iWiW

Hm.. Mire nem jó három óra? Leültem, és nekiálltam végignézni iwiemet. Kicsit elszörnyedtem, és végső felindulásomban töröltem 480 embert. Valóban, frankó volt látni a nevem után, hogy (542), de be kell látnom: bár én nem jelöltem feleslegesen, nem alakítottam ki felszínes és felesleges kapcsolatokat, sok ember jött, látott, s bejelölt engem. Miért? Mert látott már valaha, mesélt neki rólam a haverja, vagy mert egy városban lakunk. Szomorú, de több száz ember szerintem a nevemet sem tudta volna, ha nincs feltűntetve az oldalon. Akik számítanak megmaradtak. Sok embert, sok ex-osztálytársat is töröltem, nem azért mert nem bírom őket, vagy mert a hétköznapokban sem szeretném velük tartani a kapcsolatot, csupán azért, mert bár ismerjük egymást, de bejelölés óta nem kommunikáltunk, s még csak az üzenőfalon sem hallottam róluk. Ez van. Aki mindenképp igényt tart rám, hát jelöljön be:)

Hónapfordoló

Ismét egy dátum, ismét egy forduló, immáron a 10. És napról napra csak boldogabb vagyok. Köszönöm!

Korfu'07

(Az eddigi leghosszabb bejegyzés!)

Szép volt, jó volt, maradtam volna még, viszamennék…

Júl. 14-én délután indultunk Ferihegy 1-re, nagybátyám, Laci jóvoltából. Ott megvártuk Bogdánékat, bemutattam anyukámat a szüleinek, majd a két Kőrösi fiú és a két Szabó lány becsekkolt. Repülőtéri viszonylatban azt mondhatom elég gyorsan sorra kerültünk. Könnyes búcsú következett ezután a szülőktől, majd elindultunk a kapunkhoz, hogy hamarosan beszálljunk. Na de nem ilyen egyszerű ám ez:) A gép egy óra húsz perces késéssel indult, de panaszkodni nincs okunk. Beültünk addig egy fast food étterembe, elköltöttük összvagyonunk 1%-át, majd rossz gyerekek módjára a wc-ben dohányoztunk. Muszáj volt, mert az egész repülőtér non smoking, s mikor Orsival beosontunk pisilni akkor láttuk, hogy a mosdó tele van csikkekkel. Ezen felbuzdulva pedig…

Eltelt az idő, felszálltunk a Wizzair magenta-fehér gépére, és kb. 55 perc alatt beértünk Korfu légterébe. Nekem ez már a sokadik repülésem volt, semmiféle izgalmat nem okozott, bár a felszállást nem lehet megszokni, annyira jó érzés. Bogdán aggódott egy kicsit, de megtartotta a magabiztos kőkemény férfi látszatát. Korfura helyi idő szerint este 11 óra és éjfél között érkeztünk. Egy fiatal idegenvezető lebegetette a papírt az apartmanunk nevével (Bella Grecia), majd felszálltunk a buszra, mely Korfuvárosból Moraitikába vitt minket. Este volt, sötét is volt, fáradtak is voltunk, így kipakolás után mind a négyen nyugovóra tértünk. Reggel míg a fiúk magukhoz tértek, Orsival lementünk az idegenvezető „fogadóórájára” és feljelentkeztünk a szerdai aquaparkos programra. Ez fejenként csupán 34 euróba került. Elindult az apartman és a város felfedezése. A lakosztályunk igazán barátságos volt, szép tiszta, nagy, két légterű, kellőképen nagy terasszal mely a belső udvarra, s ez által a medencére nézett. A településről pedig annyit, hogy rendkívül meleg, és tele van kedvesnél kedvesebb eladókkal, éttermekkel, bazárokkal.

A tengerpart 7-8 perc sétát vett igénybe a szállásunktól. A part szép, bár nem teljesen homokos, kavicsos szakasszal is rendelkezik, de ez csupán csak 2-3 másodperces fájdalmat okozott ki -és bemenet közben. Minden nap béreltünk 2 napernyőt két nyugággyal, s ha éppen nem a vízben áztattuk magunkat, az enyhe árnyékban próbáltunk meghúzódni. A homok sajnos nagyon forró, égető, a tengervíz pedig rettenetesen sós, de sikerült megszokni. Vettünk gumicsónakot, búvár felszerelést, mindent ami egy jó nyaraláshoz szükségeltetik. A parti éttermek nagyon nagy választékot tártak elénk, igen mérsékelt áron. Így a fiúk fejenként kb. 20-30 pita gyrost burkoltak be a hét folyamán. Mi, Orsival azért igyekeztünk szerényebbre fogni a dolgot (Bár az a GSTSZ..*) Moraitika legolcsóbb gyrosát azonban nem a parton, hanem az apartmantól 2 percre találtuk meg, mindössze 1 euro 50 centért. Ugye, hogy erre nehéz mit mondani? Nagyon olcsó, Budapesten 5-600 forint, és finom bárányhusból készül, sült krumplival megspékelve. Visszajáró vendégek lettünk, megkóstoltuk még a club szendvicset, a pastichiót (A legfinomabb kaja a világon. Rakott tészta, besamellel, darálthússal), az omlettet, ham-és cheesburgereket, ettünk finom pizzát, goofrey-t, s persze az otthonról csomagolt mennyei fasírtot. Köszönjük Zsuzsa!

Rengeteg folyadékot is ittunk, Bogdánnál és nálam az Ice Tea volt a favorit, amit igen guszta, 3 deciliteres, dobozos kiszerelésben lehetett kapni, a parton 1.50-ért, boltban 0.70-ért. Koktéloztunk is két este, volt a sétányunkon (utcánkban) egy (sok) koktélbár, mi pedig azt fogtuk ki, ahol Krisztián is dolgozott. Ő egy nagyon aranyos, 20 éves magyar fiú volt, aki olykor már féltékenységet váltott ki a fiúkból. Bár, Csaba szájából hangzott el: „Nála helyesebb pasit élőben még nem láttam”. Szóval XD. Előszeretettel hozattuk Krisszel a Sex on the beach-eket, Sambákat (arról nem is beszélve, hogy minden koktélt csillagszóróval szolgáltak föl) És Bogdán kérésére még egy söröskorsót is kicsempészett nekünk Tibor számára.

Ha már az alkoholnál tarunk. Nos, igen. A második éjjelt sikerült görbévé tenni, 21 deciliter tömény alkoholt gurítottunk le a torkunkon, Hubit, Beherovkát, és Jägert. Egészségünkre. A történtekről NEM publikus videó is készült, artikulálatlan volt a hangulat, az biztos (a fiúk a Jézus Krisztus Szupersztár rockopera remekjeit üvöltötték kb. 3 órán át:)

Szerdán nem is kicsi izgalmak után végre felszálltunk a Korfuvárosba tartó buszra. A görög közlekedés, hát jajj. A nagyon laza, kigombolt ingű, napszemüveges sofőrünk autóversenyzőket megszégyenítve vagy 80-nal száguldott a szerpentineken, nem törődve a mögötte ülők halálfélelmével. Megérkeztünk az aquaparkba, ettünk, ittunk, majd elindultunk felfedezni a parkot. Kapásból egy zuhantató, zárt csúszdával kezdtünk, de kipróbáltuk az összes adrenalin fokozót. Bogdán, igen, itt is reklámozom bátorságod, 4-5-ször lecsúsztál a Kamikáze csúszdáról, le a kalappal. Én csak 3-szor. A kamikáze csúszda nagyon „baszott”, a legjobb volt az élmények közül. Körülbelül 3 másodperc erejéig szabadesett a lelkes, vállalkozó szellemű turista, de csak első alkalommal keltünk ki remegő lábbal az érkezés után a medencéből. Nagyon nagy élmény volt. Voltunk a hullám medencében is, ami elég nagy volt, és gumi nélkül elég veszélyes. Hamar eltelt az 5 óra, indulni kellett vissza.

