Boldog kölöknapot!

Nem is tudom. Reggel kelek, csoki az ágyon, no meg a kedvenc kakaóm. Hm, gyanús. De hát persze, gyereknap van. Mondjuk így lassan a 20-at elérve, nem meglepő a meglepi mennyiségének csökkenése.. Annó, a régi szép időkben, mikor még ennél is kislányabb voltam, szaladtam a többi 8-10 évessel, nyalókát szopogattunk (akkor még nem tuduk, hogy azt erotikusan is lehet, nem csak nyáladzva és ragacsos foltokat hagyva az arcunk különböző szegletein..) és tolakodtunk a városi minifeszt "óriás"színpada előtt, hisz oly hatalmas team-ek léptek fel, mint a Fresh, vagy az R-Go.. Emlékszem, csomóan bömböltek, mikor nem őket húzták fel a színpadra táncolni, vagy énekelni, vagy csak hülyét csinálni magukból. Persze én, mindig fent riszáltam. Sejtésem még nem nagyon a ritmus fontosságáról.. de ki várná el egy 10 évestől, hogy erotikusan tekerje magát.. na jó, erre inkább ne is válaszoljatok:) Szóval azok a régi szép idők. Tapadós minigatya, mikiegeres vagy Sailor Moon-os póló, hosszú, akkor még szőkésbarna, hullámos, fenékig érő hajam 2copfban.. ki tudta akkor még, hogy ez lesz belőlem. Anyu még siratja néha, hogy nem a jogira mentem. Én meg néha a magyart siratom. Ady, istenem de hiányzik az a tökéletes férfi..

De ne térjünk ennyire el.. évvekkel ezelőtt még strandra is kimentünk, családostól, vagy még családbaráticsaládostól is akár. Sok-sok cigó a medencében, tünedező pénztárcák, de a lángos illata miatt már megérte. Mély víz? Ugyan már, csakis a közepes medence jöhetett szóba. Kislányként menyi nudit lenyomtam.. Idétlen gyerekmellel szaladgáltunk vödörrel és lapáttal a kezeinkben, és sírtunk ha nem kaptunk fagyit vagy goofreyt. Pedig nem is izlett annyira. Túl édes. De hát minden gyerek azt falta, naná, hogy én is akartam a kezembe..

De elmúltak az évek. Most már nem a copfok érdekelnek, hanem márkás tangákat nézegetünk.. És nem állatorvosok, vagy fodrászok lettünk (pedig azok voltak gyerekkorban a sláger szakmák) hanem vagy elcsesszük az egyetemet, vagy bejutunk, és meglepően komolyodik a stílusunk. Magamon pl. észrevettem, szeptember óta kicsit másabb vagyok. Most már ugyebár a bulik sem vonzanak.. Pedig ezelőtt, minden péntek szombat ment a tivornyázás. De ez van. Pest más. Ha belegondolok sok embert nem is ismerek. És ha a hosztelben lehet sörözni, és még a barátom, meg a legjobb fej emberek is ott vannak, miért vágynék másra? Na ez az. Így harmonikus, és megfeleő nekem. Ez lehet inkább nosztalgikus eszmefuttatás volt, de azért mégegyszer Boldog Gyereknapot mindenkinek. Hisz ez szubjektív. Mindenki addig gyerek amíg az szeretne lenni. Hisz Dumbledore is megmondta.. " A döntéseink tesznek minket azzá, akik vagyunk".
Napot

Ja és ne bánjátok, ha nem mehettek ugrálóba, abba a tömör gumubizbazba.. tudjátok, egy kisebb fuvallat és vége...

Törülköző nap

Istenem, milyen szép is az élet poloskák nélkül..

Na de nem ez a tárgy a mai bejegyzésnek. Emlékszem, még a tavalyi gólyatábor után nyüstöltem Bálintot (Nessust), hogy küldjön nekem képeket magáról, meg Marciról. Ne kérdezzétek miért, szimplán csak megkedveltem őkeet a tábor alatt, Marcival meg különösen jól elvoltunk az utolsó 1-2 napban, rengeteget beszélgettünk, ökörködtünk, vizipisztolyoztunk. Szóval, kértem, kaptam is képeket. Feltűnt, hogy a fiúk törölközöt viselnek a nyakukban, vagy éppen azt lengetik a képeken. Kérdeztem, miért van ez, strandon voltatok? Jött a válasz, hogy ja, nem csak Törölköző nap volt. Akkor éppen nem értettem a dolgot, de utána néztem, hisz kiváncsi, és művelődésre nyitott kislány vagyok én.

Bóklásztam a neten, jó sok oldalt végigböngésztem, és találtam is jó sok cikket, leírást az eseményről. Az "ünnep" ihletője Douglas Adams. Ki nem ismeri, lehet jelentkezni. Nos, ő egy kiváló sci-fi író volt. Tudom, még így sem vagytok sokkal közelebb néhányan, de akkor azt mondom... egerek, bolygók, galaxis, útikalauz, stopposok. Bingó, ez az!.:. Hitchhiker's guide to the galaxy.:. Bár sokan csak a remek filmadaptációt láttuk, valójában ez egy 5 részes "trilógia"(ez így kicsit paradox, de elvileg helyes:)-a quintológiánál jobban hangzik).

Douglas Adams 1952-ben született, s 6 éve, 2001-ben hunyt el. A rajongók május 25-öt választották emléke előtt való tisztelgésük napjául. Ilyenkor a rajongók fognak egy törölközöt, és azt hordják egész nap. Iskolában, munkahelyen, utcán, mindenhol. Nincs megszabva hol kell viselni, vagy hogy hány darabot, a lényeg, hogy legyen nálunk. Hisz tudjátok:


„Törülköző: A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá. Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag (strag: nem stoppos) észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül „elvesztett”. A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni. Innen ered a kifejezés, mely a stoppos szlengbe is átkerült már: Hej, helltél már azzal a klufi Ford Prefecttel? Az aztán a sahár, mindig tudja, hol a törülközője! (Hellni: megismerkedni, beszélgetni, találkozni, lefeküdni valakivel; klufi: nagyszerű, belevaló fickó; sahár: igazán nagyszerű, belevaló fickó.)”

