Alarm!!!

Reggel a korai kelés csak engem érintett, Bogdánnak nem volt órája, csak nekem, egy latin. Végre latin. Időben elindultam, betértem a fő épületi Csevegő-etető büfébe, magamhoz vettem a szokásos fél literes kiszerelésű kólámat és szedtem lépteimet a Latin zanszék felé. Tanár úr ismét késett kicsit, 10-kor kezdődött az óra, negyed 11-kor még nem szokásunk aggódni, rendszerint 20-ra beér:) Ismételtünk kicsit, ragozgattunk, azán pedig fordítottunk. 3 mondatot sikerült végig vennünk, mert ekkor nyílt az ajtó, belépett rajta egy másik tanár és teljes higgadtsággal közölte velünk, hogy bombariadó van. Mosolygott az egész csoport, pláne aki nem érzett magában kellő magabiztosságot a szöveg további fordításához, s a tanár úrunk is nyugodtan közölte a "rém"hírt hozó másikkal, hogy köszönjük, de ezt még befejezzük. Igaza van amúgy, pár perc ide vagy oda, nem számít. Mesélte, hogy ő e téren rutinos, nem kell aggódnunk, mondjunk csak le a nap hátralévő óráiáról, hisz ha 11-kor állnak neki egy campus tüzetes átvizsgálásához, az legalább 3-ig eltart. Befejeztük az aktuális mondat fordítását, majd összeszedelőzködtünk (hú, de hosszú szó) és elhagytuk a termet. Be akartam szaladni a jegyzetboltba, hogy vegyek egy latint szótárt, de gondolom oda előbb elért a nem létező bomba híre, és zárt ajtókba botlottam. Mire kiértünk az udvarra, elég nagy csapatokba összeverődve már több 100 diák leste mikor érkeznek a tűzszerészek. Rendkívül mókás látvány volt, ahogy a rengeteg diák izgatottan toporgott és kiváncsiskodott, ahelyett, hogy mondjuk beült volna egy sörözőbe, vagy még jobbat mondok, haza ment volna.

Én komolyodásom hatásaképp elindultam az út másik felén lévő könyvesboltba, mindenképp kellett nekem a szótár. Az eladó másfél perc alatt elő is varázsolta, közben leplezett izgatottsággal érdeklődött a szemközti tumultusról. Elmondtam mi a helyzet, nem tűnt meglepettnek, gondolom nem olyan ritka egy ilyen kis incidens az ELTÉn. Miután ismét hasznos dologba fektettem 7000 foritomat, elindultam vissza "haza", a hostel felé. Siettem, mert esett az eső, és akik ismernek azok tudják, hogy ez jelentősen módosítja a frizurámat, szögegyenesből göndörré. Na én ezt nem szeretem, fel is húztam a kapucnimat és eszkimót imitálva lassan célba értem. A lépcsőház melletti éjjel-nappaliban persze vettem még egy doboz cigit, nehogy Bogdántól kelljen kérnem:)

Felértem, Ő aludt, nem lepett meg, nem vacakoltam hát, bebújtam mellé ismét, mint ahogy az lenni szokott és végre valahára azonnal el is nyomott az álom. Mindketten elég furcsasákoat álmodtunk, én speciel nem is bántam mikor egykor feleszméltem. Bogdánt is lassan készülődésre ösztökéltem, hisz bombariadó akár van akár nincs, azt mondták, hogy kettőtől folytatják a tanítást. 3-kor lett volna a másik óránk, gondolván, hogy ez az a tantárgy, amit 440-en vettek fel (halvány lila gőze sincs senkinek hol fogunk ennyien elférni), rengetegen lesznek és nem lesz már férőhelyünk, elindultunk fél 3-kor. Mielőtt odaértünk volna, már a zebránál megpillantottuk a kapu előtt álló tömeget. Elnyomtuk a csikket, és átsétáltunk a zebrán, nem vettük sietősre onnantól, hisz volt egyfajta gyanunk, hogy nem végeztek még teljesen az átkutatással. Kb. 20 perc várakozás után megtudtam, hogy az F épületet már kinyitották, úgyhogy szabad a pálya, kis kerülővel ugyan, de meg lehet közelíteni az épületet.

Elindultunk. Be is jutottunk, fel is mentünk a Buzágh, vagy Buzák (mindenhol máshogy szerepel) teremhez, ahol már összeverődött a 440-ből mintegy 80-100 ember, erre meg tanár sehol. Várakoztunk hát, Bogdán is izgatottan várta, hogy visszatérhessen a Hostelbe, hisz a WoWhoz valahogy több kedvet érzett, mint az Info. és könyvtárismerethez. Én lelkes voltam, s miután Ő feladva a várakozást elindult, még maradtam 20 percet, hátha. Hiába, de legalább jót beszélgettem a csoporttársaimmal. Beültünk a Mekibe, és őket is beavattam fura étkezési szokásaimba (fagyi sültkrumplival). Miután alaposan kitárgyaltuk a tanárokat na meg a minorokat, ment ki-ki a maga útjára. Bogdán játszott, én meg nekiálltam fordítani.

Azóta megvacsiztunk (igen, főztem neki), szétröhögtünk az agyunkat, és már izgatottan várjuk a bármelyik percben kezdődhető Barátok Köztöt. Utána a program Bogdánnak továbbra is a virtuális akadály leküzdés, én pedig előkapom Potter 4-et, mert Rezső volt olyan drága és elhozta ma nekem. Én pedig cserébe visszahoztam neki az első kötetet. Emiatt kiült a mosoly az arcomra, hisz a hét hátralevő estéinek Bogdán mentes óráit nem unatkozással vagy alvással töltöm majd, hanem Rowling kisasszony fantáziájának paapírra vetett változatát olvasva. Hamarosan ismét jelentkezem. Holnap csak egy órám lesz, és feltételezem, nem telefonál be ismét majd valami szerencsétlen a gyagyi bombás sztorijával, tahát nem lesz sok történés. Ha mégis, azonnal megírom.