Sosem keseregtünk program híján, felfedeztük a Mythos sört, és azt szürcsölve, cigivel a kézben filozofálgattunk minden éjjel hosszasan a teraszon. A legtanulságosabb beszélgetés talán a hüvelygomba reklámról szóló volt. Míg Bogdán szerint gusztustalan, és nem kéne mindenkinek látnia, addig szerintem hasznos, hisz rengeteg nőt érintő probléma, s ez megéri azt, hogy pár naponta egyszer mindenki végignézze. Erről a szaftos témáról sikerült cirka 2.5-3 órát elmélkednünk. Ha mi egyszer összeszabadulunk:)

A hét további részében strandoltunk felkeléstől délután 7-ig, majd Orsival 9-ig áztattuk magunkat az apartman medencéjében, este pedig a szokásos program, önmérgezés nagy-nagy beszélgetésekkel párosítva.

Többször próbáltunk eljutni Agios Georgiosba (DNY), nem nagyon jártunk sikerrel. Kétszer elaludtunk, mikor pedig rávettük magunkat és kivánszorogtunk a buszmegállóig, akkor a busz nem jött. Ennyit rólunk, no meg a tömegközlekedésről. Majd legközelebb.

Összegezve nagyon kellemes egy hetünk volt, rengeteget nevettünk, ettünk-ittunk, fürödtünk, a fiúk Ouzót is ittak (fújjj), rengeteg szuvenírt hoztunk haza, a társaság 75%-a sikeresen le is barnult szépen. Bogdán csak foltokban:) A hőmérséklet kb. 40-42°C-os volt, a tömegközlekedés katasztrofális, autót nem bérelhettünk, mert bár Orsi rendelkezett 2 éves jogsival, a 21-et még nem töltötte be. A vízvezeték hálózat vékonyságának köszönhetően a görögök nem a vécébe dobják a papírt, hanem kis kukákba, ami nem túl kellemes, de megszokható-ha lehet, csak egy hétre. Nagyjából ennyi. Remélem, valaha még eljutok Korfura, és akkor bejárom az egészet, hisz nem nagy, csupán 65 km hosszú.

Visszafele gördülékenyebben ment minden, hamar sorra kerültünk a reptéren, s a vizsgálat sem volt valami nagy procedúra. A gép 20 perccel indult később csupán, de így is időben megérkeztünk, -39°C-ban, 10 km magasan, 823 km/h sebességgel utaztunk. A reptéren várt minket a nagy család, villant is a vaku a megérkezés örömére, puszi mindenkinek, majd indultunk Pécelre. Ott még ettünk-ittunk, élménybeszámoltunk, majd másnap délután 1-ig aludtunk. Ebéd után mindenki haza, könnyes búcsú Bogdánéktól, Laciék bevittek a Keletibe, s elfoglaltam helyem a légkondis IC-n. Itthon pedig kifeküdtem, persze csak miután átadtam az ajándékokat, és berendeztem az egyik polcomat a tengerből szedett kagylókkal, kövekkel, s a szépséges tengeri csillagommal.

További szép nyarat Mindenkinek! Nekem ez volt a legszebb!

*: GSTSZ= görögsaláta, tonhalas szendvics. Az egyik parti étteremben Orsi volt annyira meggondolatlan, hogy kért magának egy salátát, és egy szendvicset. Szegény, nem tudta előre, hogy csak a saláta volt kb. 5 személyes. Így, miután nagy nehezen lenyomta a kikért kajákat, közöltük vele, hogy ezek után nem hisszük el ha azt mondja valamire, hogy "nem tudom megenni". Ezek után nincs az a mennyiség:)

u.i.: Pár kép, van még csomó, de nincs türelmem kiválasztani a legjobbakat, hisz nem is lehetne választani.:

Kritika

Hát akkor tollat, illetve klaviatúrát ragadnék az éjjel látottakkal kapcsolatban. Egyik szemem nevet, a másik sír. Anyu vitt be, nehogy útközben elkapkajank és megerőszakoljanak, s többszöri lerobbanás után végülis éjfél előtt fél órával már felmentem a mozi elé. Hangulat megvolt, az üres üzletek mellett elhaladva a mozi előtt több százan toporzékoltak. Jegyet már nem lehetett kapni a helyszínen, bár szerintem az igazi Potter függők nem az utolsó pillanatra hagyták a jegyek megvásárlását. Fent a büfénél elegánsan csak egy fél literes kólát kértem, szerintem én voltam az egyetlen akit nem takart el a literszám kukorica. Háromnegyed 12-kor engedtek be minket. Nagy örömömre pozitívan csalódtam a közönségben, abban a teremben ahol én is ültem az átlag életkor meghaladta a 18-at, ellenben a többi teremmel ahol szerintem túl sok Harry Potter pólós korlátozottan cselekvőképes ült. (Ezt sérelmezem, hisz keveseltem a 12-es karikát, a 16-os lett volna helyén való!) Sok szülő elkísérte gyermekét, de rengeteg felnőtt pár is érkezett, a friss házasoktól egészen a nagyszülőkig. Utolsó sorban ültem, középen, mindezt baráti, diák áron, 890 forintért.

Kicsit dünnyögtem, hisz nem is a film, hanem az előzetes 13 perc késéssel kezdődött, és a film hosszúságára való tekintet miatt beígért 5 perces szünet is elmaradt, amit egyfelől díjaztam, nem szerettem volna ha félbeszakítják a filmet és aztán indult volna újra a tülekedés , másfelől a hólyagom igencsak sérelmezte azt a fél literes kólát..

És akkor magáról a filmről. Nos, az igazat megvallva, akkora csalódást nem okozott, mint amekkorára számítottam. Ez az 5. rész simán übertelte az eső négyet összevéve, de korántsem volt tökéletes. Sőt. Nagy eltérések nem voltak, bár a film szegény Chót mutatta bűnbaknak a DS-sel kapcsolatban, holott tudjuk, hogy nem ő volt a ludas, valamint kicsi Gróp sztorija is egészen másképp festett a leírt sorokban, mint itt. Ron éppen ünnepelt kviddicsista volt amíg Hagrid bemutatta Harryt és Hermiónét pici öccsének, nos, itt ez nagyon nem így volt, de elnézzük, nem valami sorsdöntő mozzanat. A 3. észrevételem pedig az okklumencia oktatás megszűnésének oka. Tudjuk, hogy Harry Piton merengőjébe csöppenve látta a tanár siralmas múltját, nem pedig csupán okklumencia közben. De sebaj, bár elnézegettem volna a tizenéves Pitont:)

Gróp félelmetesen rosszúl sikerült, képzeletemben ennél sokkal kisebb, és .. más. Luna Lovegood meglepően szép kislány. Rosszabbra számítottam, és hát Dolores Umbridge alakítása előtt le a kalappal. Tökéletesen elkapott karakter, ráncról ráncra ilyennek képzeltem el. Mégis, talán Sírius mimikája a legtökéletesebb a filmben, mikor a főadiszálláson Harry harcias véleménynyilvánítására reagálva "kacsint". Na azt az egész moziterem elismerő morajlással jutalmazta. A csók-jelenet is elnyerte jutalmát, a többszáz fős nézősereg tapsolva bambulta a giccses fagyöngy alatti jelenetet. Nyelvet nem láttam, nem sokról maradtam le szerintem. Dudley rövidet, de annál dícsérendőbbet alakított, tökéletes alanya a hibbant karakter megtestesítésének.

