Mint az állatok, avagy az ELTÉs temperamentum
Mint említettem az előző posztolásban, korán keltem, álmosan felvonszoltam magam a buszra, megvettem a majd' 1000 forintos jegyet és felpattantam a 8.23-as személyre. Bár csak ne tettem volna. Semmi extra kellemetlenítő körülmény nem lépett fel, csupán megint az bosszantott, hogy a 67-km-es utat a MÁV ezen szép, kopottas kék vonata 1 óra 47 perc alatt tette meg. Mit tesz ilyenkor az ember? Előkapja. Mit? Hát a Potter 3-at, ha már Szegeden úgysem olvastam ki, lévén hogy Bogdán megnézette velem megfilmesített változatát. Étvágyam is jó volt szerencsére, egy pogácsa látta kárát:) Potter közben azonban elnehezültek a pilláim, nem mintha nem lett volna izgalmas Csikócsőr sztorija, csak éjszaka nem éppen akkor sikerült elaludnom, amikor szerettem volna. Annyira gáz, megint kb 20x aludtam el hosszas másodpercekre, miközben suhantunk a már jól ismert zöld táj mellett. Ilyenkor arra lesz figyelmes az ember, hogy zutty, dől a feje előre és hirtelen körbe pillantásokkal tekintete azt kutatja, vajon ki látta a biccentő-akciót. Megérkeztem az egyre putribb délibe, előkapartam a kilónyi aprót a zsebemből, s a sort nem kivárva bedobáltam az érméket az automatába, és metróval tovaszáguldottam az Astoriára.
Bálint már várt. Besétáltunk a campusra, először is Ruzsát szerettük volna előkeríteni, de sajnos elnyelte a föld. Pedig jó ember. Még jó, hogy van nekünk egy "én mindent megtehetek" tanszékvezetőnk, Bazsi bácsi, aki majdnem bárki helyett alászignózhatja a nem tudom miért, de leckekönyvnek keresztelt indexet. Átverekedtük hát magunkat az építkezéssel eltorlaszolt tanszékre, halott nyelvóráink otthonába, kopogtattam a retorika vizsga óta jól ismert iroda törtfehér ajtaján, a kilinycset is lenyomtam, de zárva volt. Ekkor jött a női megérzésem. Bálint már szinte fordult is a kijárat felé, mire én elő álltam azzal, hogy hátha Földvárynál van, a folyosó végi kis eldugott irodában. (Déri és Földváry jó barátok, sokat vannak együtt, és véleményem szerintem szeretik egymást. Persze ez csakis 'tanár-ex diák, aki már szintén tanár' kapcsolat.) Bekopogtattam hát, csak nem ott volt? Dehogynem. Pár perc és Bazsi kedvesen alá is írta a jegyeket, Bogdánnak is meg nekem is. Ezzel az én indexem elérte leadható formáját, Bogdánnak azonban tátongott továbbra is a japán társ. és kult. rublikája. Azért Déri sem akkora isten hogy szembeszegüljön egy japán tanszékvezetővel, így azt meghagyta Szerdahelyi tanár úrnak. Na őt aztán feladat volt előkeríteni. Megmásztam a fő épület mind a 276 lépcsőfokát, lévén a II.em. 205-ös szobácskája az övé. Én elhiszem, tényleg, még egy névvel ellátott tábla is jelezte ezt a tényt az ajtaja mellett, de a zárt ajtó, az zárt ajtó, ami általában a tanár bent-nem tartózkodását jelenti. Nem volt bent. Gondoltam, nagyon szeretem én Bogdánt, lihegek egy kicsit a B épület lépcsőin is, hátha. Egy kedves néni segített is, aki kicsit félre értett, mert azt hitte a saját indexemet szeretném aláiratni Kőrösi Bogdán tanár úrral, akiről nem tudni semmit és valószínűleg ezért keresem Szerdahelyit, hisz tanszékvezetőként nem gond ha Kőrösi tanár úr helyett az ő autogrammját kérem. Mit ne mondjak, jót derültem, de nem akartam magyarázkodásba kezdeni, ráhagytam hát a kedves mosolyú nénire, a lényeg, a kezemben volt Szerdahelyi száma.
