyöt. Megvártam mire újra feljött és informáltam figyelmetlenségemről. Szerencsére voltak annyira nagyvonalúak, hogy simán kicserélték a kávákat.

Elment az idő a beszélgetéssel, a kávézóból az egyetem felé tartva bementünk még egy antikváriumba, meg is vettem Potter 2. könyvét angolul. Mert jó. Beleolvastam, és örömmel nyugtáztam, hogy ezzel remekül gyakorolhatom az angolt, hisz gimiben régen volt már angolóra.

Az egyetemhez értünk, bementem Bogdánnal japanisztikára, tetszett nagyon. Japán éghajlatáról volt ma szó, japán anyanyelvű tanárnő előadásában, s az ő hosszas japán felolvasásait egy japánul perfekt szinten tudó diáklány tolmácsolta. Ennek is eljött a vége, visszamentünk a Hostelbe, ahol az írtásra már csak a vegyszer szaga emlékeztetet. Ledőltem 24 percre pihenni, majd újra szalonképessé varázsoltam magam fél perc alatt, hisz 4-től halál és megújulás órám volt. Ma is élveztem, de ez nem lep meg. Jó a tanár, jó az anyag, jó a felkészültségem:P Most, ha befejeztem, kkor pedig muszáj beiktatnom egy kis pihenőt, mert lassan úgy érzem, összeesem a fáradtságtól. Született feleségek? Nem is tudom..Holnap idegörlő nap. Hétvégén meg költözünk, juhhé.

u.i.: mi van a postával? Anyu elsőbbségin adta fel az otthon maradt hajvasalót hétfn, erre még ma sincs sehol:(

Szavazó

Aki még nem szavazta ki magát, az szaporáztassa magát:) Holnap után csere. De ez a 38 nagyon szép szám..

Szent Ambrus-pff

Üdv Nektek. Bevallom, kipihentem magam a hétvégén. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a hétvége volt a tél, én meg a maci. Átaludtam:) Amint hazaestem, vizszintesbe helyeztem magam, és tv, net, tea, kakaó, mikor mi, és gond nélküli percek. Az előző bejegyzésből már kiderült, a hétvégén hónapforduló is volt, szép kis 5 hónapról van eddig szó, kérem.

A szombat pakolással telt, Manózással, mami és papi látogatással és este, vagyis éjszaka pedig belekezdtem az irodalomtudomány házi megírásába. Hát fujj:( Szent Ambrus Éji imájáról kellett 900-1100 szavas elemzést írnunk. Értitek? Egy picike, tök sablon imáról ennyit.. Nekiültem, lapra vetettem mit gondolok, örült is a fejem, mondom ihajj, ez bőven megvan, erre beírom wordbe, nézem adatlapot, szavak:450. Hát a hideg kirázott, hogy mi a manót lehetne még írni. Ráncoltam a frissen szedett szemöldököm, ittam pohárszám a kólát, és reggel 6.40-re kész lettem. 897 szó. Nem érdekel a hiányzó 3, nem megy:) Fogalmam nincs mit fog szólni a tanár, elég szabados elemzés, bár véleményem szerint ez a lényeg. (mert pl egy abszolút nem vallásos ember, aki életében nem volt templomban, nem ismer egy imát sem, az máshogy lát egy ilyen szöveget, mint az aki mondjuk szigorú vallásos nevelést kapott etc..) Leírtam amit konkrétan a sorokból olvastam és azt is amit az ima kivált belőlem.. A végén kínomban még a Legyetek jók, ha tudtokról is írtam, mert nekem speciel ez is eszembe jutott Szent Amrus Babits által fordított szavait olvasva.

Reggel 7-kor hagyott a rengeteg koffein elaludni, nem is keltem fel, csak délután fél 6-kor, mikor anyu beköszönt, ment melózni. Fáradtan felültem, kerestem valami "reggelit", lezuhanyoztam, ami nagyon jó ébresztőként hatott, majd sietősre fogtam a figurát, mert el akartam érni a 19.20-as gyorsot. Apuval 7-kor sikerült csak elindulni, mert a bőröndből mindig kifelejtettem valamit, és húztam az időt, úgyhogy csak a 19.30-as személyt értem el, de nem is baj, pihizem a vonaton meg olvasgattam. Persze a hajvasalót otthon felejtettem, majd holnap érkezik utánam. A amitól kapott új, ahogy Bogdán mondaná "bölcsész sapkámat" felavattam, azzal hódítottam Pest utcáin. (francia sityak).

A vonaton már csörgött a telóm, Bogdán érdeklődött hol vagyok, de a hívás után 15 perc múlva már be is szálltam a Hostel liftjébe (nem vagyok lusta, csak 50 kg-os ilyenkor a pakkom), ahogy felértem el is szívtunk egy cigit, megnéztük a Tökös csajt, meg Heti hetest (Love Hajós) aztán gépfüggés. Bogdán új heppje meg a kártyatrükk gyakorlás. De olyan aranyos, és már csomót meg is megtanult:)- no de kérdem én, mi lesz így a WoWval?:) Ma 3 órnk lesz csak, majd megírom milyenek voltak.

Szeretlek

Boldog 5. hónapot Kicsim!

Itthonról

De jó a saját ágyikómban teázni.. Hosszú éjszaka van mögöttem, azon kívül, hogy filmet néztünk, tanultam sokat, megírtam gondosan a házit is latinból, tényleg nyelvtant is vágtam meg szavakat is nagyon nalaposan átnéztem, mert úgy volt, hogy ma dogát írunk, erre nem:( 10-ig tart péntekenként a latin, erre a tanár úr 9. 58-kor kérdezi meg, hogy van-e idő még a dolgozatra? Hát nincsen. Az még legalább 20 perc lett volna, annyira meg nem vagyok ráérős (nem beszélve arról, hogy eleve kivagyok attól, hogy pénteken csak emiatt az egyetlen egy óra miatt kell fent maradnom, holott, már csütörtök este roboghatnék haza), úgyhogy a dogát áttettük keddre.

Sietősen távoztam a teremből, mert talim volt Bogdánnal, akit még Lángihoz menet elkaptam, nem csak utána. Ismét elhoztunk egy könyvet Booklineból apujának, onnan pedig az Astoria felé vettük az irányt, majd elnyelt minket a föld. Én ültem be elsőnek a fotóautomatába, bosszankodtam is egy sort, mert az 500-ast valamiért nem akarta elfogadni, és mire végre benyelte legalább 10-szer visszaköpte. Bogdán volt annyira tökéletes idözítésű, hogy pont akkor jött oda szórakoztatni, mikor az első villanás folyamatban volt, így az első kép ilyen félig gyagya, szemet oldalra szegezős lett, a második villanásnál meg épp felállóban voltam, és az arcom is eltorzult; de legalább elvonta a figyelmemet a pocsékba ment 700 forintról az eszement röhögés. Bogdán következett, aki eddig sapka alá rejtette rakoncátlan tincseit. Hát igen. Leült a székre, levette a sapkát, és..aranyos volt, na. Volt már jobb is a frizrája, de hát ő sem aludt éjjel..és a vaxot sem vittem fel neki a Hostelbe ezen a héten. Nekem csak a haja tűnt fel, de ő felhívta a figyelmem a szeme alatt lévő hatalmas karikákra, amik valóban akkorák voltak, mint maguk a szemek, de nekem mindezek ellenére egy vonzó, helyes srác mosolygot vissza a kis képekről. Miután kielégedetlenkedtük magunkat, elindultunk friss képeinkkel a Questurába, ahol meglepően nem kellett most kígyózó sorokba botlanunk. Mikor beléptünk egy nő állt csak előttünk a pultnál, így hamar sorra kerültem. Már épp matattam a szörnyű képek után, amik szerencsétlenségünkre rátapadtak Bogdán apukájának új könyvének egyik lapjára, megcibálva azt..Tibi ezúton kérek bocsánatot..és ekkor szólt az ügyintéző csajszi, hogy "ja, nem kell, átragasztom a képet a régiről". Mondom remek, még pénzt is kidobtam a ktasztrofális képekért erre nem is kell és még egy lapot is szétbarmolt..Bogdán következett, de ő sem várt drasztikusan sokat a kiszolgálásig.

Visszamentünk a Hostelbe, vettünk egy kis kaját, és megnéztük a South Park két részét, a WoWosat, meg a Hell on Earth-öt:) Nem sokat szöszöltünk utána, 1-kor elindultunk hazafelé. Elkísértem Bogdánt a Ferenciek teréig, csók, onnan pedig tovább húztam a böröndmet az Astoriáig. Szerencsére pont elértem a 13.44-es siófokit, de magára az útra nem emlékszem, hisz bukdácsoló fejjel végig aludtam. Fehérvárra érve, a leszállásnál elborult az agyam. Sok hülye szerencsétlen ott lihegett már a vonatajtajában, figyelmen kívül hagyva azt az apró tényt, hogy előbb le szeretnénk páran szállni. Egy srácnak nagyon leordítottam a fejét. Tudjátok az a tipikus szőke hajú, piros sapkás laza kis 17 éves gyerek aki menőzik a privi.hu-ra való csajok előtt, na szóval ez a gyerek fogta magát és elindult felfelé. Aha persze, a 20 kilós bőröndöt már félig levittem a vonatról, erre ez a kis....elállja az utat és vigyorog, mint valami tejbetök, hátrapillantva a csajokra. Na jó, nekem sem kellett több, emelt hangon közöltem vele, hogy mi a véleményem róla és megköszönném, ha letakarodna a lépcsőről, és megvárná amíg MINDENKI leszáll. Sikerem volt, mert egy kaller is látta, hallotta a jelenetet, és tovább alázván a gyereket, odalépett mellé és mosolyogva közölte velem, hogy ne aggódjak, gondja lesz rá, hogy a srác csak utolsónak szállhasson fel. Huh, az a bizonyos önelégült kis mosolyom megvolt egészen hazáig. De most nem? Nem vagyok én ingerlékeny, vagy gonosz, de az ilyen primitív kis bugrisokat ki nem állhatom. Persze, neki csak egy hátizsákja volt az én hatalmas bőröndömmel szemben.

Hazaértem, lezuhanyoztam, hajat mostam, betemettem magam az ágyba, hosszas perceken kereztül simogattam Manókát, majd LoLmárt magamhoz szorítva rögtön elaludtam. Nem rég keltem fel, de tudnék még aludni és valószínü, hogy ezt is fogom tenni, miután rendszereztem a jegyzeteimet.

Az első sorokban említettem, hogy éjszaka filmet is néztünk. Nem is akármit, hanem a Fauna labirintusát (Pan's labirynth). Hát elborzadtam néha rendesen. Mikor a Bábelt néztük, előtte az előzetesben vágtak be ebből képeket, és azok alapján úgy tűnt, mint egy családi kis tündérmese. Bár ha jól emlékszem, azt írták a zárókép alá, hogy fairy tail for adults..és igen. Két világot váltogat a film, az egyik Ofilía, a különc kislány mesebeli, ám elég döbbenetes, ijesztő és gusztustalan történetét, valamint a lány nevelőapjának, a spanyol háborús időszak kapitányának kegyetlen kínzásait. Elképesztő. A legsokkolóbb jelenet már a film elején jelentkezett, a kapitány egy sörösüveggel töri szanaszét egy fiú orrát, és kajak mutatják, ahogy horpad a gyerek orra és szilánkosodik (kb, 5-6 mp-en keresztül, teljesen ráfokuszálva)-aaaaaaa-, nem megy ki a fejemből ez a kép, nagyon rossz. Feltételezem 18+-as film lesz, annak ellenére, hogy Bogdán is megjegyezte, ő a bemutató alapján simán a gyerekeivel indulna el megnézni a kalandos kis filmet. Nem kéne:) Na elég volt ennyi egy huzamban, holnap jelentkezem mindenképp, egy különleges kis bejegyzéssel..

Romantika

A betyárját, elég bóbiskolósan telt a nap, Bogdán csak este fél 7 körül tért magához:) Lezuhanyoztam, ő is elment gyorsan, majd kiléptünk a Hostel kapuján. Van tőlünk kb 100 méterre egy hangulatos kis Pub-nak tűnő hely, Bonny és Clyde a neve, és már sok-sok vágyakozó pillantát vetettem rá suliba menet és persze haza felé is. Este meg pláne hangulatosnak tűnik a kivilágítás miatt. Mivel Valentin-napon nem mentünk el vacsizni, mert aznapra virradóan lopták el Bogdán kabátját, megbeszéltük, hogy valamikor később pótoljuk be. Na ez ma volt esedékes, de Bogdán meglepett vele. Átsétáltunk tehát, majd felmentünk a felső emeletre, nagyon jó kis hely. Bogdán csomót filózott a pizza és a bélszín között, de végül a pizzát választotta. Ő egy sima sonkásat evett, én meg valami Cabane Bonnie-t, nagyon guszta volt, félbe volt hajtva, tele volt tömve sajttal, kígyó uborka csíkokkal, sonkával és kukoricával és le volt locsolva zelleres tejföllel.. Bogdán a tudója, hogy nagyon keveset tudok egy huzamban megenni, de ezt betoltam. Az tény, hogy ő kb 15 perccel előbb végzett a kajával, de büszke volt rám, teljesítettem. De hát ilyen pizzát? Ezerszer finomabb, mint a Pepés. Tényleg. Szürcsöltünk még deciszámra kólát, cigiztünk, majd telihassal visszaballagtunk Hostelbe.

Találkoztunk útközben (az említett 100 méteren) Csabával, hozott nekünk jó kis filmeket, bezony, unaloműző. Reggel meg latin doga, célom egy 4-es, de ha már úgy van akkor inkább egy 5-ös. Ha suliban végeztem, találkozunk majd Bogdánnal Astorián, csináltatunk igazolványképeket, majd elmegyünk Questurába és intézzük a diákokat. Utána pedig irány haza, mindenkinek a sajátja, nekem este még esedékes egy laza kis sörözgetés, aztán meg pihenés és tanulás vasárnapig, és máris itt a követkeő hét.

U.I.: Tamás köszi a gríz meghívást! Ezért Neked külön pussz!!!

Tejbedara

Nagyon álmos vagyok, szóval nagyon kis kurta bejegyzés kövezkezik. Álmomban megjelent éjszaka az amiről kérdezni szeretnék:) Emlékeztek még a menzás tejbedarára? Hát összefut a nyál a számban. Az anyukák miért nem tudnak olyat? Általános óta nem ettem annyira finom tejbegrízt. Vagy várjunk csak!!! De talán. Szigeten az elmúlt években létezett egy olyan sátor, hogy Milli tejbár. Tavaly előtt előtt, vagyis 2004-ben ott reggeliztünk anyuval egy áttombolt éjszaka után, na az majdnem olyan volt, de az is csak 95%-ban..:( Ha valaki tudja a receptjét, és esetleg meg is osztaná velem.. nagyon hálás lennék. Ez most életcél. Még egyszer olyat enni, nyami. Bár lehet ha elmennék egy általános suliba megszánnának. Még gondolkodom. Bocs a felettébb érdektelen témáért, de higyjétek el, ha erről álmodik az ember, megér egy két mondatot:)

U.i.: a fehérvári szarkákra is jöjjön sáskajárás, lenyúlta valamelyik hálátlan hajléktalan, vagy beteg anyu telóját a sürgőségin, a pultból. Nem -ról, hanem -ból. Végülis nem baj, szeretek napról-napra nagyobbat csalódni az emberekben...

Puskin- Bábel

In medias res: fél egykor keltünk. Meglepek valakit? Nem hinném. Bogdán zuhany után nem éppen hatamas lelksedéssel elindult óra 20-kor a félkor kezdődő japanisztika órájára, így enyém volt az egész ágy. És természetesen LoLmáré:) 3 óra után nem sokkal ért barátocskám, vettem 5 zsemlét, hogy jól lakjon távollétemben, majd sietősre fogtam és elindultam a halál és megújulás órámra. Jó volt, a homéroszi Démétér-himnuszt elemeztük, hozzá is tudtam szólni a témához, érdekes volt, és a tanár is nagyon jófej. Miután lecsörtettema fő épület lépcsőin és elviharzottama campus előtt, Csabával találkoztam a Burger előtt (érdekes módon csak 2 pertc után ismertem fel, nagyon fáradt lehettem).. Csak ő jött oda, pedig úgy volt megbeszélve, hogy Bogdán is ott lesz. Na ekkor megijedtem, hogy a WoW miatt esetleg lemondta a közös mozizást, de még mielőtt teljesen kétségbe estem volna, Csaba gyorsan flvilágosított, hogy Bogdán csak pihizik kicsit, 30 perc múlva majd ő is csatlaozik a hozzánk. Nagy kő esett le. Bogdán híján tehát ketten ültünk be Puskinba, Csaba rendelt egy fehércsokis forrócsokit, én meg egy kókuszosat, ez lett az új favoritom. Bogdán is megérkezett, majd elindultunk mindhárman a mozi részleg felé, a büfénél még megálltam egy picit, vettem 2 ice teát és egy csoffadt perecet. Na mennyit fizettem? Kerken 1000 forintot. Ezt a lehúzást!!!

Elfoglaltuk helyünket a jegyen feltüntetett üléseken, figyelmesen végig néztük az előzetest, a Noé bárkája című magyar film akár még jó is lehet, majd kihunytak a fények, és főattrakció. Felvillantak a Bábel című film képei, és picivel több, mint 2 órán keresztül gúvadt szemekkel figyeltem, figyeltünk, ezt néha csak a kegyetlenül drága tea szürcsölgetése szakította meg. Nem tudom most így hirtelen elmondani a film sztoriját, több cselekmény szál fonódik össze, de nagyon nézeti magát, és szerintem nagyon jó. Láthatunk benne maszturbáló marokkói kis fiút, aki jobban céloz, mint a legképzettebb lövészek, Brad Pitt is feltűnik 2 gyermekes apaként, aki kiruccan feleségével Afrika északi részébe, a már említett Marokkóba, valamint a film Japánba is elkalauzol minket, ahol láthatunk teljesen meztelen siket-néma japán csajt, aki megmutatja a "szőrös szörnyeteget":) Komoly az biztos. Többet nem árulok el, hisz lehet, hogy sokan közületk még nem látták és esetleg tervezik, úgyhgy nem akarom lelőni a poénokat, nézzétek meg mert érdemes. Nagyon kíváncsiaknak ezért egy kis kritika. Nem utolsó sorban pedig a 2007-es év Golden Globe-osa a Legjobb filmdráma kategóriában.
 
Az átlagosnál hosszabb film után beültünk még meginni egy kis édeséget, majd Csaba a szokásos útvonalon, a 3-as metróval távozott, mi pedig egymás kezét szorongatva visszamentünk a Hostelbe. Holnap hosszú npunk lesz, úgyhogy ma koraibbra tervezzünk a lefekvést. Bogdán épp most nyomott be egy pizzát, reggelig nem fog már éhezni az biztos. Na most csak ennyit akartam, pláne mert tanulok és nem akarom elcseszni az időt, és mert lassan úgyis pihi a zuhany után. Jó éjt

Mókás kis nap

El sem hiszem!! Mielőtt suliba mentem volna reggel, aludtam 5 és fél órát, kipihentem magam! Bár amúgy is kivetett volna az ágy, ismervén a latin iránt érzett szerelmemet, nem hagyta volna, hogy óra helyett henyéljek:) Összekaptam magam gyorsan, cigi, majd másfél órára elegendő puszit lenyomtam Bogdánnak és elindultam a hajat lobogtató szellő kíséretében a campusra. Egészre pont beértem a latin tanszékre, ma a tanár úr sem késett, csak 5 percet. Szép. Átnéztük a a szöveget, amit hajnali 2-kor fordítottam le a konyhában, 98%-ban jó is lett, majd nyelvtanozgattunk egy kicsit, és elmondta mik lesznek majd számonkérve a pénteki dogában (a nagyon kíváncsiaknak elárulom, hogy igeragozás és declinatiok) Előre közlöm minden kedves ismerősömmel, hogy emiatt csütörtök este biztos, hogy nem leszek msn-en:)

Latin után haza, de mielőtt feljöttem volna a hostelbe, elcsábultam és betértem az CBA-ba, vettem finom reggeli-ebédet, csináltam belőle finom szendvicseket "nekünk". Utána, kellett még egy kis pihi, vonzó volt a megvetett ágy, így hát Bogdánnal délben el is szunyókáltunk, hisz a következő óra csak 3-kor kezdődött. Fél 3-kor keltünk, jajj de nem volt jó, fáradtabb voltam, mint valaha. Nyüglödtünk még cseppet, zuhanyzás helyett is a gyorsabban kivitelezhető módszert alkalmaztuk, én a rexonát, Bogdán az axe-ot:) (azért éjjel zuhanyoztam, 4 óra körül, nehogy rosszat feltételezzetek rólam, tiszta vagyok:)) Rosszul tettük, hogy ilyen sokáig élveztük a sötét kis szoba nyugalmát, hisz így pont 3-kor estünk be a könyvtárhaszálat órára, ami nem volt éppen kellemes, hisz a terem már tele volt, álltunk is pár percig mire végre a tanár megkérte a kedves hallgatókat, hogy húzódjanak már össze, és lám, persze, hogy volt így még csomó ülőhely..Az óra felettébb érdelkes volt, a tanár nagyon fura.. Érdekes a stílusa, elereszt néha a rossznál jobb poénokat, de sejpít, pösze, így eléggé mulatságosan hangzott a szájából pár mondtat, szó, a másfél órás előadást szinte végig halk kuncogások kísérték. Kókadtan kivánszorogtunk a teremből a bibliográfia és a katalógus közti különbség megértése után, majd elnéztünk Bookline-ba, elhoztunk Bogdán apujának egy könyvet, és még Lángival is beszéltünk 2 percet. Na jó, pontosabban egy cigi-nyi időt:) És hogy még jobban pontosítsak, inkább csak Bogdán meg Lángi beszéltek, megvitatták a lvl 70-esek instázási problémáit. Én csak hallgattam őket, én sem érthetek mindenhez.

