Sziasztok, ha még léteztek kedves olvasók. Hatalmas nagy bociszemekkel nézek felétek és egy virtuális csokrot küldök Nektek a hosszú némaságért cserébe.
A szeptemberi hónapom kissé eseménydúsra sikerült, csak úgy, mint annó a márciusi. Volt itt minden, sírás-rívás, veszekedés, kacagás, nem törődömség, másodév kezdés. Kalandos volt, szomorú volt, tanulságos is volt is, de szerencsére vége van. Beköszöntött hivatalosan is az ősz, hullanak a sárga levelek, pisilnek a pudlik a téren, én pedig gyönyörködöm a reggeli dugóban a fejem mellett elsuhanó világban.
A második év nagyon jól indult, lelkesebb vagyok, mint valaha, s az ógörög nyelv szépségei alattomosan kúsznak felém, lassan egész lényemet áthatják, és érzem: igen, ez tetszik nekem, élvezem. Jövőm is egyre inkább körvonalazódik, mindenképp szutykos fővárosunkban szeretnék elhelyezkedni, utána akár külföldön. A tanítás gyönyöreit szeretném tovább adni az erre áhitozó elszánt őrülteknek.
A magyar minor is elég hasznos, bár sok a fölösleges pofázás órákon. Nekem is nagyon sokat jár a szám, de órán egyszerűen nehéz visszafognom magam, hogy ne harapjam torkon az egymás után ötödjére is gigantikus balfaszságot kérdező, kávét szürcsölő picsát. Félelmetes, ha körül nézünk, sok az olyan kakukktojás, akin látszik messziről, hogy nem az érettséginek köszönhetően jár ide, hanem zsebből. Hatalmas nagy tisztelet a kivételnek!
Az albérletes kis szobácskám nagyon fasza, van benne már ikeás ágy, ikeás lámpa, ikeás babmusz roló, mely találóan Bambu névre hallgat, a polcon ikeás fonott kosár a női dolgoknak, s az elengedhetetlen ikeás szennyeskosár, mely szolíd eleganciájával beragyogja a kicsi szobát. Édes az álom ezen az ágyon. A netet továbbra is lopjunk, bocsika a szomszédtól, de ha ennyire hülye... tessék levédetni, és akkor talán ismét "kiváló" jelerőssége lesz a gyenge helyett. Sokat teázunk itt négyesben, kockulunk a gépek előtt, és fintorgunk a Barátok Közt amatőr szinészeinek játékára. Az erkélyen hamar telivé válik a hamutál, de hát mondja valaki, hogy nem kellemes filozofálgatva, a gyönyörű kilátásban eltévelyedve beszélgetni az elmúlt napról. Na ugye.
Ami most azonban mégis aggaszt a látszólagos harmónia ellenére, az a falum. És saját egyéniségem torzulása. Kiakadtam annó azon, hogy Bogdán hogy képes napi több órát WoWozni. Na most már értem, bagoly mondja.. Vagy mondta? Nos, Travian függő lettem. építem gall falvamat, de sajnos a legerősebb klán legerősebb tagja rámszált, hogy kapná be, úgyhogy muszáj deffenzív üzemmódra kapcsolnom. Egyetlen szépséghibája a játéknak, bár online, de nem lehet mindent azonnal. És tudom, türelmetlen vagyok, de ez itt pláne előtör. Az ember építene, fejlesztene, támadna.. De ez sokszor csak hossza spercek, sőt, órák függvénye. A lényeg, hogy Pandamacit (az említett, rettegett klánista fosztogatómat) le kell szerelnem, s a védekező falu után létrehozni következőket, más-másra specializálva. Akit érdekel, itt tud regelni, ingyenes, de az biztos hogy masszív függést okoz. Nem mellékesen én aranyat kapok a regelések után, szóval pironkodva kérlek titeket:
http://www.travian.hu/?uc=hu3_12430
Most ki is próbálom a héten beszerzett porszívónkat, majd melegítek valamit, a szintén a héten beszerzett mikrónkban. Ez a lakás nem is lehetne jobb. Szeretem.
u.i.: Hamarosan teszek fel képet, "ilyen volt", "ilyen lett" kategóriában a szobámról.