Kissé fáradtan indultam a Hostelbe, hogy szusszanjak egy órát. Hívogattam a bácsit, semmi. A Hostelben nagy a dráma, míg Szegeden léteznek még csodák és becsületes emberek, addíg Pesten, a szálláshelyünkön valaki az ott lakók közül elcsórta egyik szobatársunk 20e forintját. Büszke lehet magára. 4-en voltak akkor ott, mind a 4-en hitelt hitelre halmoznak, az isten nem deríti ki ki volt az. Géza meg remélhetőleg legközelebb nem lesz olyan butus hogy könnyen hozzáférhető helyre teszi a vagyonát. Miután ezen megdöbbentem, csörgött a telefonom. Szerdahelyi volt az. Elmondtam mit akarok, mire ő nagyon kedves, csengő hangon: " most maga azt hitte, hogy emiatt visszaszaladok?" Nem bazmeg, de egy tanszékvezetőnek kötelessége az index-leadás utolsó napján bent lennie. Azt mondta, hogy majd holnap reggel 10-től. Remek, végül is nem ma kellett leadni. Bogdánt tájékoztattam a történtekről, majd megcsappant életkedvvel vonszoltam magam vissza a TO-ra. 1-kor kezdődött a leadás, gondoltam ha 20 perccel előbb megyek oda, nyert ügyem van. Aha, persze. A folyosón elszabadult a pokol. Egymás hegyén-hátán tolongtak az emberek, pedig az ajtót még ki sem nyitották. Nekidőltem hát a falnak, nyugodt tipus vagyok. Ordibálás, egymás anyázása, csizmaronygyoló egymásra tiposás, semmi "elnézést" vagy "köszönöm", mint az állatok, de szó szerint. Aki türelmesen állt a sorban, mint pl én is, 50 perc alatt jutott el az ajtóig, persze a vandál őrültek, meg a pofátlan picsák csak úgy gázoltak át a tömegen, sipákoltak, beleba**ták lobogó hajukat a melettük, mögöttük álló arcába, s szabályos sértésnek vették ha nem nyílt ketté előttük a tömeg. Az egyik csaj majdnem neki ugrott egy másiknak, csak mert szegény előre ment, hogy megnézzen valamit. Hiába mondta hogy" ne kiabálj velem lécci, télleg csak egy perc, rögtön jövök, nem tolakodom, ne haragudj", az addig kimértnek és jó nőnek tűnő szőkeség kikelt magából és nyakán dagadó erekkel torka szakadtából üvöltött. Mondom remek, érjek már be, mielőtt agyontipornak. Sorok persze nem voltak, a folyosó formáját vette fel az emberhalom. Istenem, a Szigetre való bejutás sokkal zökkenőmentesebben szokott zajlani.. Beértem, leadtam az indexemet, már jól ismernek. Én vagyok a 2 színű hajú lány, aki mindig hozza a barátja indexét is:) A lényeg, Bogdánnak sem lesz ebből gondja, holnap is nyugodtan leadhatja.
Elvégeztem hát kötelességem, spuri vissza a délibe, épp el is értem a siófoki személyt, és 4-re hazaértem. Csak a fél napom ment el, meg a havi összjövedelmem 20%-a. Holnap pedig re, de azt már örömmel, hisz Bogdánnal találkozom. Pápá
Bálint már várt. Besétáltunk a campusra, először is Ruzsát szerettük volna előkeríteni, de sajnos elnyelte a föld. Pedig jó ember. Még jó, hogy van nekünk egy "én mindent megtehetek" tanszékvezetőnk, Bazsi bácsi, aki majdnem bárki helyett alászignózhatja a nem tudom miért, de leckekönyvnek keresztelt indexet. Átverekedtük hát magunkat az építkezéssel eltorlaszolt tanszékre, halott nyelvóráink otthonába, kopogtattam a retorika vizsga óta jól ismert iroda törtfehér ajtaján, a kilinycset is lenyomtam, de zárva volt. Ekkor jött a női megérzésem. Bálint már szinte fordult is a kijárat felé, mire én elő álltam azzal, hogy hátha Földvárynál van, a folyosó végi kis eldugott irodában. (Déri és Földváry jó barátok, sokat vannak együtt, és véleményem szerintem szeretik egymást. Persze ez csakis 'tanár-ex diák, aki már szintén tanár' kapcsolat.) Bekopogtattam hát, csak nem ott volt? Dehogynem. Pár perc és Bazsi kedvesen alá is írta a jegyeket, Bogdánnak is meg nekem is. Ezzel az én indexem elérte leadható formáját, Bogdánnak azonban tátongott továbbra is a japán társ. és kult. rublikája. Azért Déri sem akkora isten hogy szembeszegüljön egy japán tanszékvezetővel, így azt meghagyta Szerdahelyi tanár úrnak. Na őt aztán feladat volt előkeríteni. Megmásztam a fő épület mind a 276 lépcsőfokát, lévén a II.em. 205-ös szobácskája az övé. Én elhiszem, tényleg, még egy névvel ellátott tábla is jelezte ezt a tényt az ajtaja mellett, de a zárt ajtó, az zárt ajtó, ami általában a tanár bent-nem tartózkodását jelenti. Nem volt bent. Gondoltam, nagyon szeretem én Bogdánt, lihegek egy kicsit a B épület lépcsőin is, hátha. Egy kedves néni segített is, aki kicsit félre értett, mert azt hitte a saját indexemet szeretném aláiratni Kőrösi Bogdán tanár úrral, akiről nem tudni semmit és valószínűleg ezért keresem Szerdahelyit, hisz tanszékvezetőként nem gond ha Kőrösi tanár úr helyett az ő autogrammját kérem. Mit ne mondjak, jót derültem, de nem akartam magyarázkodásba kezdeni, ráhagytam hát a kedves mosolyú nénire, a lényeg, a kezemben volt Szerdahelyi száma.
