Az édes semmit tevés

Tegnap ismét bajártam fővárosunk V. kerületét, kimerítő a rohangálás. Ezúttal Bogdán indexének leadásáról gondoskodtam, mert reggel lekéste a vonatot, így maradt a magányos sorban állás. De valahogy jó érzés volt segíteni..az én hatalmas nagy szívem, pláne ha ennyire dobog valakiért:) Nem írom le a macerát, tényleg csak az ELTÉseknek lenne érdekes, de a cirkuszt, ami folyton a TO-n megy, ők is ismerik. Azért azt talán megemlíteném, hogy tegnap délig volt nyitva a TO. Én a rohangálás miatt második körben 11.41-re mentem vissza, ekkor azonban volt előttem kb. 15 ember. Egy nagyon udvariatlan kis hapsi odaugrott elém, hogy többen nem jöhetnek be. Magam is meglepődtem, de eléggé ráförmedtem, és közöltem vele fuldokolva hogy nekem nem mondja meg mit csinálok, tegnap is órákig vártam, ma is szlalomoztam ide-oda, és nem jövök fel másnap csak azért mert indulnak kávézni, különben is úgy hívtak vissza. Szerintem ő sem számított erre a hengnemre, de nem érdekel, nem csinálnak belőlem hülyét. Erre unott, flegma hangom közölte velem, hogy "jól van, legyen, jöjjön be". Innentől kezdve azt kell elképzelni hogy kb. 15-en ácsorogtunk a TO előterében, és az ajtót bezárták mögöttünk. Tehát, ha valaki végzett bent, és ki szeretett volna menni, megvárta mire valamelyik unott kis alkalmazott odacsoszogott és kinyoitotta az ajtót, persze mindezt óvatosan vigyázva, nehogy beszökjön valaki. Egy srácot nagyon sajnáltam, dél előtt 10 perccel érkezett, vagyis fogadási időben még, de letorkolták, hiába mondta, hogy nem tud visszajönni másnap. Remélem valahogy mégis csak sikerült elintéznie.

A déli felé végre érezhettem hasznát a jegyvételnek, ellenőriztek. Ezt csak mellékesen megemlítettem, talán mert utálom ha van jegyem és nem érdekel senkit. Pláne hogy már 230 forint egy tetves vonaljegy. Ez van, ha a gyerekem lesz egyetemista, csaknem 1000 forintjába kerül majd egy metró út, ha így haladunk az árak drasztikus növekedésével. A déliben vettem magamnak egy finom pizzás táskát(a PÉKPONT készíti a legfinomabbat), kólát, vagyis csupa egészségtelen dolgot ismét és elfoglaltam helyem a majdnem üres fülkében, lévén, volt még 20 perc az indulásig. Hát persze. Túl szépnek tűnt. Indulás előtt hozzám csapódott 3 idős alak, egy nő és 2 pasi. Nem mondhatnám hogy szimpatikusak voltak. Igényesnek tűntek, de dőlt belőlük az unicum szag, s témájuk is csak az alkohol volt egészen Érdig. És persze a nő meg az egyik pasi érdekesen csókolgattál egymást ami időnként elvonta figyelmemet Roxfortról..Érdnél szerencsére magamra hagytak, úgyhogy egy újságra téve kinyújtóztathattam elgémberedett lábaimat a szemben lévő ülésen. Elég hamar beértünk Fehérvárra, pedig személyvonattal utaztam. Anyunak szóltam, kijött elém, és már a váróban megpillantottam az üvegajtó mögött anyut Manóval. Kedves látvány.

Be a kocsiba, Manót az ölembe és irány a Tóváros. Manó rendszerint nagyon élvezi az utazást, folyton az ablaknál csüng és stíröli a járókelőket. Én meg persze megszoktam már az ablakra tapadó arcokat akik a kutyámat bámulják ha a pirosnál épp melettünk állnak meg. Bizony, a Tóvárosig utaztunk, de ez már nem tart sokáig. Az új lakásunk kicsit messzebb van a belvárostól, de a környék speciel szimpatikus, és a lakás bár kissebb, de szebb, mint a mostani. A szobám falai narancssárgák(persze politikai hovatartozásomtól függetlenül), nem is kisebb, mint a jelenlegi csak más az elosztása, és külön plusz pont a szárazréti új lakás javára, hogy földszinti. Végre, 13 év után nem kell megtennem naponta gyalog a 4. emeletre vezető utat(81 lépcsőfok plusz a fordulók). Amint kész lesz a lakás teljesen, mutatok majd képeket. A költözés márciusban várható, persze anyuék jobban be vannak zsongva, hisz a nyári szünetet leszámítva én majd csak hétvégenként élvezem az ott létet. Ma sem történik velem semmi különös, fekszem csak és olvasok illetve bámulom a tévét. Nem is rosszak a műsorok. Eltökélt szándékom, hogy 11-éig nem is kelek ki innen, megtehetem. Jah, 10-én muszáj lesz mert megyek megszépülni a fodrászhoz..Aztán Pest és kezdetét veszi a II. szemeszter. Szép napot