Szóval, jónak jó volt, mégis azt kell sajnos mondanom, hogy a film élvezhetőségéből rengeteget volnt le a képregényszerű ugrálás. Nem éreztem egésznek a a filmet, a fontos kockákat vágták egymás után, rengeteg fontos jelenetet kihagyva, ami persze érthető a könyv hosszúsága miatt. De nekem akkor is akadozott, nem volt gördülékeny. Ha nagyon kritikus szemmel kell értékelnem, akkor azt mondom, hogy a film a könyv által nyújtott élménynek csupán 10%-át adja vissza. Aki nem olvasta a könyvet, annak egyszerűen nem lehetett élvezet a nézése. Megnézni jó volt, egy élmény, de senki ne gondolja, hogy a moziban láttottak helyettesítik az olvasást.

Bogdán, tudom, hogy bár Hermióne lábnyomához sem érhetek fel Nálad, de azon kívül hogy helyes leányzó, nekem elég szürke, és színészi alakítása, hogy is mondja, túl mimikált. Nem tetszett. Ellenben a Weasley ikrekkel. Nem azok a tipikus szépfiúk, de én megatláltam bennük a vonzót;)

Kriszti! Akkor olvasd el az egészet, tényleg. Bármit mondanék a nyelvezetére, csak azt nem, hogy szegényes. Az eredeti angol talán, bár szókincs fejlesztőnek tökéletes, a magyar előtt meg le a kalappal, szerintem brilliáns a fordítás, remek nyelvezettel.

Akit kicsit is érdekel Harry Potter, az nézze meg ezt a részt is, de csak és kizárólag a könyv olvasása után!!! Összegezve nem volt siralmas, de azért nem kereteztetem be a jegyemet.

Célegyenes

Ma délelőtt 11.30-kor emelkedtek felfelé a rácsok a mozi ablakain, én pedig elszánt rajongóként elsőnek csaptam le a mai nap folyamán 00.01 perckor kezdődő Harry Potter és a Főnix rendje c. film jegyére. Nagyon kíváncsian várom, bár itt osztom Bogdán véleményét, az eddig megfilmesített 4 epizód korán sem bilincselt le annyira, mint amennyire vártam volna. Reméljük ezennel máshogy lesz, bár éjszakai kis kikapcsolódásnak tökéletesen megteszi. Teszem hozzá, még soha nem mentem egyedül moziba, így pláne kaland lesz.

Ma voltam dokinál, kiderítettük mi van a hátamon. Egy kis lipoma. De nem sokáig:) Nyár végén majd szépen felnyitják, és összeöltik. A friss sebbel nem mehetnék se tengerbe, se napra, így távolabbi időpontot kellett kiválasztanom, nem ocsúdtam le nagyon.

A nyaralásig már csak 3 röpke nap van vissza, ezen felbuzdulva megcsináltattam az EU kártyámat is (Bogdán nektek sem jönne rosszul), mely arra szolgál, hogy teszem én (szerencsétlen ballépéseimből kiindulva) ha eltöröm a karomat, megharap a cápa, belelépek a kagylóba, stb. akkor ingyenes ellátást kapok odakint tajkártya híján is, a kártya hiányában fizetendő több tízezres díjakkal szemben. Ja, és ingyen elkészítik, 3 perc alatt, csupán egy személyi, egy diák és egy tajkártya szükségeltetik hozzá. Megéri!

Azt hiszem most csak ennyi, holnap természetesen beszámolok a film élményről. Igyekszem majd alaposan párhuzamba állítani a nem rég olvasott könyvvel.


Szép mát!

TO.tál káosz...

Na igen, itt a nyár, mentek jobbra-balra, és elenyésző a kommentek száma, no meg a látogatottság növekedése. Még jó, hogy nem ez a cél, és nem ez a mérvadó nálam.

Ahelyett, hogy a népesség többi tagjához hasonlóan én is élvezném a nyarat, szorongok, feszengek, aggódom, teszem mindezt önhibámon kívül. Tudtam, hogy lesz valami hiba, képtelen vagyok úgy élni, hogy minden akadályt zökkenőmentesen vegyek. Ettől a „kis” bakitól eltekintve azonban mondhatjuk, hogy kegyes hozzám a sors.