Kissé fáradtan indultam a Hostelbe, hogy szusszanjak egy órát. Hívogattam a bácsit, semmi. A Hostelben nagy a dráma, míg Szegeden léteznek még csodák és becsületes emberek, addíg Pesten, a szálláshelyünkön valaki az ott lakók közül elcsórta egyik szobatársunk 20e forintját. Büszke lehet magára. 4-en voltak akkor ott, mind a 4-en hitelt hitelre halmoznak, az isten nem deríti ki ki volt az. Géza meg remélhetőleg legközelebb nem lesz olyan butus hogy könnyen hozzáférhető helyre teszi a vagyonát. Miután ezen megdöbbentem, csörgött a telefonom. Szerdahelyi volt az. Elmondtam mit akarok, mire ő nagyon kedves, csengő hangon: " most maga azt hitte, hogy emiatt visszaszaladok?" Nem bazmeg, de egy tanszékvezetőnek kötelessége az index-leadás utolsó napján bent lennie. Azt mondta, hogy majd holnap reggel 10-től. Remek, végül is nem ma kellett leadni. Bogdánt tájékoztattam a történtekről, majd megcsappant életkedvvel vonszoltam magam vissza a TO-ra. 1-kor kezdődött a leadás, gondoltam ha 20 perccel előbb megyek oda, nyert ügyem van. Aha, persze. A folyosón elszabadult a pokol. Egymás hegyén-hátán tolongtak az emberek, pedig az ajtót még ki sem nyitották. Nekidőltem hát a falnak, nyugodt tipus vagyok. Ordibálás, egymás anyázása, csizmaronygyoló egymásra tiposás, semmi "elnézést" vagy "köszönöm", mint az állatok, de szó szerint. Aki türelmesen állt a sorban, mint pl én is, 50 perc alatt jutott el az ajtóig, persze a vandál őrültek, meg a pofátlan picsák csak úgy gázoltak át a tömegen, sipákoltak, beleba**ták lobogó hajukat a melettük, mögöttük álló arcába, s szabályos sértésnek vették ha nem nyílt ketté előttük a tömeg. Az egyik csaj majdnem neki ugrott egy másiknak, csak mert szegény előre ment, hogy megnézzen valamit. Hiába mondta hogy" ne kiabálj velem lécci, télleg csak egy perc, rögtön jövök, nem tolakodom, ne haragudj", az addig kimértnek és jó nőnek tűnő szőkeség kikelt magából és nyakán dagadó erekkel torka szakadtából üvöltött. Mondom remek, érjek már be, mielőtt agyontipornak. Sorok persze nem voltak, a folyosó formáját vette fel az emberhalom. Istenem, a Szigetre való bejutás sokkal zökkenőmentesebben szokott zajlani.. Beértem, leadtam az indexemet, már jól ismernek. Én vagyok a 2 színű hajú lány, aki mindig hozza a barátja indexét is:) A lényeg, Bogdánnak sem lesz ebből gondja, holnap is nyugodtan leadhatja.
Elvégeztem hát kötelességem, spuri vissza a délibe, épp el is értem a siófoki személyt, és 4-re hazaértem. Csak a fél napom ment el, meg a havi összjövedelmem 20%-a. Holnap pedig re, de azt már örömmel, hisz Bogdánnal találkozom. Pápá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése