2007. február 15., csütörtök

Csütörtökre várva

Jajj, istenem, sehogy sem jó. Az emletes ágy alsó szintjén, ahol gépezni szoktunk, meg olvasni, vagyis a "dologozó szobában" elviselhetetlen körülmények uralkodnak. Az ablak és a radiátor mellett van. Namár most tudni kell, hogy a hostel tele van kényeskedő nebáncsvirágokkal, akik 25 °C-ra tekerik fel azt a teves fűtést. Holott, kint is inkább tavaszi-őszi körülmények uralkodnak, nem pedig téliek. A radiátor mintegy 80°C-kal perzsel, már másodjára égetem meg magam, ha meg kimerem nyitni az ablakot akkor meg sírnak, hogy meg lehet fagyni. De ez csak kényeskedés, majd a felső ágyon, a "hálószobában" jobban érzem magam.

Nagyon kiváncsi vagyok már a holnapi napra, az őszi szemeszterhez hasonlóan csütörtökönként ugyanaz a 3 előadás van, pontosabban azoknak a folyatása, amit nem kedveltünk meg annyira első körben, mondhatni kicsit el is hanyagoltuk. De holnap újult erővel vetem bele magam a stréberkedésbe, behuppanok majd valami első padba és rendíthetelen figyelemmel követem végig mind a 4 és fél órát, atyúristen, leírni is rossz:( Bár, vettem az órákra szép füzeteket, amik sokszor sokat tudnak javítani a jegyzetelési kedvemen. És persze az is fontos, hogy nem szabad Rezső és Ádám közelében ülnöm, mert akkor ellenállhatatlan kényszert éreznék a szakadatlan röhögésre..Nem szabad. Figyelek és okosodom, így lesz belőlem okos ELTÉs tanár néni, egyszer, majd, soká. Reggel, tény húzom majd a számat, hogy jajj, nem akarok bemenni, úgyis lehet 3-at hiányozni legálisan, de amint elvonszolom majd fáradt végtagjaimat a zuhanyzóba és majdnem teljesen hideg vízzel észhez, és élekedvhez térítem magam, máris jobb lesz, s külön öröm fogja átjárni minden porcikámat, hogy részt vehetek ezeken az órákon. Ha nemtán mégsem így lenne, akkor megpróbálok majd úgy elszunyókálni az előadáson, hogy az előadó abból ne sokat sejtsen és megkérek valakit, aki kitartóbb nálam, hogy áldjon már meg egy jegyzettel. De nem kell aggódni, elszánt vagyok és ez elő sem fordulhat.

Egyik csalódása a mai napnak, hogy amit Bogdánnal felvettünk, Buddhista művészet óra, az mégsem létezik, legalábbis nekünk nem, csak tibeti szakirányosoknak. Pedig beleéltük már magunkat, na ez van, újabb feketepont a csúnya ETR-nek. A nap másik csalódása egyelőre titok. A "fő"-nek szánt szöveget még nem tehetem közzé, publikálási engedélyem hamarosan érkezik. (Na nemám valami extra komolyra gondolni)-bár hozzáteszem, eléggé ki fogok kelni magamból (ezt onnan tudom, hogy reggel már megírtam a szöveget, de eleddig csak draft-ként van a listámon). Tamás, Te kivételes vagy és beavatott, neked már nem lesz új:) Ezennel akkor folytatnám a roxforti kalandok alapos beleéléssel járó olvasását, jó éjt!

Nincsenek megjegyzések: