Én mondtam, hogy felrakok képet...
2008. április 18., péntek
2008. április 16., szerda
"Szeretem az állatkeret, voltam is már állatkertben"
A címben olvasható idézet egy kedves lányismerősöm iwiw-es képaláírásából származik. Szóval megyek az állatkertbe. A bennfentesek tudják, hogy mire készülök. Ugyértem a benfentesek, vagyis rajtam kívül maximum Adrienn. De attól nem félek, hogy ő idenéz. Majd rakok fel képeket utána.
2008. április 11., péntek
Hacked by DLX
Unalmamban feltörtem Édrienne blogját. No de nem is véletlenül. Jubilleumi feltörés ez kérem szépen, ugyanis pontosan a mai napon telt el fél év bejegyzés nélkül. Változik a világ, változnak az emberek, a blogok pedig szépen lassan teljesen elhalnak.Pedig jó kis blog volt ez. Bent van még valakinek RSS-ben?
2007. november 11., vasárnap
HaHÓpihe
Ezt is túléltem. Nem rég indultam el otthonról, naívan, semmiféle télre jellemző csapadékot sem sejtve. Délben kivittem Manót, és azon kívül, hogy az orrom és az ujjperceim érzéketlenné váltak, nem sejtettem a nagyon hideg hátterbébe semmi többet. Manó vacogott, rezegtek a pálcika lábai és a pottyannivaló is pár lépés után kipottyant, de ennyi. Miután másodpercre pontosan kiszámoltam a Travianban építhető dolgok listáját, bepakoltam a bőröndbe, megbúcsúsimítottam Manót, és kitipegtem a buszra, mely a vasutra vitt.
A vonaton már kezdtek gyűlni a bajlós jelek. Tanuláshoz aláfestő zenére vágytam, de hát ugye "law battery". A conciuctivus tanulmányozásakor felszállt egy öt (!) gyerekes család, s az öt gyerekből kettő rohangált a szűk kis folyosón, a kettő legkisebb pedig versenyt sikított, de olyan szinten, hogy az ablaknak támaszkodó idős hölgy is kikelt magából, és ráordított a szülőkre, hogy hogy lehetnek ennyire rossz szülők, ő már rég kivágta volna a gyereket az ablakon. Pár perces szócsata a pár és az idős hölgy között, megoldás nem lett, a néni puffogott magában, a gyerekek üvöltöttek, anyuka szintén, apuka pedig önelégült fejjel itta sörét. Vajon mi járhatott az agyában? Mert az már alapból nem normális, hogy öt gyereket csinált, az meg pláne, hogy a fegyelem, mint olyan nem létezik a szókincsében. Érd magasságában olyan különösen világosá vált a táj. Hohó, leesett, havazik. Megörültem mert szeretem a havat, és közelről valóban kristály alakú, kár hogy hideg, és nem vasalt haj barát. Kelenföldön leszálltam, majd jött a neheze.
A buszig való 10 méteres, maximum 5-10 fokos dőlésszögű emelkedő már életveszélyes akadályként tárult elém. Míg mindenki ment sietve a buszra, én gyökkető/órás sebességemmel az életben maradásért harcoltam, mindeközben a bőröndömmel s a Sparos szatyorral egyensúlyozva. Úgyis jön másik busz, dehogy rohanok. A következő buszra még kényelmesen várhattam is, s meglepően tapasztaltam, hogy az ember lányának, még ha tűsarkó van is rajta ráadásuil még szöszke is, akkor sem segítenek több tonnás bőrönd buszra való feltuszkolásában. Kérésre persze, mint a kisangyalok, mintha a világ legmagátólértetődőbb (?) dolga lenne. A buszról leszállva körülbelül 5 perc alatt tettem meg a másfél perces utat, de végre elértem a menedéket nyújtó, lucsok mentes lépcsőházat. Azóta a meleg szobában melegítem a lefagyott lábujjaimat, s építem a vasbányámat.
Ami még említést érdemel: múlt héten Szegeden Bogdánnal és cimboráival felfedtük eddig mélyen szunnyadó bowling tehetségünket. Tetszet, bár beletelt pár gurításba mire ráéreztem. Ógörögből születnek a szebbnél szebb jegyek, s az irodalom órák sem váltak unalmassá. Egy hónap, és itt a vizsgaidőszak. Addig pedig megejtünk még Eszterrel pár, a tegnapihoz hasonló nosztalgia sörözést.
Kesztyű, sapka legyen nálatok. És nincs is jobb, mint a Jóbarátok első évadjától kezdve újraélni a történteket a meleg szobában. Persze csakis az averbózás után.
Kellemes hetet Mindenkinek!
A vonaton már kezdtek gyűlni a bajlós jelek. Tanuláshoz aláfestő zenére vágytam, de hát ugye "law battery". A conciuctivus tanulmányozásakor felszállt egy öt (!) gyerekes család, s az öt gyerekből kettő rohangált a szűk kis folyosón, a kettő legkisebb pedig versenyt sikított, de olyan szinten, hogy az ablaknak támaszkodó idős hölgy is kikelt magából, és ráordított a szülőkre, hogy hogy lehetnek ennyire rossz szülők, ő már rég kivágta volna a gyereket az ablakon. Pár perces szócsata a pár és az idős hölgy között, megoldás nem lett, a néni puffogott magában, a gyerekek üvöltöttek, anyuka szintén, apuka pedig önelégült fejjel itta sörét. Vajon mi járhatott az agyában? Mert az már alapból nem normális, hogy öt gyereket csinált, az meg pláne, hogy a fegyelem, mint olyan nem létezik a szókincsében. Érd magasságában olyan különösen világosá vált a táj. Hohó, leesett, havazik. Megörültem mert szeretem a havat, és közelről valóban kristály alakú, kár hogy hideg, és nem vasalt haj barát. Kelenföldön leszálltam, majd jött a neheze.
A buszig való 10 méteres, maximum 5-10 fokos dőlésszögű emelkedő már életveszélyes akadályként tárult elém. Míg mindenki ment sietve a buszra, én gyökkető/órás sebességemmel az életben maradásért harcoltam, mindeközben a bőröndömmel s a Sparos szatyorral egyensúlyozva. Úgyis jön másik busz, dehogy rohanok. A következő buszra még kényelmesen várhattam is, s meglepően tapasztaltam, hogy az ember lányának, még ha tűsarkó van is rajta ráadásuil még szöszke is, akkor sem segítenek több tonnás bőrönd buszra való feltuszkolásában. Kérésre persze, mint a kisangyalok, mintha a világ legmagátólértetődőbb (?) dolga lenne. A buszról leszállva körülbelül 5 perc alatt tettem meg a másfél perces utat, de végre elértem a menedéket nyújtó, lucsok mentes lépcsőházat. Azóta a meleg szobában melegítem a lefagyott lábujjaimat, s építem a vasbányámat.
Ami még említést érdemel: múlt héten Szegeden Bogdánnal és cimboráival felfedtük eddig mélyen szunnyadó bowling tehetségünket. Tetszet, bár beletelt pár gurításba mire ráéreztem. Ógörögből születnek a szebbnél szebb jegyek, s az irodalom órák sem váltak unalmassá. Egy hónap, és itt a vizsgaidőszak. Addig pedig megejtünk még Eszterrel pár, a tegnapihoz hasonló nosztalgia sörözést.
Kesztyű, sapka legyen nálatok. És nincs is jobb, mint a Jóbarátok első évadjától kezdve újraélni a történteket a meleg szobában. Persze csakis az averbózás után.
Kellemes hetet Mindenkinek!
2007. november 9., péntek
2007. október 21., vasárnap
Voilá
Hm.. Meztelen kisfiús képek? Majd máskor. A Kojek nyalóka pedig kelenföldi bolt specialitás, nem animációra utaltam vele.
De miért is jöttem most? Mutatok egy kis látképet a szobámról, a beígért "ilyen volt, ilyen lett" kategóriában.
Kis kikapcsolódás gyanánt ajánlom mindenkinek a Felkoppintva c. filmet. Az utóbbi évek legütősebb vígjátéka. Átlagon felüli humor, nagyon beteg. Kötelező.
De miért is jöttem most? Mutatok egy kis látképet a szobámról, a beígért "ilyen volt, ilyen lett" kategóriában.
Kis kikapcsolódás gyanánt ajánlom mindenkinek a Felkoppintva c. filmet. Az utóbbi évek legütősebb vígjátéka. Átlagon felüli humor, nagyon beteg. Kötelező.
2007. október 17., szerda
Elmélyedve...
Nos, miután lassan feldolgoztam, hogy a társadalom kártevője vagyok, egy valóságos tolvaj, csak bementem órára. Nyűgös voltam, száz tonnásnak éreztem a szemhéjaimat külön-külön, de tudtam, meg kell írnom azt a ZH-t. Egész éjjel tanulam rá, még a Vészhelyzetet sem néztem emiatt, s fogcsikorgatva, de úgy érzem jelesre abszorváltam a mai fonetika vizsgát.
A napom rohanós volt, két órám közti szünetben hazajöttem aludni, s még Traviannal is volt időm foglalkozni. Én mondom Nektek, ez tényleg függést okoz. Gyarapítani a népességet, palotát építeni, kultúrális pontokat szerezni, agyagbányát kiépíteni magasabb szintre, támadni, fosztogatni (na ezt félve írtam le). Még szerencse hogy a görög nyelv iránti szenvedélyem elnyomta ezt a virtuális pervezitást, és délután még visszavonszoltam kávéért kiáltó testemet a capmusra, és Horváth tanár úr életet lehelt belém. Averbóztunk, paideuóztunk, fordítottunk, és kaján mosollyal az arcomon, elégedetten nyugtáztam magamban, hogy az elsajátítandó anyag igen remekül befészkelte magát a fejembe, és onnan mintegy kirrobbanthatatlan.
Rémhír, üldöznek a poloskák. Igen, itt is utolértek, de szerencsére egy hét alatt "csak" három lapos vérszopó szlalomozott a fehérre meszelt falon, s mind három Bogdán erőteljes, kegyetlen nyomásának áldozata lett. Milyen édes, a kis dögöket szivecske mintás arctisztító koronggal gyilkoljuk le:)
És jut eszembe. Ma hazafelé a buszon átadtam a helyem egy vak bácsinak. Na jó, ezt nem példálozásnak szántam, de hátha könyörültök rajtam, és talán kompenzálni tudom ilyen indirekt cselekedetekkel a Btk elleni szabálysértéseimet .
Na jó, ezt inkább mosolyogtatónak szántam. Na meg azt is, hogy láttam ma "Kojek" nyalókát. De nevettem:)A napom rohanós volt, két órám közti szünetben hazajöttem aludni, s még Traviannal is volt időm foglalkozni. Én mondom Nektek, ez tényleg függést okoz. Gyarapítani a népességet, palotát építeni, kultúrális pontokat szerezni, agyagbányát kiépíteni magasabb szintre, támadni, fosztogatni (na ezt félve írtam le). Még szerencse hogy a görög nyelv iránti szenvedélyem elnyomta ezt a virtuális pervezitást, és délután még visszavonszoltam kávéért kiáltó testemet a capmusra, és Horváth tanár úr életet lehelt belém. Averbóztunk, paideuóztunk, fordítottunk, és kaján mosollyal az arcomon, elégedetten nyugtáztam magamban, hogy az elsajátítandó anyag igen remekül befészkelte magát a fejembe, és onnan mintegy kirrobbanthatatlan.
Rémhír, üldöznek a poloskák. Igen, itt is utolértek, de szerencsére egy hét alatt "csak" három lapos vérszopó szlalomozott a fehérre meszelt falon, s mind három Bogdán erőteljes, kegyetlen nyomásának áldozata lett. Milyen édes, a kis dögöket szivecske mintás arctisztító koronggal gyilkoljuk le:)
És jut eszembe. Ma hazafelé a buszon átadtam a helyem egy vak bácsinak. Na jó, ezt nem példálozásnak szántam, de hátha könyörültök rajtam, és talán kompenzálni tudom ilyen indirekt cselekedetekkel a Btk elleni szabálysértéseimet .
2007. október 5., péntek
Szánom-bánom
Sziasztok, ha még léteztek kedves olvasók. Hatalmas nagy bociszemekkel nézek felétek és egy virtuális csokrot küldök Nektek a hosszú némaságért cserébe.
A szeptemberi hónapom kissé eseménydúsra sikerült, csak úgy, mint annó a márciusi. Volt itt minden, sírás-rívás, veszekedés, kacagás, nem törődömség, másodév kezdés. Kalandos volt, szomorú volt, tanulságos is volt is, de szerencsére vége van. Beköszöntött hivatalosan is az ősz, hullanak a sárga levelek, pisilnek a pudlik a téren, én pedig gyönyörködöm a reggeli dugóban a fejem mellett elsuhanó világban.
A második év nagyon jól indult, lelkesebb vagyok, mint valaha, s az ógörög nyelv szépségei alattomosan kúsznak felém, lassan egész lényemet áthatják, és érzem: igen, ez tetszik nekem, élvezem. Jövőm is egyre inkább körvonalazódik, mindenképp szutykos fővárosunkban szeretnék elhelyezkedni, utána akár külföldön. A tanítás gyönyöreit szeretném tovább adni az erre áhitozó elszánt őrülteknek.