Visszajöttünk a hostelbe, elvégeztem Bogdánon a speciális kellemesen frissítő bőr radíros arc masszázst, majd a gyönyörtől magához térve behuppant a WoW elé, most is kommunikál fülesen keresztül valamelyik másik virtuális életfeláldozóval, én meg zsibbadó fenékkel kuporgok a felső ágyon. Nem rég majnem dobtam egy hátast meglepetésemben. Gergő, a szobatársam az egész szobát átkutatta, mert nem találta a headsetjét. Mi is nézgelődtünk, de semmi. Ekkor megmozdult bennem a vezér hangya, és belenéztem a táskámba. Láttam, hogy lóg valami a ruháim alól, rögtön bepánikoltam, kihívtam a lépcsőházba Bogdánt is meg Gergőt is, és elmondtam nekik gyorsan, hogy a headset benne van a táskámba, de nem én tettem bele, pláne, hisz bele volt gyömöszölve a ruhák közé, majdnem csak alá. Természetesen egy percig sem volt kétséges, hogy hisznek nekem, tudják nagyon jól, hogy az életben nem venném el más tulajdonát. Persze azt is meg kell említeni, hogy tegnap előtt (ha jól emlékszem) egy másik szobatársam (nevet nem említek) matatott a cuccaim környékén, vagy kölcsön kért valamit, vagy visszatett valamit, csak fél füllel hallottam, mert közben Bogdánnal beszélt.. Ezzel nem is szeretnék utalni semmire, de magától nem került bele a headset a táskámba, és én sem tettem bele. Egyre rejtélyesebb ez a hostel. Valóban egy "fekete lyuk". Nem szeretem az ilyen alattomos, piti kis húzásokat. Ha valaki tud albérletet szóljon, de nem olyat amiben már laknak, nekem egy egy szobás kis lakásra lenne szükségem, nagyon el szeretnék már innen költözni. Lopások, buta emberek, poloskák..Nem jó ez így.

Főztem ismét finom vacsit, focimeccset is néztem, azóta meg kuksolok a szobában a könyvek fölött. És mindegy mikor hajtom buksim álomra, mert holnap csak 4-től lesz órám, hihi. Jó éjt

U.I.: Látom, a Mc'Donald's nem nagyon sikeres a szavazóban:)

Garfield utált napja, én szeretem:)

Miután tegnap este, életemben először ilyen későn, 10-kor felértem Pestre, és reggel 4-ig olvastam Potter-t a lentről felszűrődő WoW fényénél, 6.50-ig "kipihentem" magam, meglepő fittséggel és elszántságal elindultunk fél(!!!) 8-kor a suliba. Persze a lépcsőházból az első utam gyorsan még a CBA-ba vezett, Sprite, Cherry Coke, csak hogy éberek maradjunk a 3-szor 45 perces előadásokon. Nem is volt nehéz feladat, esszéírás szokásosan gyorsan, jól jegyzeteljetően telt, keleti irodalmak közül a mongol volt soron. Érdekes kis óra volt, fura nép ez a Mongol, no meg az epikájuk sem éppen mindennapi. A mai órán a hőseposzokról volt szó, a tanárnő hozott is be CD-n egy ilyen "előadást", és részesei lehettünk azon csudajó élménynek, hogy hallhattuk egy transzba esett sámán egyszerre 2 hangot rezegtető mongol nyelvű alvilági és evilági elemekre utaló ének-hörgését. Többen, Ádámék pl. visszafogott kuncogással értékelték a hallottakat, volt ahol én sem bírtam ki mosolygás nélkül:) A harmadik óra kevésbé volt emészthető, az allegorizálásról, valamint a Bibliai hierarcizmusról volt szó, Bogdán szerint "disszertációi előadásban". Valahogy úgy.

Suli után első útunk a burgerbe vezetett, lévén, hogy volt kettő kedvezményes kis kuponom a mától kezdődő akcióra. ( 2 sajtburger menü=930) Na már most, tudjuk ugye, hogy drága barátom szereti kényeztetni a pociját, ami érthetelen módon egy gramm túlsúly formájában sem jelentkezik, sőt nagyon is szeretni való teste van, hopsz majdnem 18+:), tehát a lényeg, ő 4 menüt evett.. Tehát 4 sajtburgert, 3 krumplit (az egyiket én faltam be), 2 kólát (a maradék 2-t haza hoztuk) valamint egy tasak hagymakarikát tüntetett el 15 perc alatt. Én gusztustalankodtam, és imádott ízkombinációmmal kényeztettem magam ismét(fagyi krumplival. Nem fujjogni, előbb meg kell kóstolni, azután oltogatni)

Hazaértünk, feltettem a mai jegyzetemet is a közös honlapra, remélem egyszer majd áldani fogják érte a nevem:), majd hajatmostam a guszta kis lila schaumámmal, Bogdán WoW (nem is hinném, hogy valaki másra gondolt volna), majd lepihentem picit 2 körül, de a folyamatos susmus miatt nem jött az álommanó. Bogdán 4-kor huppant be mellé alélt állapotban, majd csörgött a telefon. Csaba volt az, akivel kedves bátyja elfelejtette közölni, hogy aludni szerete, úgyhogy sztornó a mai randi. Én persze berágtam, hisz szeretek kimozdulni néha, hetente legalább egyszer, kérleltem Bogdánt, de hát már valahol a 60. báránynál tarthatott.. Igen? Így állunk?:) Sebaj, Bogdán fáradtságától függtlenül van nekem 2 lábam, elmentem hát egyedül az öcsi talira. Megittam egy csipkebogyó teát, beszélgettünk sokat, majd átugrottunk a szomszédos Gyros-osba és "vacsiztunk" 5 körül. (Azért írok vacsit,mert én nem etem azóta és reggelig nem is fogok). Finom volt a kaja, persze megint csorgott rólam a szaft mire bekebeleztem a nem is termetes borjó falatkás pitát. Jóllaktunk, visszasétáltunk a Ferenciekre, Csaba becélozta a metrót én meg mentem tovább a jogi kar felé. Bizony hétfőnként ugye nekem jog órám van 5-től. Picit késtem, de Csaba társasága kárpótolt a kb. egy másodpercig tartó szúrós tanári tekintetért. Hogy is mondják? Nézd meg az öccsét, válaszd a báttyát?:) Jó kis család, nem tagadom.

Azóta itthon kínlódom, 10-ig pihentem, gépeztem, most még fordítok egy kis latint, befejezem Pottert, és majd nyugovóra térek az éjszaka közepén. Bogdán gondolom majd akkor kel, ugyanis délután óta nem nyíltak még ki a szemei. Ha nem hallanám erőteljes szuszogó légzését (nem horkolás!!!ez aranyosabb) akkor már aggódnék..

Reggel latin 10-től, majd délután végre könyvtárismeret óra, ami a múlt heti bombariadó miat elmaradt, úgyhogy majd csak most ismerkedünk a tárggyal no meg a tanárral.

Felhívnám a figyelmet egy rendkívül ötletes pasizási módszerre: Csaba mesélte pont a Puskinban, hogy odafele a buszon állt mellette egy lány. Közel volt egymáshoz a kezük a kapszkod rúdon (vagy hogy mondják), azonban mikor a lány "véletlenül" hozzáért Csaba kezéhez, akkor látta csak, hogy a leányzó telefonszáma ott virít a lány kézfején. Zavarában, illetve barátnőjéhez, Orsihoz való rendíthetelen hűségében nem írta fel a számot, de hogy ne essen nagyon rooszul a lánynak, a buszról leszálva úgy tett, mint ha..Komoly. Grat a csaj bátorságához és izléséhez, Csaba egy hetes borostával éli manapság napjait, ami jelzem, nekem amúgy bejön:) Hát ha nem is hepiend a buszos sztori, minden esetre hatalmas élmény lehetett.


U.I.:Zsuzsa!!! Még egyszer BOLDOG NÉVNAPOT!

Vízszintesen

Előszó (ilyen még úgysem volt:): fogadjatok szeretettel egy nagyon kellemes kis zenét, pont éjszaka jutott eszembe egy cigizés közbeni elmélkedés közepette. Íme. A zenekar nem hinném, hogy ismert lenne kis hazánkban, ami sajnálatos, mert nagyon dallamos és igényes kis rock zenét játszanak. Akinek ismerősek a zene alatt futó képek, de mégsem meri magabiztosan rávágni, hol is látta őket, annak elárulom, Tarantinó bácsi Alkonyattól pirkadatig című filmjében. Nekem a film nem 10 pontos, de a zene igen. 

És akkor a már megszokott magánszféra kiteregetése:

Végre itthon vagyok már, s a kényelmes és meleg ágyikómban heverészve vethetem bele magam egy Babits esszé tanulmányozásába, valamint a Démétér himnusz másodszori elolvasásába-lehet éjszaka nem fogott eléggé az agyam, félszemmel a Bogdán előtt zajló WoWos eseményekre pillantgattam. Ismét nem sikerült a normális időben való nyugovóra térés, reggel 6-kot tűntem csak el a takaró alatt, Bogdán 9-kor követtet, amiért kicsit felhúztam az orrom, de szerencséjére hamar visszabóbiskoltam, így álmomban tmboltam ki magam, ő megúszta. A tegnapi este, éjszaka izgalom-mentesen telt, nem törtek be, meg semmi. Barátok közt alatt hanyag eleganciával, egyik kezemet csípőre téve forgattam a sült krumplinak nevezett kis hasábokat a sercegő olajban, amik sajnos nem pont úgy néztek ki elkészülve, mint ahogy az a csomagoláson fel volt tüntetve..gyorsan ki is főztem mellé a virsliket, az talán javított valamicskét a helyzeten. De sajnálom, a krumplik nem az én hibámból foszlottak szét, a CBA vonható kérdőre, amúgy is, a célnak megfelelt, Bogdánom jól lakott.

Ami ez után következett, az nagyon nyugodt időtöltés volt. Bogdán ült az asztalnál és teljesítette a küldiket, én meg a trimágus kupa pergő eseményeibe éltem bele magam. Ennél csak az szebb látvány, mikor teljes kussban csak ülünk egymástól 1 méterre, meg sem szólalunk, csak mind a ketten gép-függünk. No igen, álompár. Így elkerülhetők a viták (no persze nem intha lennének), meg minden, hehe:) Történelmi pillanatnak is szemtanúja lehettem, Bogdán szintet lépett. Reggel 6 óra 3 perc óta lvl 70-es. Grat neki. Azt mondta ezek után még több játék vár rá, amin meglepődnék, hisz tegnap együltő helyében 15 órát játszott. kimondhatjuk hát bátran, drága barátom feláldozta életét a WoW oltára előtt. Amúgy tény, a világ legjobb játéka, nem érdekelnek a diablós ellenvélemények:) Egyszer leültem játszani, hálát adok Istennek, hogy megkérte Bogdánt, furakodjon vissza a helyére. Valósznűleg soká mozdultam volna onnan. Na, nem kezdek a WoWról hosszasan sztorizgatni, akit érdekelnek az ezzel kapcsolatos dolgok, az csipegessen Bogdán screenshot-jai közül itt.

Tehát miután reggel 6-kor, illetve 9-kor tértünk nyugovóra, az ébredés délutánra csúszott, 3-kor keltünk. Lezuhanyoztam, majd enyhén kapkodó mozdulatokkal beledobáltam a szanaszét heverő holmijaimat a bőröndbe, elszívtunk egy búcsú cigit az erkélyen, és még így is kényelmesen elértem a 4.20-kor induló vonatot. Mivel nincs 2es metró, a pótlóval sokkal gyorsabb az út, és még jegyet sem kell venni (hiszen csak 1 megálló busszal)-bliccelésről kiaoktató kommentelők kíméljenek! A vonatra felérve ledobáltam a cuccaimat a 4 fő részére fent tartott ülésekre, neki álltam hevesen kotorászni, de ekkor szörnyű kép hasított az elmémbe.. Láttam Harry Potter éppen olvasott kötetét az alsó ágyon, a párna mellett jobbra.. és bakker igen, ott hagytam a hostelben. Nem mondom majdnem sírógörcsöt kaptam, mikor tudatosult bennem, mit jelent ez. 24 óra nélkülözést. De legalább nem lesz kísértés tanulás közben.

Itthon most minden nyugodt, csak a Tv megy halkan, amiben nézném is az éppen menő Hanta Boyt, csak nem rég láttam Szegeden, így nem lenne annyira lebilincselő.
Holnap megyek is vissza Pestre, és örömmel belevetem magam a 2. hétbe. Lelkes vagyok, nem is picit. Igen, tudom, ez meglepő tud lenni de hasznos is, és évek múlva meg kamatoztatható.

Mielőtt végérvényes pontot tennék az iromány végére, megemlítem a csütörtöki napot, annak is a délutánját, hisz akkor találkoztunk Csabával Puskinban. Míg én bementem egy órára, amiről később kiderüt, hogy felesleges volt, mert gyakorlatilag csak névsor olvasás volt, Csaba meg Bogdán átmentek az alattunk lévő sörözőbe, ahova én is követtem őket miután kiszabadultam a kurta óráról. Nem volt semmi, de az jó volt. Csaba jó szokásához illően ismét sokszor megkacagtatott a beszólásaival.

Bogdán kabátjáról még semmi hír, de jelentkeznek még a rendőrök, ha meg nem, akkor Bogdán keresi őket. Egy kicsit segítettem az "újrakezdést", megleptem egy bőr pénztárcával, hisz az is a kabátjában volt. Én tudtam, hogy az nagyon kellene neki, meg valentin-nap is volt, meg ugye szeretem is, úgyhogy így alakult:)
Na most zárom soraimat, és elmerülök a bejegyzés elején említett szövegekben. Pussz

Barátság

Az előbb épp belebotlottam Kentaur Álmatlanság című számába. Egy időben nagyon tetszett, de akkor is sajnáltam már, hogy a konkrét mondanivaló kevés, beleestek ők is abba a hiába, mint pl. manapság a No, Thanx (istenmencs, hogy konkrétan egy kalap alá vegyem a kettőt, Kentaur zenész, rokker Olivérék nem), hogy van egy dallamos zene, igényes klippel megcsinálva, látszik, hogy nem két forintból, de egyszeri meghallgatás után már kívülről fújjuk a szöveget, mert a refrén kb. 16-szor csendül fel. De nem fikázom mondom, mert annó be voltam zsongva én is.

Amúgy csak amiatt hoztam fel a dolgot, mert maga a cím, az Álmatlanság állandó jelleggel aktuális nálam. Tegnap is, reggel 6-kor sikerült elaludnom, no bevallom aztán ágyban töltöttem a nap majdnem összes többi részét, de szepember óta nem megy az alvás. Ami talán csakis és kizárólag azért nem gáz, mert a suliban ettől függetlenül megállom a helyem. Mint pl. csütörtökön is:) Az ember valahogy hajlamos hajnalig fent maradni. Ha itt a többi szobatárs akkor azért, mert ökörködés megy, meg sörözés, ha meg nincsenek itt akkor Bogdán játszik (jah akkor is ha itt vannak.:)), én meg olvasok. Vagy szakirodalmat, vagy Pottert. De ez azért kevés lenne cseppet.

Ezért van nekem hatalmas szerencsém, hogy ismerek egy bizonyos Tamást, akinek köszönhetően minden estém szép. Ha nyűgös vagyok, ha kacagós, ha szomorú mert megjött, vagy életúnt, vagy bármi, hónapok óta ő az első akire ráklikkelek, mert tudom, hogy érdekli mi van velem, és ez kölcsönös. Pont az imént fogalmazta meg msn-en "hogy Bogdán álal,de nem miatta lettünk barátok". Ez így igaz. Bogdánnal szeptemberben jöttem össze, s egyszer msn beszélgetés közben adta Tamást és azóta nem is tágítok mellőle. Ha az ő társasága nem lenne magányos estéimen, nem tudom mi lenne velem. Lehet a téma bármi, jó vele kivesézni. Fiú lány barátság. Nincs??? Sokak szerint nincs. Én azonban megcáfolom, és Tamás is. Itt vagyunk egymásnak bármikor, bármiért, barátok. Pedig jézusom, hányszor találkoztam vele személyesen?? Nem sokszor. Egyszer mikor feljött Pestre, aztán meg mikor lementem Szegedre pár alkalommal. Akkor kb. 5-ször. És mégis. Nincsenek is előtte titkaim. Többet tud rólam, mint nagyon sok mindenki. Virtuális a kapcsolat, de megszokható. Legutóbb, mikor Szegeden voltam, nem tudtunk sajnos találkozni, mert gyengélkedtem, de következő alkalommal remélem lesz újra közös mozizás, meg sörözés, akár Memphisben. Kevés a különösen jó fej ember, de ő az. És bírja ki az ember könynezés nélkül, ha ők ketten összeszabadulnak Bogdánnal..Embertelen jó társaság.

Sok mindenkit nem fog meghatni ez a bejegyzés, nem is várom most a kommenteket, hisz gyakorlatilag csak egy embernek szól. Tamásnak. Akinek köszönöm, hogy van, és hogy ennyire érdekli mi van velem és hogy akkora bizalmat szavaz nekem amekkorát és, hogy elérte azt, hogy ez fordítva is így legyen. Fontos a barátság. És inkább legyen nekem ő, csak ő, mint 100 másik felszínes kapcsolat. Vannak még értékes emberek. Bogdán az, van még egy két ember aki szintén az, de eltávlodtam kissé tőlük és persze Tamás is az, nagyon. Szóval becsüljük meg ha van valakink, és addig szeressük amíg van nekünk. És én nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen ember a barátom legjobb barátja. És lassan az enyém is, úgy, hogy nincs is mögöttünk sok-sok közösen átélt év, ami sokszor feltétele egy ennyire őszinteségen és összhangon alapuló barátságnak.
Üdv Neked

Hogy szakadna le a keze!!!

És akkor a várva várt "cikk", amihez Bogdán belegyése kellett természetesen, hisz nem lett volna korrekt dolog ha a szülei esetleg véletlenül a blogomat olvasva tudták volna meg a történteket. Izgalmakat akartam, megkaptam. Tegnapelőtt éjjel valaki beosont a Hostelbe éjjel 2 és 3 között, és elvitte Bogdán bőrdzsekijét. Kint lógott másik 4 kabát társaságában az előszobában, égett a villany, és meglepő módon a szintén az előtérben tartozkodó darkos lakótársunk nem vette észre, hogy valaki kinyitja a qrvára nyikorgó bejárati ajtót és elemeli a több 10 ezer forintos kabátot, melyben minden irat benne volt. Másik lakótársunk 3-kor ment ki cigizni, akkor vette észre, hogy a bejárati ajtó tárva nyitva. Megkérdezte a csajt, hogy mivan, erre ő bambán közölte, hogy nem látoott, nem hallott semmit. Fasza. Bogdán 4-kor akart kimenni rágyújtani, ekkor már nem találta a kabátját..Nyitott ajtó, kabát sehol, kezdett összeállni a kép, csak a körülmények zavarosak kicsit még mindigBogdánnal felkutattuk az egész lakást, de semmi.

Megvártuk, hogy kicsit világosabb legyen, aztán lementünk a lépcsőház köré és átkutattuk a kukákat, postaládákat, hátha az iratok előkerülnek, talán..de nem, mert annak a *@&/˘!*@#&-nak minden bizonnyal azok is qrvára kellhetnek.. Nehéz erre bármit is mondanom, hiszen egyrészt felelős az ÖSSZES hostel lakó, mert nem zárja az ajtót, ami annak a következménye, hogy egészen hajnalig szivárognak ki az emberek cigizni, vagy éppen botorkálnak haza a kocsmázásból, vagy épp oda tartanak etc, mindenkinek saját maga után kéne zárnia az ajtót. Másrészt azonban nem lett volna nehéz feladata Marylnek sem, ha az életben egyszer lett volna kevésbékevésbé nemtörődöm, (direkt nem írok ocsárolóbb jelzőket, mert alkalmanént ő is olvassa a blogot) akkor talán feltűnik neki, hogy valaki "betört". Istenem, ennyi erővel akár le is mészárolhattak volna mindenkit, nem veszi észre. Igen, most haragszom a Marylre is, a világra is, mert egy olyan ember szenvedett kárt, akit nagyon szeretek. Oda a kabátja amit imádtam, pláne Ő, és oda az iratok, amiknek az újra kiadatása nem két forint lesz. Bogdán járt már az V. kerületi Kecskeméti utcai Rendőrségen, felvették a vallomását, de gondolom nem sokt tudnak tenni, egy besurranó tolvajt az életben nem kapnak el, pedig hiába csak egy bőrkabát, nem kis összegről van szó. Azóta történtek fejlemények, hisz Viktornak, a recepciósnak eszébe jutott, hogy az utca felől nyíló kapu fölöt el van helyezve egy kamera, aminek a felvétele pedig a gondnok néninél van, a szomszédos lépcsőházban. Előkaparták tehát a kazettát és lévén, hogy a Hostelben nincs VHS-lejátszó, Viktor maga nézte meg a felvételt otthon. Miután megnézte, telefonon beszámolt róla, hogy hajnali 3 előtt pár perccel nem sokkal egy kapucnis férfi löködi az amúgy eléggé masszívan záródó bejárati kaput, tehát nem használja a kódot, és a második lökéssel eltűnika a lépcsőházban. Ezek után nem nehéz kilogikázni, hogy a csuklyás fiatalember vitte el a kabátot. Bogdán bevitte a kazettát a rendőrségre, reméljük lesz eredménye és ki tudnak valamit, vagy többet deríteni.

A hostel valójában nem tekinthető felelősnek, de azért tegyük hozzá, hogy egy ilyen helyen ha jó tudom előírás éjszaka egy portás, vagy legalább egy recepciós jelenléte. Régebben volt is éjszakai műszak, ez azonban már nem létezett mikor mi beköltözünk. Tény, ha valaki ült volna a recepciós székben, mint ahogy teszi is azt mindig valaki reggel 9-től este 9-ig, akkor nincs ez. Akkor az égvilágon senki nem jön be és nem tulajdonít el semmit, bár itt újra megjegyezném, hogy a hostel lakókat sem kell félteni, ugye nem rég írtam,a saját társát meglopta valaki, persze sajnos nem derült ki ki volt az illető. Felesleges is ezen rágódni. Szar az egész.

Mindenesetre ebből az tanultunk, az ajtó azóta 10 után folyton zárva van és nem hagyunk elöl semmi értékeset, amihez könnyen hozzá lehet férni. A szerencsés tolvajnak pedig szakadjon le mindkét keze amivel elvitte a kabátot, ja és mindkét lába, amin távozott vele, valamint kívánom neki, hogy a pokol összes bugyrának minden kínját sokszorosan élje át. Az ilyen ember a társadalom alja. Bogdánom kitarás. Én melletted vagyok mindenben..

Levezetésképp pedig egy kis lájtos elemzés: ma bent voltam az órákon, nem estem regel kísértésbe, kibújtam a takató alól, és nem elég, hogy bent voltam az órákon, no de mekkora lélek jelenléttel? 22 oldalt jegyzeteltem, amit már be is gépeltem, hogy az ókor-keletesek hozzá férhessenek, és megkönnyítse a tanulásukat. Egy daraig még fent leszek, olvasok, vajon mit?:), aztán majd hajnal tájt álomra hajtom a fejem, hisz az elmúlt napokban nem nagyon ment az alvás. Holnap csak egy latin, aztán búcsút veszek Bogdántól és felülök a fehérvári expresszre:) Ő még marad Pesten, hisz nem zárult le az ügy, bármikor kereshetik a rendőrségtől. Remélem a legjobbakat, és kérem az embereket, ha akárhol, akármilyen okmányt találnak, legyen az bárkié, ne legyenek lusták leadni az erre kijelölt helyeken, több ezer forintot és több órányi utazást, valamint ügyintézést spórolnak meg annak aki elvesztette az iratait, vagy netán ellopták tőle azokat! Zsuzsa puszi nektek és nyugalom!

Csütörtökre várva

Jajj, istenem, sehogy sem jó. Az emletes ágy alsó szintjén, ahol gépezni szoktunk, meg olvasni, vagyis a "dologozó szobában" elviselhetetlen körülmények uralkodnak. Az ablak és a radiátor mellett van. Namár most tudni kell, hogy a hostel tele van kényeskedő nebáncsvirágokkal, akik 25 °C-ra tekerik fel azt a teves fűtést. Holott, kint is inkább tavaszi-őszi körülmények uralkodnak, nem pedig téliek. A radiátor mintegy 80°C-kal perzsel, már másodjára égetem meg magam, ha meg kimerem nyitni az ablakot akkor meg sírnak, hogy meg lehet fagyni. De ez csak kényeskedés, majd a felső ágyon, a "hálószobában" jobban érzem magam.

Nagyon kiváncsi vagyok már a holnapi napra, az őszi szemeszterhez hasonlóan csütörtökönként ugyanaz a 3 előadás van, pontosabban azoknak a folyatása, amit nem kedveltünk meg annyira első körben, mondhatni kicsit el is hanyagoltuk. De holnap újult erővel vetem bele magam a stréberkedésbe, behuppanok majd valami első padba és rendíthetelen figyelemmel követem végig mind a 4 és fél órát, atyúristen, leírni is rossz:( Bár, vettem az órákra szép füzeteket, amik sokszor sokat tudnak javítani a jegyzetelési kedvemen. És persze az is fontos, hogy nem szabad Rezső és Ádám közelében ülnöm, mert akkor ellenállhatatlan kényszert éreznék a szakadatlan röhögésre..Nem szabad. Figyelek és okosodom, így lesz belőlem okos ELTÉs tanár néni, egyszer, majd, soká. Reggel, tény húzom majd a számat, hogy jajj, nem akarok bemenni, úgyis lehet 3-at hiányozni legálisan, de amint elvonszolom majd fáradt végtagjaimat a zuhanyzóba és majdnem teljesen hideg vízzel észhez, és élekedvhez térítem magam, máris jobb lesz, s külön öröm fogja átjárni minden porcikámat, hogy részt vehetek ezeken az órákon. Ha nemtán mégsem így lenne, akkor megpróbálok majd úgy elszunyókálni az előadáson, hogy az előadó abból ne sokat sejtsen és megkérek valakit, aki kitartóbb nálam, hogy áldjon már meg egy jegyzettel. De nem kell aggódni, elszánt vagyok és ez elő sem fordulhat.

Egyik csalódása a mai napnak, hogy amit Bogdánnal felvettünk, Buddhista művészet óra, az mégsem létezik, legalábbis nekünk nem, csak tibeti szakirányosoknak. Pedig beleéltük már magunkat, na ez van, újabb feketepont a csúnya ETR-nek. A nap másik csalódása egyelőre titok. A "fő"-nek szánt szöveget még nem tehetem közzé, publikálási engedélyem hamarosan érkezik. (Na nemám valami extra komolyra gondolni)-bár hozzáteszem, eléggé ki fogok kelni magamból (ezt onnan tudom, hogy reggel már megírtam a szöveget, de eleddig csak draft-ként van a listámon). Tamás, Te kivételes vagy és beavatott, neked már nem lesz új:) Ezennel akkor folytatnám a roxforti kalandok alapos beleéléssel járó olvasását, jó éjt!

Alarm!!!

Reggel a korai kelés csak engem érintett, Bogdánnak nem volt órája, csak nekem, egy latin. Végre latin. Időben elindultam, betértem a fő épületi Csevegő-etető büfébe, magamhoz vettem a szokásos fél literes kiszerelésű kólámat és szedtem lépteimet a Latin zanszék felé. Tanár úr ismét késett kicsit, 10-kor kezdődött az óra, negyed 11-kor még nem szokásunk aggódni, rendszerint 20-ra beér:) Ismételtünk kicsit, ragozgattunk, azán pedig fordítottunk. 3 mondatot sikerült végig vennünk, mert ekkor nyílt az ajtó, belépett rajta egy másik tanár és teljes higgadtsággal közölte velünk, hogy bombariadó van. Mosolygott az egész csoport, pláne aki nem érzett magában kellő magabiztosságot a szöveg további fordításához, s a tanár úrunk is nyugodtan közölte a "rém"hírt hozó másikkal, hogy köszönjük, de ezt még befejezzük. Igaza van amúgy, pár perc ide vagy oda, nem számít. Mesélte, hogy ő e téren rutinos, nem kell aggódnunk, mondjunk csak le a nap hátralévő óráiáról, hisz ha 11-kor állnak neki egy campus tüzetes átvizsgálásához, az legalább 3-ig eltart. Befejeztük az aktuális mondat fordítását, majd összeszedelőzködtünk (hú, de hosszú szó) és elhagytuk a termet. Be akartam szaladni a jegyzetboltba, hogy vegyek egy latint szótárt, de gondolom oda előbb elért a nem létező bomba híre, és zárt ajtókba botlottam. Mire kiértünk az udvarra, elég nagy csapatokba összeverődve már több 100 diák leste mikor érkeznek a tűzszerészek. Rendkívül mókás látvány volt, ahogy a rengeteg diák izgatottan toporgott és kiváncsiskodott, ahelyett, hogy mondjuk beült volna egy sörözőbe, vagy még jobbat mondok, haza ment volna.

Én komolyodásom hatásaképp elindultam az út másik felén lévő könyvesboltba, mindenképp kellett nekem a szótár. Az eladó másfél perc alatt elő is varázsolta, közben leplezett izgatottsággal érdeklődött a szemközti tumultusról. Elmondtam mi a helyzet, nem tűnt meglepettnek, gondolom nem olyan ritka egy ilyen kis incidens az ELTÉn. Miután ismét hasznos dologba fektettem 7000 foritomat, elindultam vissza "haza", a hostel felé. Siettem, mert esett az eső, és akik ismernek azok tudják, hogy ez jelentősen módosítja a frizurámat, szögegyenesből göndörré. Na én ezt nem szeretem, fel is húztam a kapucnimat és eszkimót imitálva lassan célba értem. A lépcsőház melletti éjjel-nappaliban persze vettem még egy doboz cigit, nehogy Bogdántól kelljen kérnem:)

Felértem, Ő aludt, nem lepett meg, nem vacakoltam hát, bebújtam mellé ismét, mint ahogy az lenni szokott és végre valahára azonnal el is nyomott az álom. Mindketten elég furcsasákoat álmodtunk, én speciel nem is bántam mikor egykor feleszméltem. Bogdánt is lassan készülődésre ösztökéltem, hisz bombariadó akár van akár nincs, azt mondták, hogy kettőtől folytatják a tanítást. 3-kor lett volna a másik óránk, gondolván, hogy ez az a tantárgy, amit 440-en vettek fel (halvány lila gőze sincs senkinek hol fogunk ennyien elférni), rengetegen lesznek és nem lesz már férőhelyünk, elindultunk fél 3-kor. Mielőtt odaértünk volna, már a zebránál megpillantottuk a kapu előtt álló tömeget. Elnyomtuk a csikket, és átsétáltunk a zebrán, nem vettük sietősre onnantól, hisz volt egyfajta gyanunk, hogy nem végeztek még teljesen az átkutatással. Kb. 20 perc várakozás után megtudtam, hogy az F épületet már kinyitották, úgyhogy szabad a pálya, kis kerülővel ugyan, de meg lehet közelíteni az épületet.

Elindultunk. Be is jutottunk, fel is mentünk a Buzágh, vagy Buzák (mindenhol máshogy szerepel) teremhez, ahol már összeverődött a 440-ből mintegy 80-100 ember, erre meg tanár sehol. Várakoztunk hát, Bogdán is izgatottan várta, hogy visszatérhessen a Hostelbe, hisz a WoWhoz valahogy több kedvet érzett, mint az Info. és könyvtárismerethez. Én lelkes voltam, s miután Ő feladva a várakozást elindult, még maradtam 20 percet, hátha. Hiába, de legalább jót beszélgettem a csoporttársaimmal. Beültünk a Mekibe, és őket is beavattam fura étkezési szokásaimba (fagyi sültkrumplival). Miután alaposan kitárgyaltuk a tanárokat na meg a minorokat, ment ki-ki a maga útjára. Bogdán játszott, én meg nekiálltam fordítani.

Azóta megvacsiztunk (igen, főztem neki), szétröhögtünk az agyunkat, és már izgatottan várjuk a bármelyik percben kezdődhető Barátok Köztöt. Utána a program Bogdánnak továbbra is a virtuális akadály leküzdés, én pedig előkapom Potter 4-et, mert Rezső volt olyan drága és elhozta ma nekem. Én pedig cserébe visszahoztam neki az első kötetet. Emiatt kiült a mosoly az arcomra, hisz a hét hátralevő estéinek Bogdán mentes óráit nem unatkozással vagy alvással töltöm majd, hanem Rowling kisasszony fantáziájának paapírra vetett változatát olvasva. Hamarosan ismét jelentkezem. Holnap csak egy órám lesz, és feltételezem, nem telefonál be ismét majd valami szerencsétlen a gyagyi bombás sztorijával, tahát nem lesz sok történés. Ha mégis, azonnal megírom.

Esti mese

Ágyő első nap, vágjunk elébe hát a másodinak. De mielőtt ezt holnap délelőtt alkalmaznám is gyakorlatban, elmesélem Nektek milyen izgalmatos volt a mai napom. Éjjel 2 körül, miután Bogdán abbahagyta WoW-ot, "megvacsizott" és elszívtuk a jóéjt cigit, ágybabújtunk. Cirógattam a hátát, forgolódtam, minden bajom volt. Lehet az este folyamán elfogyasztott másfél liter kóla hatására, de nem jött álom a szememre..Miután megint kacarászásba torkolt a dolog és átvihogtuk az éjszakát, tudtuk, hogy ha 7-kor akarunk kelni, millió %, hogy csak 6-körül tudunk majd elaludni. Kommenteljem, na? Nem történt másképp. 7-kor csörgött az óra, lerántottam magamról a takarót, lepattantam az ágyról, fél perc alatt öszekaptam a szükséges kellékeket és becéloztam a zuhanyzót. A ruhákat ledobtam, a mai napig nem tudom milyen funkciót betöltő kis sámlira ami a bojler mellett van (csak mert szerintem ülni még nem ült rajta senki..), és betántorogtam a zuhany alá. A részleteket, ha nem gond most nem taglalnám, mindenki szokott zuhanyozni, tudjátok milyen. Bogdán persze galád módon ismét, mint az első szemeszterben is végig, plusz időt kért, így míg zuhanyoztam, ő még szoríthatta a kispárnát..irigylem.