Mi az aggodalom tárgya? Nos, főleg aki egyetemista, az tudja, hogy nem elég a vizsgajegynek az indexben szerepelnie, azt a vizsgáztató tanároknak, rosszabb esetben azok titkárjainak fel kell tenniük az ETR-be (Egységes Tanulmányi Rendszer) is. Nos, a mi kis kedves TO-nk (tanulmányi osztályunk) kitalálta, hogy akinek júl. 9-ig, az indexek leadásának határidejéig nem szerepel minden jegye a ETR-ben is, annak a gépből hiányzó tantárgyát kihúzzák az indexből, attól függetlenül hogy a szerencsétlen diák vért izzadva levizsgázott, futott a tanár után, hogy be is írassa a kis füzetbe.. És természetesen én is ezen szerencsétlen diákok közé tartozom, már ha rajtam kívül van még valaki aki így járt, hisz azon sem lepődnék meg ha csak én lennék ilyen szituációban. Bogdánnal július 4-én, 2 órás várakozás után levizsgáztunk 4-esre a bevezetés az irodalomtudomány című tárgyunkból, eddig stimmel, csak míg Bogdánnak ezt be is vezették az ETR-be, nekem nem. Hiába küldtem e-mailt, azt a választ kaptam, hogy el van már intézve.. Mondom igen? Akkor rosszul látok esetleg? Hétvégén meg persze senki nincs bent az épületben, jogos, nincs benne a munkaköri leírásukban, hogy egyes szerencsétlen diákok miatt szívjanak. Ne is. Majd én szívok. 1600 forintért megteszem az utat hétfő reggel, hogy a saját hibájukat rendezzék. És míg nekem drága, kényelmetlen utam lesz a túlzsúfolt vonaton, addig nekik mit kell tenniük? Egyet kattintani az egérrel a légkondicionált szobában (amit már legalább 4 napja meg kellett volna tenniük…) És akkor majd nyugodtan ülök vonatra, hogy ez az, sikerült.. Csak míg másnak ingyen, addig nekem majdnem 2000 forintom ment el feleslegesen. Ja és ha a tanulmányi osztály esetleg úgy dönt, hogy mégis csak későn mentem, teszem én reggel 8 helyett csak 9-10-kor, akkor fogják magukat, és kihúzzák a két kreditemet, a négyes osztályzatommal együtt, csak mert valami titkárnő körmöt reszelt ahelyett, hogy az én jegyemet is átírta volna. Ez az ELTE. Ha ügyintézésről van szó, akkor már nem rangsorolnám az országos első helyre. (Arról nem is beszélve, hogy szeptembertől megvonják a lakhatási, valamint a jegyzettámogatást, ami esetemben havi 17000 forint mínusz).

Ettől eltekintve minden szuper, olvasom már Pottert angolul, dvdzek, vásárolgatok a nyaralásra, szoliba járok (már 12 percen sem égek meg), és biciklizem. Egészségesen élek, semmi hizlaló, és napi kb. 4 liter ásványvíz. Nagy sikerem van a helyi 16-18 éves, cél nélküli srácok körében. Mocsok vagyok, ha leoltom őket, mi? De Istenem.. Ott menőznek a haverok előtt ha kijövök.. Nem édi?? Nem. De nem hibáztathatom őket. Nem nézek ki 20 évesnek. Mindenesetre fel lettek világosítva, hogy koccolhatnak, boldog kapcsolatban élek:):)

A nyaralásig már csak 6 nap!

Hálidéj

Végre valahára a sok kavarás után eldőlt mi is lesz végső uticélunk. (Ciprus, Tunézia, és Kréta után):Korfu. Persze nem így sorrendben, az első három csak pillanatnyi fellángolás volt:) Édes négyesben a fehér homokban, s a plakátokról visszaköszönő zöldes-kék tengerben, a parthoz közeli apartman házikóban. Alig győzöm kivárni az indulást (júl. 14), pláne hogy jó kis csapattal megyek, mondhatni családdal. Éljenek a zergék, okíts Csaba zergmester!!!

Rengeteg képet készítek/ünk majd, itt is közzé lesz néhány téve, de addig még sok idő van hátra, mondhatni rengeteg az a 8-9 nap. És addig úgysem bírom majd ki posztolás nélkül.

Barátok Közt ELTE

Csípjetek meg, dobjatok fejbe kővel, vagy nem is tudom. Véget ért, ennyi, nincs több. Vége a vizsgaidőszaknak, és igencsak büszkén írom ezeket a sorokat, hisz elvégeztem első évemet, két tartalmas szemesztert a tudás nagy oskolájában, s az év végi átlagom kereken négy egész lett. És ez már okot ad a pezsgő bontásra, s a konfetti záporra. Hatalmas tehertől szabadultam meg, az utolsó vizsgámat ma abszorváltam jóra. A kíváncsiskodók kedvéért gyorsan elhadarnám, hogy az indexemben ezennel egy elégséges, hat jó, és két jeles osztályzat került. Tényleg kicsattanok. Az indexet már leadtam, nincs más hátra, mint hogy élvezzem a nyarat.

Nyarat? Kilépve a latin tanszékről próbáltam átadni magam a nyár magával ragadó hangulatának, csak ez a kora délutáni, inkább déli órákban a szó szerinti magával ragadást eredményezte, hisz az Astoriánál igen sok km/h-val süvített Zephir nem is olyan langyos szele. Hazafelé a vonaton pedig már egyenesen elkeseredtem. Nyári szünet, miközben az ablakon másodpercenként több száz kövér esőcsepp torzult vékony vízcsíkká.

A cím nem véletlen. Most kivételesen nem a csoporttársakról kívánok szólni, hanem egy igazi Barátról. Bogdánnal szaporáztuk lépteinket a Campusról kifelé, de öngyújtó híján szorgosan lestünk jobbra-balra, hogy kit támadhatnánk le káros szenvedélyünk kielégítése gyanánt. Az A épület előtt állt két srác, valamiért csak a jobb oldalit figyeltem. Borosta, öngyújtó, cigi, ő a mi emberünk gondoltam. Odaléptünk hát a duóhoz, s míg a jobb oldali srác tüzet nyújtott Bogdánnak, a bal oldali fiú is emelte a kezét, s meggyújtotta a cigimet… Kérem szépen, Barátok Közt Imi, alias Kinizsi Ottó adott nekem tüzet. Mókás volt a szitu, hisz nekem fel sem tűnt, hogy ő az. Egy alacsony, nyurga kis srác, vékony, bizalomgerjesztő hanggal (igen, olyan barátokköztös hanggal), s a legutolsó gondolatom sem az lenne róla, hogy ő egy nős ember. Amúgy nagyon kedvesnek tűnt, szerencsére nem idegesítettük fel, hisz tisztán látta, nem autogram miatt somfordáltunk feléjük, szimplán a véletlen műve volt. De mosolyt csalt az orcámra, nem is kicsit.