A magyar minor is elég hasznos, bár sok a fölösleges pofázás órákon. Nekem is nagyon sokat jár a szám, de órán egyszerűen nehéz visszafognom magam, hogy ne harapjam torkon az egymás után ötödjére is gigantikus balfaszságot kérdező, kávét szürcsölő picsát. Félelmetes, ha körül nézünk, sok az olyan kakukktojás, akin látszik messziről, hogy nem az érettséginek köszönhetően jár ide, hanem zsebből. Hatalmas nagy tisztelet a kivételnek!
Az albérletes kis szobácskám nagyon fasza, van benne már ikeás ágy, ikeás lámpa, ikeás babmusz roló, mely találóan Bambu névre hallgat, a polcon ikeás fonott kosár a női dolgoknak, s az elengedhetetlen ikeás szennyeskosár, mely szolíd eleganciájával beragyogja a kicsi szobát. Édes az álom ezen az ágyon. A netet továbbra is lopjunk, bocsika a szomszédtól, de ha ennyire hülye... tessék levédetni, és akkor talán ismét "kiváló" jelerőssége lesz a gyenge helyett. Sokat teázunk itt négyesben, kockulunk a gépek előtt, és fintorgunk a Barátok Közt amatőr szinészeinek játékára. Az erkélyen hamar telivé válik a hamutál, de hát mondja valaki, hogy nem kellemes filozofálgatva, a gyönyörű kilátásban eltévelyedve beszélgetni az elmúlt napról. Na ugye.
Ami most azonban mégis aggaszt a látszólagos harmónia ellenére, az a falum. És saját egyéniségem torzulása. Kiakadtam annó azon, hogy Bogdán hogy képes napi több órát WoWozni. Na most már értem, bagoly mondja.. Vagy mondta? Nos, Travian függő lettem. építem gall falvamat, de sajnos a legerősebb klán legerősebb tagja rámszált, hogy kapná be, úgyhogy muszáj deffenzív üzemmódra kapcsolnom. Egyetlen szépséghibája a játéknak, bár online, de nem lehet mindent azonnal. És tudom, türelmetlen vagyok, de ez itt pláne előtör. Az ember építene, fejlesztene, támadna.. De ez sokszor csak hossza spercek, sőt, órák függvénye. A lényeg, hogy Pandamacit (az említett, rettegett klánista fosztogatómat) le kell szerelnem, s a védekező falu után létrehozni következőket, más-másra specializálva. Akit érdekel, itt tud regelni, ingyenes, de az biztos hogy masszív függést okoz. Nem mellékesen én aranyat kapok a regelések után, szóval pironkodva kérlek titeket:
u.i.: Hamarosan teszek fel képet, "ilyen volt", "ilyen lett" kategóriában a szobámról.
A szeptemberi hónapom kissé eseménydúsra sikerült, csak úgy, mint annó a márciusi. Volt itt minden, sírás-rívás, veszekedés, kacagás, nem törődömség, másodév kezdés. Kalandos volt, szomorú volt, tanulságos is volt is, de szerencsére vége van. Beköszöntött hivatalosan is az ősz, hullanak a sárga levelek, pisilnek a pudlik a téren, én pedig gyönyörködöm a reggeli dugóban a fejem mellett elsuhanó világban.
A második év nagyon jól indult, lelkesebb vagyok, mint valaha, s az ógörög nyelv szépségei alattomosan kúsznak felém, lassan egész lényemet áthatják, és érzem: igen, ez tetszik nekem, élvezem. Jövőm is egyre inkább körvonalazódik, mindenképp szutykos fővárosunkban szeretnék elhelyezkedni, utána akár külföldön. A tanítás gyönyöreit szeretném tovább adni az erre áhitozó elszánt őrülteknek.
A magyar minor is elég hasznos, bár sok a fölösleges pofázás órákon. Nekem is nagyon sokat jár a szám, de órán egyszerűen nehéz visszafognom magam, hogy ne harapjam torkon az egymás után ötödjére is gigantikus balfaszságot kérdező, kávét szürcsölő picsát. Félelmetes, ha körül nézünk, sok az olyan kakukktojás, akin látszik messziről, hogy nem az érettséginek köszönhetően jár ide, hanem zsebből. Hatalmas nagy tisztelet a kivételnek!