Ma sem nagyon sikerült időben beérnünk, megint pont egészre estünk be, ami csak azért ennyire mókás és szó nélkül hagyhatatlan, mert sztem az egész ELTÉn mi vagyunk a 2 legközelebb lakó hallgató.. Sebaj, ilyen laza a mi imidzsünk:) 8-kor esszéírás. Egy kedves néni tartotta, a előző félévi ratorika tanárunk felesége. Stílusa ugynaz, tamatikája követhető, artikulál, belopta magát a szívembe. 9-kor ókori és keleti irodalmak műfajai. Egy aranyos apó(:)) tartotta, aki ránézésre elég pilledtnek tűnt, de egész jó kis órát tartott, Bogdánnal aggódtunk, hogy jön-e majd ki hang a torkán, de miután megszólalt örömmel vettük tudomásul, hogy tisztában van vele, hogy 170 diák füléhez kell eljuttatni a mondanivalót. Jah, ha valakit érdekel, az epukis énekmondókról volt szó. 10 órától volt a bev. az irodalom tud.-ba, melyet Déri tartott. Bevezető órának szánta a mait, kicsit nehéz volt megfejteni mit akar néha, de leszűrtük a lényeget, szivatos félévünk lesz, 3 beadandó műelemzéssel sz**at (nem szivat) minket, melyek latin, hindi, illetve van még egy, nem jut ezsembe, na szóval ezeket kell majd elemezni mindenféle utána olvasás nélkül. Tehát pl.: kitárta szárnyát, akkor nem írom le, hogy valószínüleg a költö derült állapotban írhatta a művet, mert mondjuk jól érezte magát előző éjjel. Szóval értitek. Nem is fontos annyira.

Órák után haza battogytunk, szorgalmasan átmásoltam a jegyzetemet,mert nem tetszett ahogy órán írtam, és elköszöntünk Gézától. Ő szobatárs volt, de ugye a múltkor említettem, lehúzták 20ezerrel, nos ezek után nekem sem lenne túl sok kedvem maradni olyan emberek közt akikben addig valamilyen szinten megbíztam, naivan. Jelenleg tehát 6-an vagyunk a B-ben. Engem nem zavar, mert szerencsére mindenki nagyon jó fej, és lehet naphosszat ökörködni. Ma ki is takarítottam, mert ugye ez nem férfias időtöltés. Szívesen skacok. Mellesleg tényleg jól esett:)

Délután már időm sem maradt pihenni, fél 5 lett, összekaptam hát magam, és elindultam az ÁJK felé, hisz felvettem egy jog órát. Na szép mondhatom. Bementem a főépületbe és 26(!!!) perc alatt találtam meg a termet. Mentem a portára, de hát ők még életükben nem hallották az előadó nevét nem tudnak segíteni, menjek a gondnokságra. Mentem, de zárt ajtókba ütköztem, majd végre az óra előtt 10 perccel kinyílt az ajtó de elküldtek valami harmadik helyre, nem tudom milyen nénihez a titkárságra, mert ő biztos tudja. Hallgattam rájuk. A néni meg is mondta merre van a terem. Csak azt nem tette hozzá, hogy enyhén szólva könnyű eltévedni. Bolyongtam hát az emeletek között, kétségbe esve kutava a VIII. terem után. 59-kor meg is találtam és helyet foglaltam a bazi nagy előadó 3. sorában. Nem,nem stréberség, mert összesen voltunk kb. 20-an, szóval az lett volna kérdezni való ha elkülönülve, a 28. sorba ülök. A nő jó fej volt, a mait csak bemutatkozó órának szánta, majd hétfőtől lesz véresen komoly. Megtanítják nekünk a jogi alapfogalmakat és, hogy milyen estekben fordulhatunk a bírósághoz, hisz mint említette "manapság sajnos nagyon sokan nem állnak ki magukért, nem akarnak igazságot követelni, hisz nem tudják, hogy ehhez igenis joguk van". Szóval rossz csak nem lesz.

Ma könyvet is vettem, sitty-sutty 6 mp, mínusz 4000ft.., de mosolygok és tudom, igen, hogy az én érdekem. Haza felé beugrottam a boltba, vettem ezt azt, de ami ezek közül említésre méltó talán az a Raffaello amit majd Bogdán kap, ha magához tér. Pedig mikor hazaértem én is bebújtam mellé és még a buksimat is a mellkasára hajtottam, csak, hogy ütemesen emelkedjem a fejem minden egyes lélegzetvételénél..lényeg, én is elbóbiskoltam, de csak egy szerény kis órára. A Barátok Közt 2. felvonását épp elértem. Dráma nagyon.:) Most meg itt tartok. Verem a billenytűket, aztán folytatom a tegnap elkezdett latin fordítást, hogy holnap kihúzhassam magam ha nekem kell felolvasnom. Ezen kívül egész nap No, Thanx-et dúdolok, büszke vagyok magamra..Szép hetet

Szépülés és henyélés

Ma igazi női napot tartottam. Hajnalban, vagyis fél 9-kor felkeltem (igazság szerint fél 8-kor, de anyuék elaludtak, gondoltam kapok az alkalmon és visszafészkeltem magam a már bemelegített ágyba, úgyis annyira szeretem mondani, hogy még csak egy órácskát…) Szóval átállítottam az ébresztőt és a holtak nyugalmával álmodtam még egy órát. Majd a végleges ébredés, Manó kitessékelés a fürdőből, magamhoz térítő zuhany, kedvenc ruhák hanyag magamra vetése, s mire anyu dudált már a lépcsőházban jártam. Elképesztő, Manónak is köztünk a helye, szeret utazni, én meg szívrohamot kapok, mikor annak ellenére, hogy erősen magamhoz szorítom, csaknem mindig kicsúszik a kezeim közül a piciny kis teste és az ülés alatt landol egy-egy fékezés alkalmával:) De nem esünk pánikba soha, van elég lélek jelenléte és mindig visszaküzdi magát a plüss borította hátsó ülésre. Megérkeztünk mamiék lépcsőházához, nyomtam veszettül a kaputelefont, mami végre fátyolos hangon (Potter hatás) zengte, hogy „ megyek mááááár”. Le is ereszkedett közénk a lifttel, majd anyu kitessékelt minket a piacnál, hogy apuval és a kis szőrössel tovább döcögjenek az új lakás felé.

Maminak szokás szerint segítettem, szereti a zöldséget és a tisztító szereket a piacon beszerezni, jogos, hisz ugyanazt kapja, mint pl a Tescoban, csak olcsóbban. Mikor megtelt a kosara (nem kis idő), összetalálkoztunk a házmester nénivel. Na jajj, annak, akit két öreg pletyis anyóka közrefog, nincs menekvés. Már a gyerekeimről álmodoztak, holott tudjuk, hogy az odébb van, pláne, ha jól számoltam, 28 évesen végzek el mindent az egyetemen… Azt is megtudtuk Marika nénitől, hogy tegnap este egy férfi a mamámék lépcsőháza alatti bisztróban fejbelőtte magát. Nem tudom kommentelni, anyu ráadásul nem rég mondta, hogy meg is halt (nem vagyok hülye, csak tegnap még a mentők vitték el, és köztudott, hogy a mentősök nem szállítanak holtakat). A híradó is zengi a szörnyűbbnél szörnyűbb eseteket, Tamás pl ezért nem néz Híreket, pontosabban ez így nem tükrözi a valóságot, hisz Tamás jól tájékozott, csak nem szereti ezen szörnyűségeket, eléggé el tudják cseszni az ember kedvét, no meg persze amit a hírekben hallunk az csak nagyon elenyésző %-a a világ tragédiáinak, felesleges is talán kiemelni egy-kettőt... Nekem is le kéne szoknom az ilyen bizarr sztorik elemezgetéséről, de sajnos lépten-nyomon ebbe ütközöm, a környék sem éppen öngyilkosság mentes ahol lakom. Mindegy, aki erre vetemül, azt valami nagyon bántja, és aki kiáll a 10 emeletes szélére, azt kétlem, hogy megértetné velem bánatát. De ezek szomorú történetek, én meg egy vidám lány vagyok, vidám bloggal..

Piac után végre találkoztam valakivel. Ő az, aki csinosított a buksimon. Mónika, a fodrász. Felmentünk a lakásába, majd el is foglaltam helyem a kis szobában kialakított fodrász helységben. Sittty-sutty befestette, mosás, egy kis ellazító fejmasszás (istenem, órákig bírám…), majd szárítás és vasalás, És voilá, a sárgásan fénylő szőke tincseim szép, ezüstös-hamvas csillogású árnyalatot öltöttek. (Közben az is tudatosult bennem, hogy a fodrászom 19 éves öccsének 14 éves barátnője van. Jól van na, tudom, valakit ez izgat, nekem kevésbé jön be) . Ezek után nagyobb önbizalommal mentem a Sparba, lila, hamvasító samponért, amitől olyan lilán szokott pompázni az idős nénik sérója..Mókás csak egy bácsi volt, akit Párizsban láttam még anno, szintén lila hajjal, feltételezem, hogy nem e szín elnyerésének tudatában locsolta otthon a hajára.. Sebaj, a nyugdíjasok között nagy sikert aratott és mi is széles mosolyogva nyugtáztuk.

Mindezen elmélkedések után folytattam körutamat, és beszereztem néhány bugyit, meg ezt meg azt, csak, hogy költsek, így van ez, ha egy nőnek pénz van a tárcájában.. Még a magas sarkú csizmákat is érdeklődve figyeltem, hátha..Na ez már a Bogdán hatás. Egyre nőiesedem mellette. Kimerülten hazaestem, fórum betyárkodtam kicsit az ETR-en, majd naivan azt hittem, megnézem az Áldatlan állapotban-t, csak közben elnyomott az álom, röpke 3 órára. Manó ébresztett, sétálhatnékja támadt..Na, már csak egyet kell aludni és Pest. És élvezem újabb szemeszteren keresztül a lábszagú szoba színvonalas szolgáltatásait.  
Ha valaki nem látta volna még a Hurrikánokat, az itt (is) megetheti. Kedvenc részeim:  

• " úgysem látsz belénk, Mi tudjuk mi a jó"- nem lázadó hangvételű, hanem nagyon komoly
  
• " élnek még az álmaink, hogy minket várt a Föld"- valóban megváltás az 5 srác, nekünk, nyomiknak
• " ami régi, mind elég, s jön az újabb nemzedék"- jobbak, mint Rícse, vagy Hobó, vagy mittomén, s nem kizárt, hogy mi helyettük ŐKET választjuk.
  
  

Amerikai pompom hatás, Kurt Cobain meg forog a sírjában. Meg a Hooligans is. És Sid Vicious is. A videóért köszönet Subbának, pontosabban a YouTube-nak, de főleg Nektek Srácok(ez a NT-nek szól:)

A másik nemzedék:)

Oh, hát nagy a kísértés, Bogdánnak kéne a No, Thanx-szel babérokat aratnia, de olyan cukik voltak, elkaptam őket a VIVÁn egy riport közepette. Csak egy picit írok róluk, ígérem. Először is van már dobosuk. Mind az 5-en fekete egyenruhát videltek. Fekete, fényes bőrdzsekik, fekete tapadós nacik, és olcsó tornacsukák. Érdekes, az 5-ből csak kettő volt kisminkelve(testvérek, véletlenül a TH-ben is hasonló a felállás), mint kiderült a fekete satírozás a macsó szempár környékén csak félig a sminkes eredménye, félig saját maguk készítették, hogy "extrábbak" legyenek. Kisó próbált utalni rá, hogy nem annyira férfias, de ha ettől extrább, akkor úgyis mindegy. Van stylelist(ki gondolta volna), de a fiúk nagyon jól érzik magukat a ruhákban, hisz "egyediek". Mikor Kisó faggatta őket a lány rajongókról, mindegyik kaján vigyorral rávágta, hogy "jöhet, döntsék el ők menyire akarnak ránk akaszkodni". És akkor sorban meg lettek kérdezve, van- e barátnőjük. Nos, " Nekem általában van; persze, hogy van; 2is van, a 14évest átugrották, lévén neki kora miatt kizárt:); valamint a maradék 1 reméli, hogy a No, Thanx sikerének köszönhetően lesz barátnője. Mit gondolnak a Tokyo Hotelről? " Jó zenészek, fiatalok és nagy a rajongó táboruk, valószínüleg mi is nekik köszönhetjük a sikert(??), felhívták a figyelmet a fiatalokra". Az is kiderült, hogy ha majd jön a Tokyo Hotel Magyarországra és felkéri őket előzenekarnak, ők elfogadják, de az sem kizárt hogy a TH lesz az ő előzenekaruk, végülis nincsenek elszállva. Továbbá az sem rejtély, hogy Szegeden is játszani fognak majd, valamikor, persze csakis azért mondták, mert egy szegedi lányka érdeklődött, No, Thanx Görl nikkel...Szombathelyen tuti a koncert, mert a frontember szhelyi, de ami igazán fontos, hogy horvát anyanyelvű, és horvát zenén is nőtt fel. Ha pedig sok helyre nem jutnának el, akkor legfeljebb elhívják a rajongókat a próbákra. Jah és a sminkeléshez visszatérve, nem érzik cikinek, hisz pl. " a Greenday vagy a Kiss sokkal többet sminkel". Ez válasz. Hajrá fiúk.