Senkit ne tévesszen meg azonban a dátum, a híres író nem május 25-én hunyt el, hanem két héttel előtte, 11-én. A két hetes késés csupán a rajongók értesítésésnek érdekében történt.

Galaxis-trilógia

• Galaxis útikalauz stopposoknak (1978. – rádiójáték; 1984. – könyv; 1981. – tévéjáték; 2005. – film)
• Vendéglő a világ végén (1980)
• Az Élet, a Világmindenség, meg minden (1982)
• Viszlát, és kösz a halakat! (1984)
• Jobbára ártalmatlan (1992)

Ha esetleg felkeltette az érdeklődéseteket, fogjatok egy törölközőt, dobjátok a nyakatokba, vagy csak kössétek a hátizsákotokra. Vagy ha ma nem is, akkor jövőre.

u.i.: Sajnálom, ha valakit megbotránkoztatok, de egyszerűen sosem fogom úgy leírni a szót, hogy törülköző, mert nekem igenis törölköző. Csak úgy, mint a pizsoma is pizsoma, nem pedig pizsama. Fujj:)

u.u.i.: jut eszembe.. 42..

MCR

Egyszerűen fantasztikus a The sharpest lives szövege.. csak a kedvenc soromat idézném..

" Juliet loves the beat and the lust it commands
Drop the dagger and lather the blood on your hands, Romeo"

Szeretlek!

Boldog 8. hónapot kicsim!

Cbox

Mint láthatjátok, bővült az oldalam egy chatbox-szal. Használjátok nyugodtan, nem szeretem ha megáll itt az élet!

Most pedig nekiállok a művtörinek. Ismét 800 kép memorizálása vár rám, a hozzájuk tartozó fél-egy oldalas elemzéssel. Valóban "nem sok".:S Hétvégén persze majd egy kis lazítás, Eszterékkel no meg a Sopronival:)

Az erdélyi képek pedig jobb oldalon, alul találhatók, ha esetleg valaki még nem látta volna őket.

Az utolsó együtt

Tegnap este csaptunk egy nem is lájtos kis partit. Úgy indult pedig a napom, hogy Gergő, a fő söröző partner közölte, hogy ő estére megy haza. Néztem nagy szemekkel, hogy mi van, talán az utolsó este együtt a hosztelben.. Szerencsére megjött az esze, és inkább a társaságunkat választotta. Furcsa ha egy srácnak jól áll a megszokott haja, és majdnem kopaszra nyírja le, de sebaj, az éjszaka folyamán sikerült megszoknom az új frizurát:) Söröztünk, ijj, de nem is kicsit. Az alkoholista társaság tagjai (egy picit Béla) Bogdán, Gergő, Géza, Noémi(új recepciós) és én voltunk.

Eleinte csak pár dobozos sör volt az asztalon, majd később, pár perc múlva Gergő hozott újabb tizet. Aztán pedig Bogdán.. És mi csak ittunk, és ittunk, hisz vizsga nem volt ma (csak Bogdánnak), és tényleg ki tudja, kivel, mikor, hol újra. Egész éjjel ökörködtünk, lemértük egymást, zenét hallgattunk (a paranoiás szomszéd szerint hangosan, be lehet kapni, nem voltunk hangosak), és röhögtünk szakadatlanul. A furcsa az volt, hogy megint, mint a szivacs, csak folyt belém a sör, de hatása nem volt, pedig még pálinka is került elő. A lényeg, hogy nem voltam részeg, amúgy senki nem volt az, nem is volt cél, de reggel, ill. ma egészen délutánig olyan voltam mint a mosott sz@r. Ilyen még sosem volt velem. Talán 2 órát aludtunk, aztán korai kelés következett, jöttek írtani. Bogdánnal beültünk Puskinba, előkaptuk a laptopot és befejeztük a Naráról irandó dogáját. Alig láttam, mintha reggelre részegített volna meg az éjszakai nedű.. Nagyon furcsa volt, ez nem az a másnapos érzés volt. Nem fájt a fejem, hányingerem sem vot, csak egyszerűen, mintha belecsöppentem volna az evilági létbe, valahonann nagyon messziről. Megettünk 2 melegszendvicset, ittunk rengeteg kólát, ásványvizet, limonádét.. Ma volt vagy 35°c.. Csak gondoljatok bele. Reggel 9-től délután fél 4-ig kellett feltalálnunk magunkat.

Bogdán izgult kicsit, én meg érte, de fél 4-kor eltűnt az ajtó mögött, és 25 perc után elégedett arccal lépett ki onnan. 4-es lett a japanisztikája. Gratulálok kicsim! A vizsga után én is haza, ő is haza. Ahelyett, hogy aludtam volna, Pottert olvastam a vonaton. És még most sem vagyok álmos. Nem jó ez így. Legközelebb 28-án megyek a hosztelbe, remélem akkor már tényleg poloska mentesek lesznek a szobák. Így is tisztára bekettyóztam, már szinte mindig, mindenemen viszketést érzek. Na csak az kéne, hogy hazahozzak egyet..

Tudjátok, egy ölelésben minden benne lehet. Szavak nélküli vallomás.

Egyszer véget ér..

Az egész hosztel romokban.. Reggel jönnek írtani, persze ezúttal majd biztos sikerrel is járnak. Sebaj, nyelek egy nagyot, és elfogadom hogy a kauciómat ezúttal is megcsapantják. Összepakoltuk ládákba a tancuccokat, ruhák a bőröndben, tonnányi szemét a kukákban, és poloskák százai a szobákban. Most már főleg kicsik. Azok talán rosszabbak, mint a szüleik, hisz ezek okozzák azokat a kicsi, intenzíven viszektő, fehér, kemény, púpos csípéseket. Már lefeküdni sincs kedvem, hisz rendszerint arra ébredek, hogy a hasam alól slisszol el egy-kettő.. Félelmetes. De holnap elvileg véget ér a rémálom. Véget ér? A poloska mentes éjszakák veszik át az uralmat. De el kell búcsúzkodni. A fene vigye el, ha belegondolok, eddigi életem 3, 65%-át itt éltem le. Bizony, 8 hónap. És ez idő alatt sokakat nagyon megkedveltem. Voltak kevésbé szimpatikus arcok, közömbös emberek, de egy-két kivételes ember közel került hozzám.

Nem tudom, hogy ők olvassák-e a blogot, nem is fontos. De ha esetleg erre járnak, had érezzék jól magukat. Szóval akkor itt is elköszönnék Bélától, akivel nagyon jókat lehetett nevetgélni, és persze komoly dolgokról is filozofálni. Nagyon megbíztam benne, és nem is csalódtam. Gergő, aki szintén vidámmá tette a napjaimat, olykor az éjszakák is könnyes röhögésekbe torkolltak. Gergő jó gyerek, okos, és mindig mosolyog:) Jól éreztem magam vele. Toma, akit csak szeretni lehet. Sokat tanult, kevesett láttuk, de ha velünk volt, akkor az csak jó volt. Jerico foreva.:) Végül, de nem utolsó sorban Géza, aki már régebben kiköltözött, de feledni nem lehet. Ha őszinte és szókimondó emberre vágyik az ember, akkor azt Ő testesíti meg. A hatalmas poénokról és eszemfutatásokról nem is beszélve. ("endöpanda":) Ők voltak a lakók, akik közelebb kerültek hozzám.. És nagyon fognak hiányozni:( Viktor, Te is fogsz, jó kis vezetőnk voltál, jó dumával, és.. kösz a sok cigit. Kit felejtettem ki? Hát persze. Bogdánt. De ő kakukktojás. Hisz vele szerencsére folyatódik a közös életünk a hosztelen kívül is. Ha nincs ez a hosztel, akkor nem ismerem meg Őt. Úgyhogy a sok kellemetlenség mellett életem eddigi legszebb napjai is ide kötődnek.

Bogdán holnap vizsgázik, megvárom vele. Utána pedig haza, irány az ágy, és a jegyzetek. A mai vizsga pedig lehetett volna jobb is. Sebaj, semmi sincs veszve. Sziasztok!

Essai, essay, esszé..

Félelmetes. 5 és fél óra múlva vizsgázom. Bogdánnal az előbb ittunk meg egy hiperaktivizáló pezsőtabit, nem tudom jó ötlet volt-e. Teszem én, most nem vagyok álmos, pláne, hogy még egy jó másfél órát szánni szeretnék a művelődésre, s főleg a memorizálásra, de fogadjuk, hogy mikor hulla fáradtan 4 körül beesek majd a poloskáktól nyüzsgő ágyba, na akkor hiába várom majd az álommanó érkezését. A lényeg, történjék bármi, ne alugyak el, és érjek be 8-ra..

Hétvégén Szegeden voltam, ismét fantasztikus volt a hétvége. A Kőrösi család nekem való. Éppen Borfesztivál volt, így részem volt borkóstolásban, sült zöldség evésben, sörözésben, ékszervásárlásban.. de nem ezeken, magukban van a hangsúly, hanem azon, hogy mindezt Bogdánnal és a szüleivel éltem át.(sorry Csaba, tudom, hogy fáj ezt olvasnod..:)). Szóval sétáltunk kényelmesen, nagyokat, hol borongós időben, hol állott, fülledt napsütésben. Jó volt, sok vásárfiával gazdagodtunk. Én egy pár ezüst fülbevalóval és egy ezüst gyűrűvel leptem meg magam, Bogdán pedig felfedezvén magában a nagymagyarsági hajlamot, vagy inkább a vonzalmat Robin Hood iránt, kért, s kapott egy íjat. De nem ám valami gagyit, hanem egy (épp most jött a pontos infó) tradicionálisat. Tegnap délután ki is mentünk a töltésre hárman,Tamás, Bogdán és jó magam, és lőttünk párat. Eleinte úgy gondoltam, pici is vagyok, meg lány is, és még az íj is nagyobb nálam, esélyem nem lesz még csak kihúzni sem az ideget, de büszkén állíthatom, nem maradtam alul. Tény, Bogdán messzebb ellőtt, mint én, de szépen is néznénk ki, ha nekem valami férfias sport jobban feküdne, mint neki. Hol érezném akkor nőnek magam mellette?:)
(Itt megjegyezném, hogy 4 nyíllal mentünk le, és 2-t vittünk haza. Az egyik megpattanván a betonon beszáguldott a sötét erdőbe, a másiknak pedig, landolván a betonon letört a csúcsa).

Tegnap este beiktattunk egy családi mozit is(huh, Csaba, én itt már nem bírnám:P), beültünk a 22.30-as 23-as számra. A végén pár percig nem tudtam megfogalmazni, hogy most akkor mi van, tetszett, nem tetszett, értettem, avagy sem, de aztán a percek múlásával arra a megállapításra jutottam, hogy tetszett. Egyrészt mert Jim Carrey szerintem a komoly alakításaival mutatja meg igazán profi színészi képességeit (nem mintha nem hajlonganék az Ace Ventura vagy a Dumb és Dumber előtt), másrészt pedig egy igazán frappáns és megdöbbentő csavarral ér véget a film. És ami a legjobb, hogy nincs hepiend. Nem vagyok beteg, szeretem én a vidámságot, de ehhez a filmhez nem passzolt volna. Nézzétek meg. És ne feledjétek, a 23 mindenütt ott van.. ("szívjunk el 2 cigit 3-an; Bogdán és Tamás 1985-ösek-->1+9+8+5=23; én szeptember 6-án születtem, névnapom pedig szintén szeptember , csak 8-->09.06+09.08=32, fordítva 23; a filmet 05.19-én mutatták be-->5+19=23; valamint (ez már a filmből: 46 kromoszóma van az emberi testben, 23 apai, 23 anyai, valamint az érdekesség, ami következtében Bogdán azt hitte vallási alapú lesz a film: 2/3=0,666. 666=SÁTÁN.) Vagyis komoly, mi? Na csüccs és megnézni.