Az albérletes kis szobácskám nagyon fasza, van benne már ikeás ágy, ikeás lámpa, ikeás babmusz roló, mely találóan Bambu névre hallgat, a polcon ikeás fonott kosár a női dolgoknak, s az elengedhetetlen ikeás szennyeskosár, mely szolíd eleganciájával beragyogja a kicsi szobát. Édes az álom ezen az ágyon. A netet továbbra is lopjunk, bocsika a szomszédtól, de ha ennyire hülye... tessék levédetni, és akkor talán ismét "kiváló" jelerőssége lesz a gyenge helyett. Sokat teázunk itt négyesben, kockulunk a gépek előtt, és fintorgunk a Barátok Közt amatőr szinészeinek játékára. Az erkélyen hamar telivé válik a hamutál, de hát mondja valaki, hogy nem kellemes filozofálgatva, a gyönyörű kilátásban eltévelyedve beszélgetni az elmúlt napról. Na ugye.
Ami most azonban mégis aggaszt a látszólagos harmónia ellenére, az a falum. És saját egyéniségem torzulása. Kiakadtam annó azon, hogy Bogdán hogy képes napi több órát WoWozni. Na most már értem, bagoly mondja.. Vagy mondta? Nos, Travian függő lettem. építem gall falvamat, de sajnos a legerősebb klán legerősebb tagja rámszált, hogy kapná be, úgyhogy muszáj deffenzív üzemmódra kapcsolnom. Egyetlen szépséghibája a játéknak, bár online, de nem lehet mindent azonnal. És tudom, türelmetlen vagyok, de ez itt pláne előtör. Az ember építene, fejlesztene, támadna.. De ez sokszor csak hossza spercek, sőt, órák függvénye. A lényeg, hogy Pandamacit (az említett, rettegett klánista fosztogatómat) le kell szerelnem, s a védekező falu után létrehozni következőket, más-másra specializálva. Akit érdekel, itt tud regelni, ingyenes, de az biztos hogy masszív függést okoz. Nem mellékesen én aranyat kapok a regelések után, szóval pironkodva kérlek titeket:
http://www.travian.hu/?uc=hu3_12430Most ki is próbálom a héten beszerzett porszívónkat, majd melegítek valamit, a szintén a héten beszerzett mikrónkban. Ez a lakás nem is lehetne jobb. Szeretem.
u.i.: Hamarosan teszek fel képet, "ilyen volt", "ilyen lett" kategóriában a szobámról.
2007. szeptember 24., hétfő
2007. szeptember 14., péntek
Rajt!
Annyi élményem van, hogy ihajj. Eltelt egy hét a büfészakon, szépen lassan otthonossá lakjuk az albertfalvai kis lakást, és mindeközben még a szórakozásról sem kell lemondanom.
A klasszfiló szakon bedobtak minket mélyvízbe, nincs már lájtos kis Latin nyelvtan I., hanem van helyette Cicero meg Nepos, meg leíró nyelvtan. Oké, mielőtt valaki megsajnálna, úgy érzem illenék megemlíteni az aerobikot is, igen, BTK-n még azért is jár két kredit ha az ember elvont lánya magában dúdolva szökdécsel 1 óra 15 percen keresztül.
Órarendem elég kötött, kedden és pénteken van idő a naplopásra, akkor csupán 1-1 órával kell megbírkóznom. A magyar minor órák pedig nagyon barátságos tanárok előadásában történnek.
Általános jellemzők a lakásról:
XI. kerületi, 7. emeleti (fura lenézni), egy plusz két félszobás kis lak. A konyha említést érdemlő, babakék-cirtomsárga színkombinációval nyútja funkcióit, csak úgy, mint az előszobai beépített szekrények. A wc átlagos, nem luxus, de kinek kell külön seggmosó, érdekessége a bambuszból készült lehúzó. Folyt a könnyem. A fürdő pici, elvileg pesti szabvány (még jó, hogy Budán lakunk), de rendeltetésének megfelel. Tükör is van benne, szájakat mosolyra húzó, az előző bérlőktől ránkhagyott fogmosó-fog üvegfestéssel. Ez egy kicsit paradox. Az előszoba mondhatni nagy, bujócskázásra alkalmas, a szobám pedig akkora mint otthon. Kislánynak kis szoba. Jelenleg egy itthagyott, 3 fiókos- 3 polcos, fehér-piros színekben pompázó retro szekrény elem szolgál a tanszerek, ruhák, piperék tárolására, azonban úgy érzem már most a szívemhez nőtt, szóval maradhat. Szőnyegem kék, az átmeneti függönyöm olajzöld (nem sokáig..), fekvőhelyem egy kényelmes matrac, mindennapi szórakozásom pedig a netlopásnak köszönhetően adott. Kedden megyek az IKEÁba, és igen pöpeccé varázsolom ezt a szobácskát. Teszek bele fasza ágyikót, aztán jöhetnek a kiegészítők.