Amúgy itthon továbbra is nagy a nyugalom, rengeteg időm van a sorozataimra, és felfedeztem mennyire ízlik nekem a vajas-diabatikus lekváros pirítós-tej kombináció. Manóra is sokkal több időm jut, nagy-nagy sétákat teszünk a parkban, de nem hagyjuk, hogy minden vadidegen megsimizze a pofinkat, ugye? Bár, kicsit kiábrándultam a kutyákból, tegnap szemtanúja voltam amint éppen mamámék hímnemű palotapincsije becélozza az én kis hímneműmet. Szerencsére visszafogtuk, és Manó sem fogta fel, hogy ki akarnak vele kezdeni. Megvettem az összes füzetemet a II. szemeszterre, és már normális tollam is van, nem is egy. Az új lakás pedig egyre költözhetőbb állapotban van. Nagy a nyugalom, anyu boltban, illetve ma éjszakás lesz, úgyhogy nem kell aggódnom, hogy befullad a füstölgőimtől. Nem hiszem el. Péntek este lesz mindjárt. Amíg gimis voltam, nem volt péntek-szombat, amikor ne a barátaimal lettem volna Jungelben... Semmi party, csak beszélgetős, cigizős, sörivós rockzene hallgatás. Ez sajnos a múlté. Egyrészt ugye a szakításom miatt bomlott a társaság, másrészt meg valahogy ellustultam. Mikor sulis hét után hazaesek péntekenként 6 körül, nem nagyon tudom rávenni magam, hogy elcsászkáljak még erre-arra. Jobb ez így nekem, érzem. Lenyugodtam. Pesten persze többször kéne kimozdulni, szinte semmit nem láttam még a városból. Na, elkészült a pirítós..

World of Warcraft- Fanatizmus felsőfokon

Mivel drága barátom is játszik, érdekességképpen megmutatnék pár képet, melyek a Burning Crusade kiadásának éjszakáján, éjfélkor készültek és melyeken az elszánt első vásárlók fagyoskodnak a jéghidegben, a budapesti Dohány utcában. Kétség kívül ők voltak az új széria első undeadjei, bloodelfjei. A kifejező képekért köszönet Varga Csabinak!

• WoW 1
• WoW 2
• Wow 3

Összegezve: "Your life is changed! Would you like to save?"

Az édes semmit tevés

Tegnap ismét bajártam fővárosunk V. kerületét, kimerítő a rohangálás. Ezúttal Bogdán indexének leadásáról gondoskodtam, mert reggel lekéste a vonatot, így maradt a magányos sorban állás. De valahogy jó érzés volt segíteni..az én hatalmas nagy szívem, pláne ha ennyire dobog valakiért:) Nem írom le a macerát, tényleg csak az ELTÉseknek lenne érdekes, de a cirkuszt, ami folyton a TO-n megy, ők is ismerik. Azért azt talán megemlíteném, hogy tegnap délig volt nyitva a TO. Én a rohangálás miatt második körben 11.41-re mentem vissza, ekkor azonban volt előttem kb. 15 ember. Egy nagyon udvariatlan kis hapsi odaugrott elém, hogy többen nem jöhetnek be. Magam is meglepődtem, de eléggé ráförmedtem, és közöltem vele fuldokolva hogy nekem nem mondja meg mit csinálok, tegnap is órákig vártam, ma is szlalomoztam ide-oda, és nem jövök fel másnap csak azért mert indulnak kávézni, különben is úgy hívtak vissza. Szerintem ő sem számított erre a hengnemre, de nem érdekel, nem csinálnak belőlem hülyét. Erre unott, flegma hangom közölte velem, hogy "jól van, legyen, jöjjön be". Innentől kezdve azt kell elképzelni hogy kb. 15-en ácsorogtunk a TO előterében, és az ajtót bezárták mögöttünk. Tehát, ha valaki végzett bent, és ki szeretett volna menni, megvárta mire valamelyik unott kis alkalmazott odacsoszogott és kinyoitotta az ajtót, persze mindezt óvatosan vigyázva, nehogy beszökjön valaki. Egy srácot nagyon sajnáltam, dél előtt 10 perccel érkezett, vagyis fogadási időben még, de letorkolták, hiába mondta, hogy nem tud visszajönni másnap. Remélem valahogy mégis csak sikerült elintéznie.

A déli felé végre érezhettem hasznát a jegyvételnek, ellenőriztek. Ezt csak mellékesen megemlítettem, talán mert utálom ha van jegyem és nem érdekel senkit. Pláne hogy már 230 forint egy tetves vonaljegy. Ez van, ha a gyerekem lesz egyetemista, csaknem 1000 forintjába kerül majd egy metró út, ha így haladunk az árak drasztikus növekedésével. A déliben vettem magamnak egy finom pizzás táskát(a PÉKPONT készíti a legfinomabbat), kólát, vagyis csupa egészségtelen dolgot ismét és elfoglaltam helyem a majdnem üres fülkében, lévén, volt még 20 perc az indulásig. Hát persze. Túl szépnek tűnt. Indulás előtt hozzám csapódott 3 idős alak, egy nő és 2 pasi. Nem mondhatnám hogy szimpatikusak voltak. Igényesnek tűntek, de dőlt belőlük az unicum szag, s témájuk is csak az alkohol volt egészen Érdig. És persze a nő meg az egyik pasi érdekesen csókolgattál egymást ami időnként elvonta figyelmemet Roxfortról..Érdnél szerencsére magamra hagytak, úgyhogy egy újságra téve kinyújtóztathattam elgémberedett lábaimat a szemben lévő ülésen. Elég hamar beértünk Fehérvárra, pedig személyvonattal utaztam. Anyunak szóltam, kijött elém, és már a váróban megpillantottam az üvegajtó mögött anyut Manóval. Kedves látvány.

Be a kocsiba, Manót az ölembe és irány a Tóváros. Manó rendszerint nagyon élvezi az utazást, folyton az ablaknál csüng és stíröli a járókelőket. Én meg persze megszoktam már az ablakra tapadó arcokat akik a kutyámat bámulják ha a pirosnál épp melettünk állnak meg. Bizony, a Tóvárosig utaztunk, de ez már nem tart sokáig. Az új lakásunk kicsit messzebb van a belvárostól, de a környék speciel szimpatikus, és a lakás bár kissebb, de szebb, mint a mostani. A szobám falai narancssárgák(persze politikai hovatartozásomtól függetlenül), nem is kisebb, mint a jelenlegi csak más az elosztása, és külön plusz pont a szárazréti új lakás javára, hogy földszinti. Végre, 13 év után nem kell megtennem naponta gyalog a 4. emeletre vezető utat(81 lépcsőfok plusz a fordulók). Amint kész lesz a lakás teljesen, mutatok majd képeket. A költözés márciusban várható, persze anyuék jobban be vannak zsongva, hisz a nyári szünetet leszámítva én majd csak hétvégenként élvezem az ott létet. Ma sem történik velem semmi különös, fekszem csak és olvasok illetve bámulom a tévét. Nem is rosszak a műsorok. Eltökélt szándékom, hogy 11-éig nem is kelek ki innen, megtehetem. Jah, 10-én muszáj lesz mert megyek megszépülni a fodrászhoz..Aztán Pest és kezdetét veszi a II. szemeszter. Szép napot

Mint az állatok, avagy az ELTÉs temperamentum

Mint említettem az előző posztolásban, korán keltem, álmosan felvonszoltam magam a buszra, megvettem a majd' 1000 forintos jegyet és felpattantam a 8.23-as személyre. Bár csak ne tettem volna. Semmi extra kellemetlenítő körülmény nem lépett fel, csupán megint az bosszantott, hogy a 67-km-es utat a MÁV ezen szép, kopottas kék vonata 1 óra 47 perc alatt tette meg. Mit tesz ilyenkor az ember? Előkapja. Mit? Hát a Potter 3-at, ha már Szegeden úgysem olvastam ki, lévén hogy Bogdán megnézette velem megfilmesített változatát. Étvágyam is jó volt szerencsére, egy pogácsa látta kárát:) Potter közben azonban elnehezültek a pilláim, nem mintha nem lett volna izgalmas Csikócsőr sztorija, csak éjszaka nem éppen akkor sikerült elaludnom, amikor szerettem volna. Annyira gáz, megint kb 20x aludtam el hosszas másodpercekre, miközben suhantunk a már jól ismert zöld táj mellett. Ilyenkor arra lesz figyelmes az ember, hogy zutty, dől a feje előre és hirtelen körbe pillantásokkal tekintete azt kutatja, vajon ki látta a biccentő-akciót. Megérkeztem az egyre putribb délibe, előkapartam a kilónyi aprót a zsebemből, s a sort nem kivárva bedobáltam az érméket az automatába, és metróval tovaszáguldottam az Astoriára.

Bálint már várt. Besétáltunk a campusra, először is Ruzsát szerettük volna előkeríteni, de sajnos elnyelte a föld. Pedig jó ember. Még jó, hogy van nekünk egy "én mindent megtehetek" tanszékvezetőnk, Bazsi bácsi, aki majdnem bárki helyett alászignózhatja a nem tudom miért, de leckekönyvnek keresztelt indexet. Átverekedtük hát magunkat az építkezéssel eltorlaszolt tanszékre, halott nyelvóráink otthonába, kopogtattam a retorika vizsga óta jól ismert iroda törtfehér ajtaján, a kilinycset is lenyomtam, de zárva volt. Ekkor jött a női megérzésem. Bálint már szinte fordult is a kijárat felé, mire én elő álltam azzal, hogy hátha Földvárynál van, a folyosó végi kis eldugott irodában. (Déri és Földváry jó barátok, sokat vannak együtt, és véleményem szerintem szeretik egymást. Persze ez csakis 'tanár-ex diák, aki már szintén tanár' kapcsolat.) Bekopogtattam hát, csak nem ott volt? Dehogynem. Pár perc és Bazsi kedvesen alá is írta a jegyeket, Bogdánnak is meg nekem is. Ezzel az én indexem elérte leadható formáját, Bogdánnak azonban tátongott továbbra is a japán társ. és kult. rublikája. Azért Déri sem akkora isten hogy szembeszegüljön egy japán tanszékvezetővel, így azt meghagyta Szerdahelyi tanár úrnak. Na őt aztán feladat volt előkeríteni. Megmásztam a fő épület mind a 276 lépcsőfokát, lévén a II.em. 205-ös szobácskája az övé. Én elhiszem, tényleg, még egy névvel ellátott tábla is jelezte ezt a tényt az ajtaja mellett, de a zárt ajtó, az zárt ajtó, ami általában a tanár bent-nem tartózkodását jelenti. Nem volt bent. Gondoltam, nagyon szeretem én Bogdánt, lihegek egy kicsit a B épület lépcsőin is, hátha. Egy kedves néni segített is, aki kicsit félre értett, mert azt hitte a saját indexemet szeretném aláiratni Kőrösi Bogdán tanár úrral, akiről nem tudni semmit és valószínűleg ezért keresem Szerdahelyit, hisz tanszékvezetőként nem gond ha Kőrösi tanár úr helyett az ő autogrammját kérem. Mit ne mondjak, jót derültem, de nem akartam magyarázkodásba kezdeni, ráhagytam hát a kedves mosolyú nénire, a lényeg, a kezemben volt Szerdahelyi száma.

