Vízszintesen
Előszó (ilyen még úgysem volt:): fogadjatok szeretettel egy nagyon kellemes kis zenét, pont éjszaka jutott eszembe egy cigizés közbeni elmélkedés közepette. Íme. A zenekar nem hinném, hogy ismert lenne kis hazánkban, ami sajnálatos, mert nagyon dallamos és igényes kis rock zenét játszanak. Akinek ismerősek a zene alatt futó képek, de mégsem meri magabiztosan rávágni, hol is látta őket, annak elárulom, Tarantinó bácsi Alkonyattól pirkadatig című filmjében. Nekem a film nem 10 pontos, de a zene igen.
És akkor a már megszokott magánszféra kiteregetése:
Végre itthon vagyok már, s a kényelmes és meleg ágyikómban heverészve vethetem bele magam egy Babits esszé tanulmányozásába, valamint a Démétér himnusz másodszori elolvasásába-lehet éjszaka nem fogott eléggé az agyam, félszemmel a Bogdán előtt zajló WoWos eseményekre pillantgattam. Ismét nem sikerült a normális időben való nyugovóra térés, reggel 6-kot tűntem csak el a takaró alatt, Bogdán 9-kor követtet, amiért kicsit felhúztam az orrom, de szerencséjére hamar visszabóbiskoltam, így álmomban tmboltam ki magam, ő megúszta. A tegnapi este, éjszaka izgalom-mentesen telt, nem törtek be, meg semmi. Barátok közt alatt hanyag eleganciával, egyik kezemet csípőre téve forgattam a sült krumplinak nevezett kis hasábokat a sercegő olajban, amik sajnos nem pont úgy néztek ki elkészülve, mint ahogy az a csomagoláson fel volt tüntetve..gyorsan ki is főztem mellé a virsliket, az talán javított valamicskét a helyzeten. De sajnálom, a krumplik nem az én hibámból foszlottak szét, a CBA vonható kérdőre, amúgy is, a célnak megfelelt, Bogdánom jól lakott.
Ami ez után következett, az nagyon nyugodt időtöltés volt. Bogdán ült az asztalnál és teljesítette a küldiket, én meg a trimágus kupa pergő eseményeibe éltem bele magam. Ennél csak az szebb látvány, mikor teljes kussban csak ülünk egymástól 1 méterre, meg sem szólalunk, csak mind a ketten gép-függünk. No igen, álompár. Így elkerülhetők a viták (no persze nem intha lennének), meg minden, hehe:) Történelmi pillanatnak is szemtanúja lehettem, Bogdán szintet lépett. Reggel 6 óra 3 perc óta lvl 70-es. Grat neki. Azt mondta ezek után még több játék vár rá, amin meglepődnék, hisz tegnap együltő helyében 15 órát játszott. kimondhatjuk hát bátran, drága barátom feláldozta életét a WoW oltára előtt. Amúgy tény, a világ legjobb játéka, nem érdekelnek a diablós ellenvélemények:) Egyszer leültem játszani, hálát adok Istennek, hogy megkérte Bogdánt, furakodjon vissza a helyére. Valósznűleg soká mozdultam volna onnan. Na, nem kezdek a WoWról hosszasan sztorizgatni, akit érdekelnek az ezzel kapcsolatos dolgok, az csipegessen Bogdán screenshot-jai közül itt.
Tehát miután reggel 6-kor, illetve 9-kor tértünk nyugovóra, az ébredés délutánra csúszott, 3-kor keltünk. Lezuhanyoztam, majd enyhén kapkodó mozdulatokkal beledobáltam a szanaszét heverő holmijaimat a bőröndbe, elszívtunk egy búcsú cigit az erkélyen, és még így is kényelmesen elértem a 4.20-kor induló vonatot. Mivel nincs 2es metró, a pótlóval sokkal gyorsabb az út, és még jegyet sem kell venni (hiszen csak 1 megálló busszal)-bliccelésről kiaoktató kommentelők kíméljenek! A vonatra felérve ledobáltam a cuccaimat a 4 fő részére fent tartott ülésekre, neki álltam hevesen kotorászni, de ekkor szörnyű kép hasított az elmémbe.. Láttam Harry Potter éppen olvasott kötetét az alsó ágyon, a párna mellett jobbra.. és bakker igen, ott hagytam a hostelben. Nem mondom majdnem sírógörcsöt kaptam, mikor tudatosult bennem, mit jelent ez. 24 óra nélkülözést. De legalább nem lesz kísértés tanulás közben.