A lépcsőház barátságos, rohadt nagy, két szárnyú, ezáltal két liftes. Biztonságos. A kilátás pedig magáért beszélne ha tudnék képeket mutatni róla, de sajnos még kártyaolvasó híján vagyok. Leírom nektek tömören: Előttünk csak családiházak, és a budai hegyek. (Bogdán szerint olyan mint falun). Álom. Van nekünk szép nagy erkélyünk is, mely ugyanarra néz, és ahol jó sokat lehet majd dohányozni, lévén, hogy a társaság csupán 25%-a (1 fő) nem dohányzik.
A vasút közel, a suli busszal 25 perc, de télen biztos lesz majd ne mulass! Jah, és akiknek még nem világos, a lakótársaim: Eszter, Joe és Gyula. Remek kis társaság, de olyan tényleg 10/10-es.
Nagyjából ennyi közlendő jutott erről eszembe, pár szó essék akkor még FEZENRŐL. Szép volt, jó volt, sáros volt, és megfáztam. Voltam dallalmos kis koncerteken, jó barátokkal, és még születés-és névnapot is ünnepeltem. Sör, cigi, Ignite, csilingelő kacajok. Bőven jó. PICSA koncetre is ellátogattam, megelepődve nyugtáztam, hogy még mindig kívülről fújom a szövegeiket. És punk utálat ide vagy oda, mindenkinek libabőrős lenne mindene, mikor több százan üvöltik egyszerre, hogy "Nincsen apám, se anyám, se Istenem se hazám..", Kaukázusi krétakörről, Commandantéról és Ostobáról nem is beszélve. Csak nem sorolok fel mindent amin voltam, de Lord még megérdemli. Beleszerettem. Csapdára is elmerészkedtem, talán nem is volt annyi 16 éves amennyire számítottam. Mondhatni jó volt, inkább a régi számok domináltak, én pedig az első sorból csodálhattam Lukács köpéseit. Istenem, egyszer köpi pofán magát, én túl röhögöm a több ezres hörgést. Első sor? Igen ám. De ennek vannak hátrányai is. Méghozzá hirtelen kettő jutott eszembe. 1) A mögöttem dühöngő őstulok divatrokker a bordáimon zongoráztatta az ökleit; 2) az előttem lévő kordonnak, és a hátulról jövő nyomásnak köszönhetően valami extra erős passzírozás ment rajtam végbe, melynek köszönhetően a melleim több órán keresztül a felsőtestemmel voltak egyvonalban.. Zorall meg édesdrága jópofa bácsikból áll, akik beolvasták, hogy Adrika ma 20 éves, és agyon is puszilgattak.
Ma még az albiban bandázok, majd kora reggel szállok vonatra, és meglátogatom imádott fodrászomat, aki remélhetőleg újra válallható alakot ölt a hajkoronámnak. Most pedig legyőzöm minden félelmemet melyek a sötét, kietlen lakásokra vonatkoznak, és álomra hajtom bölcsész buksimat.
Lángi kedves itt is boldog születésnapot!
A klasszfiló szakon bedobtak minket mélyvízbe, nincs már lájtos kis Latin nyelvtan I., hanem van helyette Cicero meg Nepos, meg leíró nyelvtan. Oké, mielőtt valaki megsajnálna, úgy érzem illenék megemlíteni az aerobikot is, igen, BTK-n még azért is jár két kredit ha az ember elvont lánya magában dúdolva szökdécsel 1 óra 15 percen keresztül.
Órarendem elég kötött, kedden és pénteken van idő a naplopásra, akkor csupán 1-1 órával kell megbírkóznom. A magyar minor órák pedig nagyon barátságos tanárok előadásában történnek.