Kissé fáradtan indultam a Hostelbe, hogy szusszanjak egy órát. Hívogattam a bácsit, semmi. A Hostelben nagy a dráma, míg Szegeden léteznek még csodák és becsületes emberek, addíg Pesten, a szálláshelyünkön valaki az ott lakók közül elcsórta egyik szobatársunk 20e forintját. Büszke lehet magára. 4-en voltak akkor ott, mind a 4-en hitelt hitelre halmoznak, az isten nem deríti ki ki volt az. Géza meg remélhetőleg legközelebb nem lesz olyan butus hogy könnyen hozzáférhető helyre teszi a vagyonát. Miután ezen megdöbbentem, csörgött a telefonom. Szerdahelyi volt az. Elmondtam mit akarok, mire ő nagyon kedves, csengő hangon: " most maga azt hitte, hogy emiatt visszaszaladok?" Nem bazmeg, de egy tanszékvezetőnek kötelessége az index-leadás utolsó napján bent lennie. Azt mondta, hogy majd holnap reggel 10-től. Remek, végül is nem ma kellett leadni. Bogdánt tájékoztattam a történtekről, majd megcsappant életkedvvel vonszoltam magam vissza a TO-ra. 1-kor kezdődött a leadás, gondoltam ha 20 perccel előbb megyek oda, nyert ügyem van. Aha, persze. A folyosón elszabadult a pokol. Egymás hegyén-hátán tolongtak az emberek, pedig az ajtót még ki sem nyitották. Nekidőltem hát a falnak, nyugodt tipus vagyok. Ordibálás, egymás anyázása, csizmaronygyoló egymásra tiposás, semmi "elnézést" vagy "köszönöm", mint az állatok, de szó szerint. Aki türelmesen állt a sorban, mint pl én is, 50 perc alatt jutott el az ajtóig, persze a vandál őrültek, meg a pofátlan picsák csak úgy gázoltak át a tömegen, sipákoltak, beleba**ták lobogó hajukat a melettük, mögöttük álló arcába, s szabályos sértésnek vették ha nem nyílt ketté előttük a tömeg. Az egyik csaj majdnem neki ugrott egy másiknak, csak mert szegény előre ment, hogy megnézzen valamit. Hiába mondta hogy" ne kiabálj velem lécci, télleg csak egy perc, rögtön jövök, nem tolakodom, ne haragudj", az addig kimértnek és jó nőnek tűnő szőkeség kikelt magából és nyakán dagadó erekkel torka szakadtából üvöltött. Mondom remek, érjek már be, mielőtt agyontipornak. Sorok persze nem voltak, a folyosó formáját vette fel az emberhalom. Istenem, a Szigetre való bejutás sokkal zökkenőmentesebben szokott zajlani.. Beértem, leadtam az indexemet, már jól ismernek. Én vagyok a 2 színű hajú lány, aki mindig hozza a barátja indexét is:) A lényeg, Bogdánnak sem lesz ebből gondja, holnap is nyugodtan leadhatja.

Elvégeztem hát kötelességem, spuri vissza a délibe, épp el is értem a siófoki személyt, és 4-re hazaértem. Csak a fél napom ment el, meg a havi összjövedelmem 20%-a. Holnap pedig re, de azt már örömmel, hisz Bogdánnal találkozom. Pápá

Fellélegezve

Ő lenne édes, kicsi LoLmár, ha valaki még nem tudná

Vége van, teljesen. Nyelvtudományból Bogdán átment, én pedig javítottam a csúf kis kettesemet hármasra. Vallások vizsga pedig meglepően jó lett, négyes mindkettőnknek:) Az persze mellékes hogy holnapig le kell adni az indexeket és még nincs bent minden jegyünk. Mit tehet hát az ember lánya? Holnap hajnalban felutazik Pestre, hogy lépcsőn ülve egész nap tanárokra várjon. Teszi mindezt azért, mert Bálint már így is túl sokat segített és nem akarja ugráltatni. És mert ketten talán hamarabb végzünk. Jól fel van dobva a labda, el kell kapni Dérit, Ruzsát, Kálmánt és Bogdán ill. a Japán tanszék vezetőjét. Felesleges neveket írnom, sokan úgysem ismeritek őket, csak érzékeltetni akartam, mozgalmas napom lesz. Eddig is felmentem volna, de egészségi állapotom rakoncátlankodott. Most sem vagyok jól, hol van lázam, hol nincs, azonban az a fránya hányinger..Kibírom, hisz Bogdánt sem kérhetem meg hogy Szegedről furikázzon fel. Hogy nézne az ki. Témát le is zárom, mert csak felhúzom magam. De legalább időben kelek majd, nem pedig délután:)

Szóval. A vizsgáknak vége, legközelebb csak májusban lesz nagy a stressz. Illetve elméletben kidolgozott új stratégiánkat követve, akkor sem lesz majd gond. Tanultunk az első félévben elkövetett hibákból. Nem lesz semmilyen kis lógás, az tuti. Hiába olyan kecsegtető a lehetőség hogy a jelenlétit aláírják helyettünk, neeeem. Figyelni akarok. Reggelenént nyűgösen felkelni, fordulni kettőt az ágyban, csókot nyomni Bogdán arcára, aztán még egy pár csókot nyomni..felöltözni, lesétálni a hűvös lépcsőházban, beszaladni a CBA-ba, cigit és üdítőt venni, majd a cigi miatt kissé meszakítva, de kézenfogva besétálni a campusra, leülni egymás mellé, szemüveget egyszerre feltenni és szinkronban figyelni. Nem nehéz ezt kivitelezni, ha én nagyon akarok valamit, akkor annak semmi nem szabhat határt. Nem lesz több jajj, de álmos vagyok, fáj a fogam, ez az utolsó hogy nem megyünk be..Összesen három óráról lehet hiányozni. Na, azt maximálisan ki is fogjuk használni, de a többi órát igenis megtiszteljük lankadatlan figyelmünkkel. Persze ehhez az is kéne hogy egyes tanárok ne brummogjanak a szép artikuláció helyett, tehát lehessen érteni őket, mert akkor nem megy el az ember kedve a figyeléstől a 49. másodpercben. Jah! És könyörgöm, nem ártana ha a segédletként felfüggesztett diavetítőn látnánk is a képeket, nem csak az előtte lelkesen ugráló, hadonászó, amúgy bizonyára érdekes tényeket közlő tanárt. Ezenkívül van nekünk egy kis oldalunk, amit Terjék Bálintnak köszönhetünk, s Bogdán továbbfejlesztésével talán kicsit áttekinthetőbbé válik majd a második félévre. Itt találhatók azon jegyzetek, melyek a vizsgaidőszakban kerültek föl, a tanulás segítése céljából. Kedves Bálint, nem győzöm szajkózni, köszönet érte. És akkor itt jön képbe kedves kis barátom, aki ama remek ötlettel állt elő, hogy a 2. félévben alkalmazhatnánk azt a rendszert, hogy óráról órára pakoljuk fel a jegyzeteket, én pl nagyon szívesen vállalom, így elkerülhető a vizsga előtti pánik és kapkodás, hisz a kellő tudásanyag egész félévben a rendelkezésünkre áll majd. Természetesen ez az oldal csak az ókorosoknak és a keleteseknek kedvez, nem kínálhatunk mindent tálcán az egész ELTÉnek.

Magánélet: Hát nagyon jól vagyok e téren, köszönöm. A nyelvtudomány vizsga után kis pihenőt beiktatva, de elfoglaltuk helyünket az elvileg 19.50-kor induló szegedi gyorson, ami csak 20.20-körül indult. De nem kell minket félteni, feltaláljuk magunkat mindig. Bevásároltunk a mekiben, ugyhogy a vacsi is le volt tudva. Na azóta rándul össze a gyomrom ha a tortilla tekercsre gondolok..blááá. Bogdán pedig tesztelte magát, persze én is adtam alá a lovat. 4(!!!) sajtburgert vett, ezeket kb darabonként 6 mp alatt burkolta be, de ami igazán említésre méltó, az az, hogy az utolsót 2 harapással intézte el. Mindig is tudtam, hogy tehetséges baráttal vagyok megáldva. Hangulatos volt a vonaton, LoLmár is kényelmesen elfért, hisz ketten voltunk a félhomályos, 6 személyes, hálófülkére hasonlító kis kabinban. Bogdán ölében feküdve még a Japán Csoda pár oldalát is élvezhettem, hisz Bogdán felolvasott:)(Jah!!És közben Lángi is aktivizálta magát WoW befizetés ügyben)

Hazaértünk, Bogdán neki állt játszani, én pedig belekezdtem Potter 3-ba. Nem sokáig jutottam, elnyomott az álom fél 2 körül. Bogdán reggel 6-kor mászott be mellém, aztán szundi. Másnap nehezen ment a felkelés. És ekkor kezdődött. Szédülés, hőemelkedés, hányinger.. Véglegesen talán du 6-kor keltem fel. A követkeő pár nap Csaba ágyában telt.(Ő persze nem volt otthon:) Bogdán játszott, én pedig nyöszörögve bámultam a tv-t. Sok folyadék mi? Naponta kb 4 dl víz folyt le a torkomon. És még Tamással sem találkoztam úgy, ahogy elterveztem, pedig nagyon akartam:( De Bogdánnal nagyon jó volt. Többet ökörködtünk, mint valaha. Még telefonálni sem hagyot..:):):) Moziba is elmentünk, megnéztük az Éjszaka a múzeumbant, aranyos kis családi film, de emlékezetes poént nem tartalmaz. Bár az igazgató a mi humorunkhoz volt alakítva..:) Harry Potter napot is tartottunk, megnéztük 1-4ig a kis varázsló történeteit, persze csak nekem volt újdonság. Az 1. a legjobb, meg talán a 4. De csak is a könyvek. Az ember olvasás közben jobban bele tudja élni magát. De ebbe most nem megyek bele, hisz megint kissé hosszúra sikeredett az iromány:) A lényeg, boldog vagyok, boldogabb mint valaha, lassan 5 hónapja. Valentín-napra nem tudom mivel tudnék előrukkolni, majd kiderül. A lényeg hogy úgy is megyünk Yamato koncertre 18-án=utó Valentín-napi együttlét:)

Kellemes szünidőt mindenkinek, és üdv nektek ex osztálytársak. Sorry hogy nem mentem, se sajna nem lettem volna jó társaság és még ma is volt lázam.

U.i.: A szavazóval kapcsolatban kár volt megadnom az egyéb opciót, hisz fogalmam sincs kik lehettek:) Valahogy majd kiderítem