A vonaton, Velence környékén egy elég koszos, büdös nő szállt fel, munkamelegítőben, fényképes igazolvánnyal, újságokkal a kezében. Nem tudom ismeritek-e a Fedél nélkül c. lapot, a lényege, hogy hajléktalanok írják, s árusítják is egyaránt. Az újságnak nincs megszabott összege, ellenértéke csupán saját morális megítélésünktől függ. Igazság szerint gyanús volt nekem, hogy a nő nem volt ápolt, sőt a higiénia alapvető jeleit sem véltem felfedezni rajta. Miután 150 forinttal (nem vagyok ennyire szűkmarkú, de csak azért mert hajléktalant látok nem ugrok le az állomásra ötezrest váltani) támogattam (hisz az „adomány” a terjesztő jutaléka), akkor olvastam csak az újság címlapján, hogy terjesztő csak és kizárólag ápolt, tiszta ember lehet, igazolvánnyal, sorszámmal.. Nos, négyből kettő. Nem tudom, hogy szabályosan dolgozó munkatársat segítettem-e ki, vagy egy csalót, de ha neki ezzel örömet szereztem, akkor már megérte. A vonatról jut még eszembe. A Bogdán által saját blogján említett lopás következtében elővigyázatosabb vagyok én is a vonaton. Már a déli felé nagyon kellett pisilnem, így alig vártam, hogy elinduljon a vonat. A kocsiban, ahol ültem, rajtam kívül két idős hölgy, egy roma nő, valamint egy 40-50-es éveiben járó nő ült. Amint elindult a vonat, odaléptem az utóbbihoz, és illedelmesen megkérdeztem, figyelne-e a hátizsákomra két percig. És ilyet még nem tapasztaltam. „Senki mocskos holmiját nem őrizgetem, nem vagyok én ruhatáros, én is pénzért utazom”. Köpni, nyelni nem tudtam, kifürkészhetetlen arckifejezéssel fordítottam neki hátat, s a kedves kirohanása után azt a megbízható megoldást választottam, hogy a kézi táskámat, és a hátiszákomat is magammal vittem a vécébe. Az ajtón bemenni már nehézkes volt, arról nem is beszélve, hogy milyen leleményességet igényelt a holmim elrendezése a 2nm-es fülkében úgy, hogy ne valamelyik vizelettócsában kössön ki. Már mossuk…:)

Kellemes nyarat mindenkinek!

Lecsengőben

Nos igen. Nem keresek jobb blog oldalt, bár a blog.hu valóban profibbnak tűnik, annó én is regeltem, de nem volt szívem itthagyni az én kicsi blogspotomat. És mint kiderült, nem is kell, hisz minden alkotóelem átalakítása csupán a saját kreativitásomon, illetve HTML szerkesztési képességeimen múlik:) Aki nem ismerné fel a két szájat a fejlécen, nos..: Bogdán (bal), én (jobb).

Holnap délután informatika és könyvtárhasználat jegybeírás, nagyon kiváncsian várom. Ez az a fajta vizsga volt, amit nem illik, sőt, képtelenség 5-ösnél rosszabbra telesíteni. És lám, mégis hallottam már az ellenpéldát. Szóval vegyes érzelmekkel ülök majd holnap vonatra, és 3-kor majd beugrik az a bizonyos majom a vízbe.. A keddi vizsgáról meg nem is érdemes említést tenni. Lesz benne három rövidke verselemzés (spontán elemzés, valami nagyon távolálló kultúra remekeiről), valamint kérdezz-felelek játék a Bókay Antal féle könyvből, amit még sokáig fogok szidni. Egyszerűen ép ésszel nem lehet felfogni. De azért megpróbálkozom a lehetetlennel. Kedden a vizsga után, még nem pattanok rögtön vonatra, hanem rohangálunk az indexszel ide-oda, mert ugyebár a tanárok tuti, hogy nem lesznek bent a helyükön a megadott időpontokban. Ha már pár órányi futkorászás után sikerül leadni az indexet, fellélegzem, hatalmas nagy búcsúcsókot nyomok Bogdánom ajkaira, és utazom haza. Egy hét önfeledt biciklizés, sörözés, "nem törődömség", utána pedig remélhetőleg a nyaralás következik. Legújabb célállomásunk Tunézia. Baráti áron, all inclusive szolgáltatással. Csak legyünk már ott. Hason a homokban, hideg bármit szürcsölve.


Tegnap is tettem egy jó nagy kört a városban, biciklivel igazi ám a száguldozás. Csak azokat a fránya bogarakat ne kéne a számból és a szememből kiszedegetni. Mindenesere összefutottam az ex osztálytársakkal, sörözgettek, én meg majdnem elcsábultam, de tekertem inkább haza. Majd legközelebb. Ha már nem kell egy vizsgán sem agyalnom. Pá. Orsi, Csaba, reagáljatok. (Tunézia 13.-ai indulással???)