Most még olvasok egy kicsit, bár a mai vonatozás alatt a könyvet sikerült kiolvasnom, hátra van még pár órai vázlat. Aztán meglátjuk. Bízom a memóriámban, de főleg a legjobbakban.

Yahoo

Egy kis variálás. Hosszas latolgatás után arra a döntésre jutottam, hogy inkább a yahoo-s címemet használom(igen, ilyen is van). A freemail már nem bejövős, a gmail pedig kicsit átláthatatlan. Szóval ha van valami, bár a mélezés nagyon kezd kimenia divatból úgy látom, akkor írjatok ide:
pucsulykislany@yahoo.com

Természetesen a másik 2 cím is él, de azokat csak nagy ritkán lesem.

Fair, nem fair

Nem is említettem egy kissé bosszantó dolgot. Jövőhét hétfőn költöznék ki a Hosztelből, de Bogdánnak kedden japán vizsgája van, úgyhogy fent maradok vele. Kedden reggel 9-kor azonban el kell hagyni a Hosztelt, mert "fő" poloskaírtás lesz... és ez csupán 2800ft/fő-ben fáj mindenkinek. Vagyis ezzel összesen már kb 6000 ft-nál tartunk. Szerintetek ez normális, hogy nekünk kell fizetni azt az összeget, amit elvileg a Hosztelnek kéne állnia? Viktor nem kell leharapni a fejemet amiért szídlak, sőt, nem is téged szídlak, de ez nem nagyon fer. Senki nem bizonyította, hogy valamelyik hosztel-lakó hozta be a rovarokat, lehet, hogy turista volt, lehet, hogy a lpépcsőházból jöttek elő. Lényegtelen, nem is ezzel lenne a legnagyobb bajom, hanem azzal, hogy én kedden az írtás előtt kiköltözöm már, nem leszek lakó, nem lesz itt semi cuccom, és még így is ki kell fizetnerm a majdnem 3000ft-ot. Ez sziven ütött, hogy őszinte legyek. És mit hoz majd a sors? Tuti, hogy akkor nem lesznek már poloskák, ha kiköltöztünk. Melesleg mikor hazaértem latin után, Bogdán könyökéről kettő dögöt cibáltam le, csak fröccsent ki belőlük a vér.. Tényleg qrva gáz ez most már...

(Csaba, tudom, hogy Te meg fogsz védeni:$)

Mozimaraton, avagy egy kellemes kis hét

Huhuhú, a gépem meg lett pöpecül csinálva, frankóbb, mint új korában! Köszönet érte a segítőknek:) (Bogdánnak pedig azért, amiért megmutata, hogyan tartsam rendben a gépem. Tényleg, öröm ránézni).

Tegnap este tanultam, coniugáltam, declináltam, hisz mára volt beígérve az éves doga. Tanulás után még megnéztük a Silent Hill utolsó 30 percét amit előző este nem sikerült beolvasási hiba következtében, úgyhogy vízszintes testhelyzetbe megint későn, akarom mondani korán kerültem. Gyakorlatilag másfél órát sikerült pihennem. Reggel 8-kor nagyon komásan ugyan, de kimásztam Bogdánnal az erkélyre, elszívtunk egy cigit, megmosakodtam, műszakot váltottunk (ő ekkor foglalta el kényelmes, poloskalepte helyét az ágyban), bedobáltam a füzeteket a rikitó sárga táskámba, és megszaporáztam lépteimet. Mikor beérem, az a nem is örömteli, hanem már dühítő hír fogadott, hogy"tegnap a tanszéki esten iszogattunk a tanárral, amúgy nem írunk ma dogát". Remek. Végre egy kis jó nyelvtani összefoglló doga lett volna, helyette meg a nagy semmi. Sebaj, a 4-esem megvan, pezsgő bontás:) Ami kicsit sziven ütött, hogy a latin tanárunk elutazik egy évre Kínába, hogy ott angolul tanítson latint.. Nemes cél, de hiányozni fog... Hétfőn pedig jöhet az esszéírás írásbelije. Ennyit a suliról, elég ha majd csak holnaptól érzem extra szarul magam a rengeteg olvasnivaló láttán.

Szóval, tökéletes kis hetünk volt Bogdánnal. Vasárnap este még lelkesen elkezdtük lapozgatni az irod. tud.-t, tettük ezt egészen hajnal hasadtáig, s akkor sikerült pont elbóbiskólnunk, mikor már csicseregtek a koránkelő madarak.. vagyis elaludtuk a vizsgát:) Sebaj, írtam utána rögtön Dérinek, semmi kamu szöveg, csakis őszintén, alázattal; ő kedvesen válaszolt, úgyhogy majd hamarosan be is pótolhatjuk.

A hétfő és a kedd voltak a kedvenc napjaim. Hétfőn Bogdán kitalálta, hogy menjünk moziba. Nekem sem kellett kétszer mondani, felcsillant egyből a szemem, már mentem is készülődni. A Westendbe mentünk, s első állomásunk a játékterem volt ( a Killer Instict miatt:)), de mivel azt nem találtuk, kipróbáltunk minden mást. Autókáztunk extrém helyeken, motoroztunk(dőltem rendesen), lövöldöztünk, Jurassic Parkoztunk, meg olyan asztalon korongot ütőset is játszottunk. Egy korongot sikerült is ismeretlen helyre ellőnünk..:) Miután megrongáltuk a berendezést, és jól is laktunk, felmentünk a mozihoz. Megvettük a jegyeket, és elfoglaltuk helyeinket a nélkülözhetetlen pattogaott kukorica halom társaságában. Először a Mr. Bean's holiday-t néztük meg, majd az Epic moovie-t (Bazi nagy film). Nos, nos.. Mr. Beanről annyit, hogy aki nem szereti, az ez a film alapján sem fogja, aki pedig szereti, annak semmi újat nem mutat. Tudjátok, klisék, sablonos, erőltetett poénok, néha már idegesítő szítuációk, de mindvégig mosolyogtatós(nem nevettetős!!!) jelenetek. Az Epic moovie-nak pedig jobb volt az előzetese, mint maga a film. Tipikus Horrorra akadva stílus, klasszikusok egyvelegének közbeiktatásával(Harry Potter, Karib tenger kalózai, Narnia krónikái, Charlie és a csokigyár..) Ami miatt, ill. bocsánat, aki miat azonban érdemes megnézni, az Stifler(?) mamája.. A "BITCH":)