Általános jellemzők a lakásról:
XI. kerületi, 7. emeleti (fura lenézni), egy plusz két félszobás kis lak. A konyha említést érdemlő, babakék-cirtomsárga színkombinációval nyútja funkcióit, csak úgy, mint az előszobai beépített szekrények. A wc átlagos, nem luxus, de kinek kell külön seggmosó, érdekessége a bambuszból készült lehúzó. Folyt a könnyem. A fürdő pici, elvileg pesti szabvány (még jó, hogy Budán lakunk), de rendeltetésének megfelel. Tükör is van benne, szájakat mosolyra húzó, az előző bérlőktől ránkhagyott fogmosó-fog üvegfestéssel. Ez egy kicsit paradox. Az előszoba mondhatni nagy, bujócskázásra alkalmas, a szobám pedig akkora mint otthon. Kislánynak kis szoba. Jelenleg egy itthagyott, 3 fiókos- 3 polcos, fehér-piros színekben pompázó retro szekrény elem szolgál a tanszerek, ruhák, piperék tárolására, azonban úgy érzem már most a szívemhez nőtt, szóval maradhat. Szőnyegem kék, az átmeneti függönyöm olajzöld (nem sokáig..), fekvőhelyem egy kényelmes matrac, mindennapi szórakozásom pedig a netlopásnak köszönhetően adott. Kedden megyek az IKEÁba, és igen pöpeccé varázsolom ezt a szobácskát. Teszek bele fasza ágyikót, aztán jöhetnek a kiegészítők.
A lépcsőház barátságos, rohadt nagy, két szárnyú, ezáltal két liftes. Biztonságos. A kilátás pedig magáért beszélne ha tudnék képeket mutatni róla, de sajnos még kártyaolvasó híján vagyok. Leírom nektek tömören: Előttünk csak családiházak, és a budai hegyek. (Bogdán szerint olyan mint falun). Álom. Van nekünk szép nagy erkélyünk is, mely ugyanarra néz, és ahol jó sokat lehet majd dohányozni, lévén, hogy a társaság csupán 25%-a (1 fő) nem dohányzik.
A vasút közel, a suli busszal 25 perc, de télen biztos lesz majd ne mulass! Jah, és akiknek még nem világos, a lakótársaim: Eszter, Joe és Gyula. Remek kis társaság, de olyan tényleg 10/10-es.
Nagyjából ennyi közlendő jutott erről eszembe, pár szó essék akkor még FEZENRŐL. Szép volt, jó volt, sáros volt, és megfáztam. Voltam dallalmos kis koncerteken, jó barátokkal, és még születés-és névnapot is ünnepeltem. Sör, cigi, Ignite, csilingelő kacajok. Bőven jó. PICSA koncetre is ellátogattam, megelepődve nyugtáztam, hogy még mindig kívülről fújom a szövegeiket. És punk utálat ide vagy oda, mindenkinek libabőrős lenne mindene, mikor több százan üvöltik egyszerre, hogy "Nincsen apám, se anyám, se Istenem se hazám..", Kaukázusi krétakörről, Commandantéról és Ostobáról nem is beszélve. Csak nem sorolok fel mindent amin voltam, de Lord még megérdemli. Beleszerettem. Csapdára is elmerészkedtem, talán nem is volt annyi 16 éves amennyire számítottam. Mondhatni jó volt, inkább a régi számok domináltak, én pedig az első sorból csodálhattam Lukács köpéseit. Istenem, egyszer köpi pofán magát, én túl röhögöm a több ezres hörgést. Első sor? Igen ám. De ennek vannak hátrányai is. Méghozzá hirtelen kettő jutott eszembe. 1) A mögöttem dühöngő őstulok divatrokker a bordáimon zongoráztatta az ökleit; 2) az előttem lévő kordonnak, és a hátulról jövő nyomásnak köszönhetően valami extra erős passzírozás ment rajtam végbe, melynek köszönhetően a melleim több órán keresztül a felsőtestemmel voltak egyvonalban.. Zorall meg édesdrága jópofa bácsikból áll, akik beolvasták, hogy Adrika ma 20 éves, és agyon is puszilgattak.
Ma még az albiban bandázok, majd kora reggel szállok vonatra, és meglátogatom imádott fodrászomat, aki remélhetőleg újra válallható alakot ölt a hajkoronámnak. Most pedig legyőzöm minden félelmemet melyek a sötét, kietlen lakásokra vonatkoznak, és álomra hajtom bölcsész buksimat.
Lángi kedves itt is boldog születésnapot!
2007. szeptember 6., csütörtök
1987. szeptember 6.
Annyira furcsa érzés. 20 éves lettem. Majd beszámolok a bennem kavargó érzésekről. De most 3 napos party van.