Itthon most minden nyugodt, csak a Tv megy halkan, amiben nézném is az éppen menő Hanta Boyt, csak nem rég láttam Szegeden, így nem lenne annyira lebilincselő.
Holnap megyek is vissza Pestre, és örömmel belevetem magam a 2. hétbe. Lelkes vagyok, nem is picit. Igen, tudom, ez meglepő tud lenni de hasznos is, és évek múlva meg kamatoztatható.
Mielőtt végérvényes pontot tennék az iromány végére, megemlítem a csütörtöki napot, annak is a délutánját, hisz akkor találkoztunk Csabával Puskinban. Míg én bementem egy órára, amiről később kiderüt, hogy felesleges volt, mert gyakorlatilag csak névsor olvasás volt, Csaba meg Bogdán átmentek az alattunk lévő sörözőbe, ahova én is követtem őket miután kiszabadultam a kurta óráról. Nem volt semmi, de az jó volt. Csaba jó szokásához illően ismét sokszor megkacagtatott a beszólásaival.
Bogdán kabátjáról még semmi hír, de jelentkeznek még a rendőrök, ha meg nem, akkor Bogdán keresi őket. Egy kicsit segítettem az "újrakezdést", megleptem egy bőr pénztárcával, hisz az is a kabátjában volt. Én tudtam, hogy az nagyon kellene neki, meg valentin-nap is volt, meg ugye szeretem is, úgyhogy így alakult:)
Na most zárom soraimat, és elmerülök a bejegyzés elején említett szövegekben. Pussz
És akkor a már megszokott magánszféra kiteregetése:
Végre itthon vagyok már, s a kényelmes és meleg ágyikómban heverészve vethetem bele magam egy Babits esszé tanulmányozásába, valamint a Démétér himnusz másodszori elolvasásába-lehet éjszaka nem fogott eléggé az agyam, félszemmel a Bogdán előtt zajló WoWos eseményekre pillantgattam. Ismét nem sikerült a normális időben való nyugovóra térés, reggel 6-kot tűntem csak el a takaró alatt, Bogdán 9-kor követtet, amiért kicsit felhúztam az orrom, de szerencséjére hamar visszabóbiskoltam, így álmomban tmboltam ki magam, ő megúszta. A tegnapi este, éjszaka izgalom-mentesen telt, nem törtek be, meg semmi. Barátok közt alatt hanyag eleganciával, egyik kezemet csípőre téve forgattam a sült krumplinak nevezett kis hasábokat a sercegő olajban, amik sajnos nem pont úgy néztek ki elkészülve, mint ahogy az a csomagoláson fel volt tüntetve..gyorsan ki is főztem mellé a virsliket, az talán javított valamicskét a helyzeten. De sajnálom, a krumplik nem az én hibámból foszlottak szét, a CBA vonható kérdőre, amúgy is, a célnak megfelelt, Bogdánom jól lakott.
Ami ez után következett, az nagyon nyugodt időtöltés volt. Bogdán ült az asztalnál és teljesítette a küldiket, én meg a trimágus kupa pergő eseményeibe éltem bele magam. Ennél csak az szebb látvány, mikor teljes kussban csak ülünk egymástól 1 méterre, meg sem szólalunk, csak mind a ketten gép-függünk. No igen, álompár. Így elkerülhetők a viták (no persze nem intha lennének), meg minden, hehe:) Történelmi pillanatnak is szemtanúja lehettem, Bogdán szintet lépett. Reggel 6 óra 3 perc óta lvl 70-es. Grat neki. Azt mondta ezek után még több játék vár rá, amin meglepődnék, hisz tegnap együltő helyében 15 órát játszott. kimondhatjuk hát bátran, drága barátom feláldozta életét a WoW oltára előtt. Amúgy tény, a világ legjobb játéka, nem érdekelnek a diablós ellenvélemények:) Egyszer leültem játszani, hálát adok Istennek, hogy megkérte Bogdánt, furakodjon vissza a helyére. Valósznűleg soká mozdultam volna onnan. Na, nem kezdek a WoWról hosszasan sztorizgatni, akit érdekelnek az ezzel kapcsolatos dolgok, az csipegessen Bogdán screenshot-jai közül itt.