Kedden ismét úgy éreztük, mozizhatnánk egy jót. Megismételtük hát az előző napot a játékterem kivételével, és persze a filmek is mások voltak. Kedden elsőként a Faterok motoront néztük, nagyon jó kis családi film, melyben Travolta még mindig szivet tipor.. Motorok, nagy-nagy látszólag gonosz banda(hm, a kemény pasik is tudnak sírni..), család apák víkendje, buzi rendőr rámenősen, cuki mosollyal... Nézzétek meg, nekem nagyon tetszett. Utána a Taxi 4-et néztük, ami szintén eléggé bejött. Bár, a francia filmekért nem rajongok.. A szori várható, rendőrök kicselezése, gyors autókázás, hepiend. Egy nézést ez is megér. Ami viszont mindent vinni fog, az a Karib tenger kalózai, a világ végén.. Huh, már most libabőrös vagyok. Van egy fajta lebilincselő hangulata ennek a trilógiának. Legalábbis az első két rész nagyon rabul ejtett. (Nos, Potter 5 sem fog csalódást okozni, remélem. És azt is, hogy kiteszik a 16-os karikát).

Szerdán pihentünk, olvasgattunk, sörözgettünk, csütörtökön hasonlóan telt a nap, de ebédelni ismét a Bonnie és Clyde-ba mentünk, csak romantikusan.. Pizza, Ice tea, ez a menünk általában:) A mai regelemet már boncolgattam, lévén, hogy alig tudom nyitva tartani a szemeimet, befekszem Bogdán mellé. Este legyen valami? Ki is mozdulnék, meg nem is. Nevetgélnék, de tanulnék is.. Majd kiderül.

Szép napot!


U.i.: Apropó sógorkám.. vácöbáut számörsz hálidéj, he?;)

Break

Újratelepítés folyamatban. Poszt este.

Szavazó; bevirtud-by Bogdán

Gyerünk, gyerünk, csapjatok le az új kérdésre! Had mérjem fel milyen népszerű ez a kis oldal! Ha meg netalántán mégsem az, akkor is minden rendben van, hisz leginkább magamat szórakoztatom vele:)

34 óra múlva Zh.. A feladás állapota kerülget. Rég olvastam ennyit, anélkül, hogy makacsul megragadnának az infók az elmémben. Valahogy sejtem miről van szó, de kerek mondatokban nem tudom megfogalmazni, lerajzolni, elmutogatni meg mégsem lehet:S.

Az előbb ment az a Harrison Ford( haj van a kocsin, lol)-os film, az a romantikus lezuhanós pilótás, szigeten szerencsétlenkedős, egymás párját lenyúlós, de aztán később így sokkal boldogabban élős film. És a Ross is szerepel benne (David Schwimmer-rem. jól írtam le). A szinkron sajnos nemk az igazi, de itt is egy szerethető kis kajla manust játszik.

Látjátok, fáradok, ide irogatok ahelyett, hogy 3.-jára is belefognék a 40 oldalas jegyzet átolvasásába.. Csak ezen legyek túl, a többire akarok is tanulni, egyértelmű, hogy a felkészülés zökkenőmentesebb lesz. Megajánlom magamnak a 4.0-ás átlagot. Lehet fogadni.. Az első 5 kommentelő kap egy sört, ha annál lejjebb végzek. Jó éjt. Tamás remélem Te leszel az első!:)

Hülyeség

Valaki nem tudja mit jelent ez az álom? Egy hatalmas káposzta mezőn sétáltam, töklámpással(!!!) a kezemben! A sűrűjében találkoztam egy groteszk kislánnyal akinek nagyon kevés haja volt, és ijesztő szemüvege. Megkért hogy kocsikázzam vele, és mikor elkezdtem vele pörögni nagy fájdalmat éreztem, és sorra elkezdtek kihullani a fogaim.(ez amúgy nagy kötsögség, ez az egyik mély félelmem, h kiesnek a fogaim, és lám, sokszor álmodom is róla..). Utána sírtam álmomban, futottam, tartottam a fogakat a markomban, és haza akartam érni, hogy kórházba mehessek, és a kislány meg csak futott utánam és sírt, hogy ne hagyjam ott.pff. Ez az álom itt véget ért, nagyon fura és ijesztő volt, ennyira parás ritkán van. Utána amire emlékszem, hogy vacsorázott a család, és kolbászt ettünk:)-vagyis akkorra már tuti lettek új fogaim:):):)

Manó hízott 2 dekát. Világszenzáció:)

Innen is, onnan is

Nos, emberek, be kell valljam.. jó itthon. Kényelmes kis ágyikó, nagy párnák, zene ahogy és amikor akarom, s mindez poloskák nélkül!! Mondhatni mennyei. Ma kikapcsolódás gyanánt bementünk a citybe sörözni, ismét elmélkedtünk az élet nagy dolgairól, jól éreztük magunkat. Eszter túl van ismét az érettségin, jól sikerült neki, gratulációm hozzá. Joe, te is kapd magad össze, szívesen látnám a fejed hetente többször szeptembertől, úgyhogy nagyon startolj rá Pestre. Majd Bogdánnal diskuráltok a Within Temptationról!:)