Csók Mindenkinek!
u.i.: Bogdán.. Utólag, de nagyon boldog névnapot!:;$
Csók Mindenkinek!
u.i.: Bogdán.. Utólag, de nagyon boldog névnapot!:;$
2007. szeptember 1., szombat
Kacagóóós
Látom, manapság már a politikai ideologiákat szapuló/magasztaló blogok trendjét éljük (10-ből 9 blogger ezt a témát választja alapul, és igaza is van, olvassák, szeretik, kritizálják), ez van bassza meg, én uncsi vagyok. Tudnék írni gárdás posztot, de az senkinek nem lenne jó. Nem érdekel. Pici vagyok, fáradt, és kurvára műveletlen még mindig ahhoz, hogy politizáljak, vagy disszertációt írjak a Turulról. Engem saját magam érdekel. Hogy mi van velem, meg a pajtikkal, és mikor hol iszom, meg hol fogok lakni, lesznek-e poloskáim avagy sem, és hogy hány gyerekem lesz majd. Igen, Vonáról olvasni tuti sokkal szupibb, itt sajna-bajna nem fogtok. Inkább mosolyogjunk ezen:
A Budai úti Pipacsban a múlt héten egy apuka a szomszédjával bement pálinkázni. A szomszéd a pultnál ült, nem tudott menni. Az apuka egy pillanatra kiment, dobott egy erős sugár sárgát, mire viszajött, a szomszéd sehol nem volt. Azonnal szólt a Klárinak, hogy nincs meg a szomszéd, Erre az összes ajtót bezárták, se ki, se be nem mehetett senki. A szomszédot a pult alatt találták meg, átöltöztetve, lehányt hajjal! És nem ez volt az első eset, már máskor is történt ilyen! Valamelyik gazdag embernek vagy a szomszéd helye kelett, vagy hánynia! Manapság ezek szerint már mindent megtehet, akinek pénze van? A kamerákat visszanézték, és csak annyit lehetett látni, hogy valaki odalépett a szomszédhoz, és mintha az orrát akarta volna megtörölni, lehányta. MINÉL TÖBBEN ÍRJÁTOK EZT KI, HOGY AZ ÖSSZES SZOMSZÉDOS APUKA TUDJON RÓLA!
Iwiwen már megy a móka, át lett költve sok féleképpen a már közismert hoax. Köszönet sok mindenkinek az üzenőfal hasznos igénybevételéért, mosolyt csaltatok az arcomra.
Lassan pedig vége a nyárnak. 10 nap és suli. Én pedig cuccolok a Sáfrány utcába. És nézem majd a budai hegyeket az erkélyről, miközben ég a cigi. Aztán tanulok, hogy az ösztöndíj tovább ösztönözzön..
u.i.: Nem jó dolog ha az ember lányát 41 éves részeg, németül hadováló börtönviselt faszi ostromolja. És az se, ha az ember barátnőjét is. Anyám ez az este. Leendő rémálmaim okozója.
A Budai úti Pipacsban a múlt héten egy apuka a szomszédjával bement pálinkázni. A szomszéd a pultnál ült, nem tudott menni. Az apuka egy pillanatra kiment, dobott egy erős sugár sárgát, mire viszajött, a szomszéd sehol nem volt. Azonnal szólt a Klárinak, hogy nincs meg a szomszéd, Erre az összes ajtót bezárták, se ki, se be nem mehetett senki. A szomszédot a pult alatt találták meg, átöltöztetve, lehányt hajjal! És nem ez volt az első eset, már máskor is történt ilyen! Valamelyik gazdag embernek vagy a szomszéd helye kelett, vagy hánynia! Manapság ezek szerint már mindent megtehet, akinek pénze van? A kamerákat visszanézték, és csak annyit lehetett látni, hogy valaki odalépett a szomszédhoz, és mintha az orrát akarta volna megtörölni, lehányta. MINÉL TÖBBEN ÍRJÁTOK EZT KI, HOGY AZ ÖSSZES SZOMSZÉDOS APUKA TUDJON RÓLA!
Iwiwen már megy a móka, át lett költve sok féleképpen a már közismert hoax. Köszönet sok mindenkinek az üzenőfal hasznos igénybevételéért, mosolyt csaltatok az arcomra.
Lassan pedig vége a nyárnak. 10 nap és suli. Én pedig cuccolok a Sáfrány utcába. És nézem majd a budai hegyeket az erkélyről, miközben ég a cigi. Aztán tanulok, hogy az ösztöndíj tovább ösztönözzön..
u.i.: Nem jó dolog ha az ember lányát 41 éves részeg, németül hadováló börtönviselt faszi ostromolja. És az se, ha az ember barátnőjét is. Anyám ez az este. Leendő rémálmaim okozója.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