Tehát miután reggel 6-kor, illetve 9-kor tértünk nyugovóra, az ébredés délutánra csúszott, 3-kor keltünk. Lezuhanyoztam, majd enyhén kapkodó mozdulatokkal beledobáltam a szanaszét heverő holmijaimat a bőröndbe, elszívtunk egy búcsú cigit az erkélyen, és még így is kényelmesen elértem a 4.20-kor induló vonatot. Mivel nincs 2es metró, a pótlóval sokkal gyorsabb az út, és még jegyet sem kell venni (hiszen csak 1 megálló busszal)-bliccelésről kiaoktató kommentelők kíméljenek! A vonatra felérve ledobáltam a cuccaimat a 4 fő részére fent tartott ülésekre, neki álltam hevesen kotorászni, de ekkor szörnyű kép hasított az elmémbe.. Láttam Harry Potter éppen olvasott kötetét az alsó ágyon, a párna mellett jobbra.. és bakker igen, ott hagytam a hostelben. Nem mondom majdnem sírógörcsöt kaptam, mikor tudatosult bennem, mit jelent ez. 24 óra nélkülözést. De legalább nem lesz kísértés tanulás közben.
Itthon most minden nyugodt, csak a Tv megy halkan, amiben nézném is az éppen menő Hanta Boyt, csak nem rég láttam Szegeden, így nem lenne annyira lebilincselő.
Holnap megyek is vissza Pestre, és örömmel belevetem magam a 2. hétbe. Lelkes vagyok, nem is picit. Igen, tudom, ez meglepő tud lenni de hasznos is, és évek múlva meg kamatoztatható.
Mielőtt végérvényes pontot tennék az iromány végére, megemlítem a csütörtöki napot, annak is a délutánját, hisz akkor találkoztunk Csabával Puskinban. Míg én bementem egy órára, amiről később kiderüt, hogy felesleges volt, mert gyakorlatilag csak névsor olvasás volt, Csaba meg Bogdán átmentek az alattunk lévő sörözőbe, ahova én is követtem őket miután kiszabadultam a kurta óráról. Nem volt semmi, de az jó volt. Csaba jó szokásához illően ismét sokszor megkacagtatott a beszólásaival.
Bogdán kabátjáról még semmi hír, de jelentkeznek még a rendőrök, ha meg nem, akkor Bogdán keresi őket. Egy kicsit segítettem az "újrakezdést", megleptem egy bőr pénztárcával, hisz az is a kabátjában volt. Én tudtam, hogy az nagyon kellene neki, meg valentin-nap is volt, meg ugye szeretem is, úgyhogy így alakult:)
Na most zárom soraimat, és elmerülök a bejegyzés elején említett szövegekben. Pussz
9 megjegyzés:
szuperismeretlen Olivér, pls copy your comment here, because I wasn't satisfied with the previous post! Nem mint ha magyarul nem értenéd, de kedvem támadt angolozni:)
nem töröltem, a bejegyzésemet töröltem, mert szar lett,és tudok jobbat. mint pl ezt:)
Gúd nájt lilö Szánsájn! No hogy megy okosodás? Púposodik már a buksi? Na pá!
szuperismeretlen Olivér 2 kommentjét töröltem, persze NEM azért mert nem tetszettek, hanem csakis azért mert azt írta benne, hogy nem találja az előző kommentjét ami amiatt tűnt el, mert reposztoltam, módosítottam a jelenlegi előző sikertelen változatát, így a kommentek is törlődtek. de mivel megtalálta amit írt az előzőben, elég ha csak az szerepel:) tudom, komplikált a dolog, olyan mint én:)
bazz nem jelent meg a kommentem
akkor leirom mégeccer még csak az elejét ovlastam és megvan mindahárom tito and tarantula album ha kell
tényleg, ez vajon miért nem jutott eszembe? ha nagyon be akarnám magyaráznia, kkor még esetleg hasinlítasz isa frintman-re:) szigorúan poz. értelemben! Pesten össze tudunk futni, bár lvl 70-es kis pajtid most nagyon elfoglalt, de majd valahogy kimozdítom. előre is kösz, pussz
Megjegyzés küldése