Ma is olvastam sokat, nem tudom mi lesz hétfőn, de bízom magamban, a memóriámban és a legjobbakban. Ennél a tárgynál (irodalomtudomány) nem is magam miatt tanulok, hisz véleményem szerint nem nagyon érdekes, hanem csakis Déri miatt. Díjaznám ha legalább egy 4-est firkálna a papírra, ill. bocsánat, pötyögne be az ETR-be. Ne csalódjon már:) Amúgy ez a tárgy elég érdekes. Pontosabban a tematikája. Ezt nekem nem is kellett volna felvennem, de mivel benne volt a nevében, hogy "irodalom", lecsaptam rá. Nem csoda, hisz élek halok érte, ezért is bátorkodtam tavaly emeltszintre menni. Nos, lehet, hogy hibáztam. A félév folyamán volt 3 beadandó elemzésünk, egy keresztény, egy indiai és egy iszlám versről. A lényeg az volt, hogy ne olvassunk utánuk, amit mi kiértünk a versekből, azt írjuk le. Ez megtörtént. Nem is lettek rosszak, sőt. Igen ám, de itt kezdődött a tematikus hiba. Az amúgy ritka intelligens, az élet minden területén jártas tanszékvezetőnk elkövette azt a hibát(?), hogy az órákon a beadott verselemzések hibáit, hiányosságait sorolta, megspékelve némi irodalmi háttérrel. Nos, ahogy az sejthető volt, ezek nem azok az információk voltak részéről, amiket a vizsgán számon kér. Van nekünk egy könyvünk Bókay bácsitól, de nem 20 éveseknek való. Túl "minőségi", ahogy az az adott óra fórumán is elhangzott. Sebaj, idegőrlő órákat görnyedtem fölötte, most pedig szorgos társam összefoglalóját olvasom. Reméljük, elegendő lesz.

Most nézem a Tények ismétlését, meg vagyok lepve rendesen. Bogdán rendszeres és lelkes olvasója Tomcatnek, így hát sokat hallottam róla. Bogdán szájából is, és az interneten keresztül is. Nem formálok róla véleményt, jó gondolkodó, kiváló író, de ennyiben ki is merülne a jellemzése. Akit érdekel, az Bogdán blogján találja a linket. Ami érdekes, és valószínüleg hatalmas visszhangja lesz, az az, hogy Tomcat előzetesben van. 30 nap szabadságvesztés. Bár nem ismerem jól, meglepett a radikális emberke legújabb hírverése. (ha jól értettem, mert csak fél füllel hallottam, akkor egy robbanószerrel teli lakásban ütöttek rajta). Az igazat előbb-utóbb vagy a média, vagy saját maga tárja majd elénk.

Kellemes hétvégét!

Rástart

Huhú, már csak napok választanak el attól, hogy szorongva beüljek a padba, és számot adjak irodalom tudományos ismereteimről. De nem aggódom, megnyugtattak azzal, hogy elég csak elolvasni a könyvet, olyan szinten, hogy a tanár lássa egyátalán kinyitottuk-e, eszement magolásba nem kell belekezdeni, nem a könyv memorizálása a cél, hanem a némi sejtés a tatalomról:)

A héten szenvedtünk többnyire, a földön kuporogtunk, és 10 csípéssel ébredtünk minden reggel. Már úgy voltam vele, hogy csak had aludjak el minél hamarabb, tudom, hogy vannak kis dögök, azt is, hogy pár perc múlva majd jönnek is.. jöjjenek, csak had alugyak közbe, ne kelljen látnom őket. Persze így sem jobb sokkal. Pláne hogy ma hajnalban Bogdán mikor kiment a mosdóba 3 darabot talált a ruhájában(!!!). Nem elég a sok viszketés, rajtam/rajtunk van a para, nehogy haza hozzunk akár egyet is. Kedden megírtam a latin zh-t, jó lett, nem volt olyan viszes mint amilyennek elkönyveltem magamban, (este 3-asban iq teszteket töltöttünk ki:), és szerdán végre megtartottam a halál és megújulásos előadásomat is. Egy 30 olalas angol könyvből kelett kiírnom a lényeget 6 oldalba. Jó lett nagyon, a gladiátorjátékokról írtam. Ma ismét beültem művtörire, jók ezek az órák, csak kb. a 40. perctől qrva unalmasak. Ma Japánról volt szó, rengeteg szép és érdekes képet vetítettek nekünk, ami kicsit kiábrándító volt, az az, hogy a nőci darálta a bonyolultabbnál bonyolultabb japó neveket, amiket vagy leírtál hallás után, vagy "majd megnézem más jegyzetében" alapon ráhagytad..

Az óra után nem töltöttem sok időt a hosztelben, összepakoltam, és Bogdánnal együtt célba vettük a 2-es metrót. Bogdán a Kossuth téren leszállt, én pedig utaztam tovább a végállomás felé. Megvettem az egekben szárnyaló összegű jegyemet, 2 pogácsát, valamint egy fél literes nagyon nem egészséges löttyöt, és elfoglaltam helyem a gyorsított személyen. Szerintem nem sokan tudják, de a gyorsított személy gyorsabb a gyorsnál. A vonaton volt vagy 50°C, úgyhogy ablak le, amíg csak lehet. A huzat kellemes volt, csak az olvasást tette kissé nehézkessé. Potter 6. kalandja valahogy gyorsabban olvastatja magát velem, mint az eddigiek, majdnem a felénél tartok. Sajnos be kell majd iktatnom egy kis szünetet, hisz inkább a vizsgákra kéne tartogatnom minden erőmet. Potter meg majd jöhet két tanulmány között.

Hamar hazaértem hát, pont elértem az induló buszomat, hazaértem, ledobtam magamról minden ruhát, és jég hideg vízzel hűtöttem le magam. A hétvégén tanulni fogok, valamint Eszterékkel leszek. A leendő történések fügvényében írom majd a következőt.

Ja, az meg csak egy mókás kis sztori, pont ma meséltem Bogdánnak is, mert eddig nem jutott eszembe. Múlt héten, mikor jöttem haza, jegyet szerettem volna venni. Apró nem volt nálam, de az Astorián szerencsére papír pénzt is elfogad a gép. Betettem a 200-ast, amit persze nem fogadott el. Lökte ki a pénzt, de olyan hülyén van megcsinálva, esküszöm direkt, hogy ahogy tolja ki a pénzt, nem fogja meg a végén, mint a bankautomaták, így a kicsúszó pénz elviharzott az érkező metró szelével.(naná, hogy elszállt a pénz, olykor menni alig lehet akkora a sűvítő huzat). Mit ad Isten? a 200-asom gondolta hűséges marad a gazdihoz, és 2 méterre tőlem megállt a padlón. Na mondom szerencsém van, nem ment tovább, ott még elérem. Aha, persze. Egy 27-28 éves nő bevágott elém, a pofámba vigyorgott, felkapta a pénzt és elfutott. Ha a bőrönd nem lett volna nálam.. nyilvános verekedés lesz a vége. Felhúztam magam:( Az nem az ővé volt:(.

Szép napot!

Re

Ismét a hosztelből irom soraimat. Laptopom a szobában, Bogdán kisajátitotta, úgyhogy marad a kinti gép. Sok új nem történt. Tegnap volt egy leszbikus élményem, na persze nem úgy. Fehérváron mentem ki a peronra, és öngyújtó hiján a padon ülő 22-23 éves forma lánytól kértem tüztem. Oké, adott, szivtam a cigit, majd mivel az ő vonata már éppen indulni készült, felpattant, odalépett hozzám és a kezembe nyomta az öngyújtót, hogy tarsam meg nyugodtan. Mindezt egy sejtelmes kis mosoly és kéz simogatás követte. Lol, hát ilyen is kell:) Vonatról jut eszembe, Máv. Bosszankodom igen, mert eddig örültem, hogy piti 500 forintért egy retour jegyet tudtam venni, erre május 1-jétől 1050 forintra nőtt ez az összeg. Szép, mondhatom.

Tegnap találkoztam Pesten kedves albérlőnkkel, angoloztunk egy kicsit, meg beszélgettünk, majd fél 10 körül értem a hosztelbe. Megnéztük a Heti hetest, elkezdtem Potter 6-ot, és .... igen, sajnos vadásztunk. Először arra lettem figyelmes, hogy hasalok Bogdán mellett és pámikszerűen poloskák után kutatok. Éreztem, hogy figyelnek, de nem láttam őket sehol. Egy mozdulattal felemelkedtem, erre egy kis vérszopó rohan ki a hasam alól. Na a pánik beindult. Bogdánt persze idegesitem, mert nem érti meg, hogy nálam ez fóbia, nem tudok vele mit kezdeni, szabályosan hisztérikus rohamot kapok ha barázdált testű izeltlábúak mászkálnak körülöttem. Mert értitek. Tudom, nem esz meg, nem fáj ha megcsip, viszket másnap, de a tudat, hogy bárhol mászkálhatnak a testemen, eszement gyorsasággal, súlyuk észrevétele nélkül, na azt már neee. Nem megy. Persze ha Bogdánnal közösen vadásszuk őket, az más, mert akkor tudom, hogy Bogdán majd megvéd, de egyedül, pff. Szóval miután azt az egyet észrevettem, (gondolom hivta a társait) perceken belül megint 4-5 dög tűnt fel az ágy deszkáin különböző irányokból. Jól van, zsepivel trancsiroztam, Bogdán már sörnyitóval onototta az életüket, de inkább átköltöztünk volt lakótársunk ágyára. Bogdán lehasalt, alapos terepszemlét tartottunk, meggyőződtünk affelől, hogy tiszta a terep, elkezdtem hát masszirozni a hátát egy citrusos olajjal. Eltelt 2 perc, máris ott szaladt egy a fejem melett. Feltápászkodtunk, és alaposabban körülnéztünk. Kb. 10-20 apró poloska (olyan, mint a bolha) szaladgált szanaszét, és még nagyok is voltak. Párat szétégettünk lámpával, a többiek gondolom várják az estét, hogy újra lecsapjanak. Meguntuk, átmentünk egy másik ágyra. 5 perc telt el és ott is jöttek elő. Végső elkeseredettségünkben fogtuk a szivacsot és leb*sztuk a földre, azon aludtunk a szoba közepén. Ne sajnáljatok, nem is volt annyira kényelmetlen. Reggel már másik 2 szobatársunk is panaszkodott, őket akkor, fényes reggel szivogatták. Ma este szerintem alapos higiéniai eljárást tartok, kiporszivozók majd minden ágy alatt, és felmosok jó kis maró szagú vegyszerekkel. Hátha.

Holnap 10 órától latin, éves dogát irok, tessék drukkolni. Jövőhéten pedig az első irásbeli vizsga.. Egészen jún. 28-ig lesz ez igy. De nem panaszkodom, mert tetszik a 2. szemeszter anyaga. Szép hetet mindenkinek!


(És igenis, tessék csak MCR-t hallgatni, nagyon jó. Nem emo, hanem rock amit játszanak, azt is az igényes fajtából. A Helena ill. a The sharpest valamint a Famous Last Words c. számok kegyetlen jók).

Határon Túl

Huh, hosszasan gondolkodtam, hogy is írjak a kirándulásról. Nem könnyű feladat, hisz ismertek, pofázok össze-vissza, és szép nagy körmodatokban írok le mindent, így esélytelen hogy a bejegyzések tömörek legyenek. Úgyhogy meg sem promálom úgy:)

Április 27-én este 10 körül indultunk volna, de a drága tanár úr késésének köszönhetően végül valamikor 11 körül gördült el a busz. Na ott aztán megkezdődött az ökörködés, evés, ivás, előkerültek az mp3-ak, kispárnák, minden ami kell egy kiránduláshoz. Mi a hátsó részen ültünk, a krémmel, a tökéletes hangulat felelőseivel. (Rezső, Ádám, Marci, Máté). Természetesen akkor aludtunk el, mikor Borsnál a határhoz értünk. A határellenőr gyors munkájának köszönhetően kb. csak 2 percet állt a busz. Beértünk Erdélybe. Alvással folytattuk az utat, s meglepő gyorsasággal, a tervezettnél 2 órával előbb értünk Kolozsvárra régész idegenvezetőnkért és feleségéért.

Előre szólok, hogy mindent nem fogok tudni leírni, sok helyen a kronológiával is gondok lesznek, de úgyis azok a legfontosabbak amik nagyon intenzíven élnek bennem.

Első nap, vagyis szombaton első állomásunk Toroczkó volt, ahol megnéztük a Néprajzi Múzeumot. Nagyon szeretem az ilyen helyeket, mindig bezsongok ha régi népi ruhákat látok( azok a vörös csizmák, áá, de gyönyörűek), a szobákról és púpos ágyakról nem is beszélve. Utunkat folytatván egy vörös patak mentén haladtunk. Na hova érkeztünk meg? Igen, logikusan ki lehet következtetni, Verespatakra. Nagyon tetszett, lementünk az aranybányába, ahol majdnem megfagytam, mert hát kabát miért is lett volna rajtam.. Jó mély volt, rengeteg kis vájatból állt, valamint nedves volt és csúszott. De egy élmény volt.

A szombati és vasárnapi szállás Alvincon volt, egy kolostorban.
Szép helyen volt, a parkja is hibátlan volt, de valahogy jobban tetszett nappal. Nem vagyok nagyon parás, de igen csak sokszor pislogtam hátra, hisz az éjjeli fényben csak egy hegyet lehetett látni, s a temető is csak 20 méterre volt.. Na mindegy. Kint voltak padok, azokra le is telepedtünk, és előkerültek az addig csomagokban vergődő sörök, borok, s kint ment a röhögés hosszas percekig. Bogdánnal azért hamar nyugovóra tértünk, reggel korán kellett kelni.

Vasárnap reggel Alba Juliát vettük célba. (Gyulafehérvár). Míg páran beültek egy misére, mi (vagyis a nagyon jó fej röhögő társaság) meki után kutatva ráleltünk egy Sparra, bevásároltunk hát. Utána hosszasan elemezgettük a Római Múzeum műtárgyait, majd tettünk egy kis sétát, hogy megcsodáljuk a „kaput” ami nagyon frankón nézett ki, biztos régi is volt; s az obeliszket ami magasan nyújtózott az ég felé. A délutánt már epekedve vártuk, hisz Déva volt a soros,( „átkozott legyen hát, magos Déva vára, még a nap se süssön fényesen reája”) Végre mekit is találtunk fő evőnk, Rezső legnagyobb örömére. Utána irány a vár, kinek hogy, gyalog, ill mászva, avagy felvonóval. Mi lusták voltunk, úgyhogy felhúzattuk magunkat. A kilátás nagyon gyönyörű volt, jó sok szuper kép készült. (Déván Bogdán fotozott, én le voltam merülve).

Az este nagyon jó hangulatban telt, közös vacsora volt a kolostor étkezőjében, s a tanár úr bevásárolt nekünk, így mindenki ízlésének megfelelően fogyaszthatott sört, vagy bort. Utána elszabadult a pokol a nagyteremben, a felsőbb évesek neki álltak énekelni… Gregoriántól egészen Máté Péterig. Mi jobbnak láttuk, ha félrevonulva sörözünk. Hangunk úgyis csak büntetés lett volna a tehetséges kórusnak. Másodjára is ágyba bújtunk hát, ismét sűrű program várt másnap. Na itt kezd már összekuszálódni a program…

Amit még fontosnak tartok megemlíteni, az ugyebár Kolozsvár. Ott szintén tettünk egy sétát a mekiig, majd visszatérve a buszhoz pisilés céljából én is bepillantást nyertem a Boyai Egyetemre. Végre, egy város, amire azt mondom hogy nem putri. Gyönyörű, hatalmas bazilika a főtéren, kellemes üzletek, kávézók, nem csak szutyok, mint máshol.

Most jön akkor a kirándulás csúcspontja. Legalábbis nekem az volt. Az utolsó éjszakánkat Kalotaszentkirályon töltöttük el. Kis falucska, völgyben, ezáltal nagyon hűvös, de annál kellemesebb. Vacsorával vártak minket, nos… életemben nem ettem ennyit. Nem azért mert éhes voltam, hanem drága Déri bácsi csak merte a kaját, csak merte, Rezsőt, Bogdánt meg engem nagyon megtömött. A menü a következő volt. Ahogy beértünk és elfoglaltuk helyeinket, pálinka. Kapásból 2. Aztán 4 kondér csorba leves(zöldség leves), töltött káposzta, de nem az a gagyi amit Magyarországon ismerünk, hanem az a guszta, pici tölcsér formába , káposztába tekert hús, nagyon finom volt. Hozzá tejföl, pálinka, süti. Volt egy két bátor kísérletező aki 12 kupicát borított le, gratulálok hozzá. Azt is megemlíteném, h Déri, az az aranyos kis ember, megevett 6 tányér levest, 12 káposztát, valamint ivott 7-8 pálinkát, hogy hova fért belé, rejtély..

A vacsora után beosztottak minket. Ádám, Kadi, Bogdán és én a Varga családhoz lettünk sorolva. Visszaszálltunk hát a buszba, s az embereket 4-es 8-as csoportokban tette ki a busz a megfelelő házaknál. Mi is megérkeztünk végre. Egy nagyon kedves házaspár látott vendégül minket.
Szép vendég szoba, cserépkályha, mi kell még? Beszélgettünk velük, majd míg lezuhanyoztam a fiúk söröztek még kicsit. Reggel 7-kor keltünk, s mennyei reggeli várt minket. Itt láthatjátok:

Készítettünk pár közös fotót, majd visszaszálltunk a buszba. A keddi látványosságok Magyargyerőmonostor, valamint Nagyvárad voltak. (Valamint a kisebb állomások: Tövis, Enyed..) Ezeket a helyeket azonban csak egy kisebb sétával illettük, nem untatlak titeket. Bár monostoron Rezső dobot egy hasast...:) Hazafelé szintén ment az ökörködés, végül 8 óra körül értünk haza.

Összefoglalva: Románia egy putri. Ocsmány házak sokasága, szeméthegyek. Nemzeti érzés gyanánt lépésenként román zászlók tömkelege, percenként 80 dácsia. De ami a leggusztustalanabb, hogy a román gyerekeket úgy tanítják az iskolában, hogy Erdély sosem volt a miénk, csupán megszálltuk. Hát b*sszák meg.

A kirándulás nagyon jó volt, Déri megint feljebb lépett az imádat létrámon, nagyon jó volt a csoporttársakkal is lenni, és Bogdánnal is fantasztikusan éreztem magam. Köszönjük az utat.

Ja és Rezső, amiért folyton EMOztok: