2007. augusztus 25., szombat

Ismét..

Egy nap késéssel bár, de aktualitását megőrizve köszönném meg ezt az újabb hónapot, immár a 11.-et. Csók Kicsim!

2007. augusztus 21., kedd

"Államalapító Szent István király..."

Nos, tegnap délután már izzott bennem a vágy a menhetnékre, egy jó kis barátnővel trécselős délutánra, no meg az azt követő sörözésre a barátokkal. Az feltűnt, hogy nem süt kint a nap, meg mint ha zizegnének a levelek, de ami az ajtón kilépve fogadott, az még Noénak is fejtörést okozott volna. Anyu megkegyelmezett, ezek szerint szeret nagyon, és nem hagyott cserben, felajánlotta trabantos szolgálatait. Amíg a kocsiig elértünk, a farmerom 6 árnyalatot sötétedett, a cipőm nedvesedett belülről, a topp pedig vizespólósokat megszégyenítő módon simult rám, a fedezékért kiáltó félig kifordult esernyőről nem is beszélve. Beúsztunk hát a belvárosba, riadt szemmel elköszöntem anyutól kiszálláskor, majd szapora léptekkel siettem Eszter ásványvizes bódéja felé. Ott sajtot kóstoltam, megittam egy deci Zweigelt-et (Pesten keressétek Borpatikában:)), majd átmentünk Sörpatikába. Száradtunk, söröztünk, majd 9 órától lekapcsolt lámpánál tátott szájjal néztük a pesti tüzijátékot a kocsma televízióján. Most vagy velem volt a gond, amiért nem tetszett, vagy a közvetítő csatornákkal, hisz ahelyett hogy egy fix pontból közvetítették volna a fényjátékot, össze-vissza kapkodták a képeket, s mindig mesélték, milyen különleges az amit most lőnek fel, de a kamera persze nem azt mutatta. És én még a történelmi utalásokat sem fedeztem fel az egyes tételekben. Viszont jót kacagtunk, mikor éppen Könyves Kálmánra utalt (volna) egy fénycsóva.. Nos az sperma módjára tekergett felfelé, így megértettük, Könyves Kálmán születésének szimbóluma lehet csak :). A befejezés hirtelen volt, nem volt szépen lezárva. Egyszer talán majd én is elmegyek Pesten tüzijátékra, mindig is vágytam rá, talán csak tavaly nem.. Most megúszta az ország életeket ontó vihar nélkül, azonban vízből, szélből, ráadásul orkán erejűből kaptunk bőven. Székesfehérváron elmaradt a tüzijáték az időjárás miatt, majd 29-én kerül megrendezésre. Az pedig külön élmény volt, hogy a városban elhelyezett hangosbemondónak köszönhetően George Orwell világában éreztem magam.

A szeptember az eddigi leírásaimmal szemben másképp alakul, nem Bogdánnal kötöm össze az életem, hanem legjobb barátnőmmel, egy XI. kerületi panel lakásban. Bogdán kollégiumba megy, én pedig legalább egy évig leszek albérlő. De az élet nem omlik ettől össze, sőt. Amúgy sem nagy távolság az a pár kilóméter ami majd elválaszt tőle.

Holnap pedig irány Szeged. És várhatóan kb. egy hétig nem jelentkezem. Illetve de. Majd 24-én egy sorra.

2007. augusztus 17., péntek

Lecsengőben

Nos. Nyár van, meleg van, program is van sok, ezért nem írtam, Ti pedig ezért nem olvastatok. Érthető. Az aqua park nagyobb élmény mint a gép előtt ülni. Anyuék Balatonszabadin, én pedig az üres lakásban. Bogdán ma délutánig nálunk vendégeskedett, megismerte a Tamás által tanyának hívott városunkat, mely tamplomban gazdag, gyönyörű, és nem utolsó sorban történelmi. Sétálgattunk a főutcán, persze nem romantikus célzattal, hanem kajára vadászva, izzadtunk a plázáig, ott megfagytunk, sok pénzt kidobtunk mozira, taxira, felesre. Ami éppen aktuális, az Evan, Simpsonék, Ocean's 13. Háromból kettő tetszett is. Ocean's-ben ugye a sorozatos orgazmus garantált a hímnemű felhozatalnak köszönhetően, Homéréknél pedig a kelekótya humor a nyerő, nálunk is. Evan nagyon családi, három jó poénnal, de abból is csak egy igazán emlékezetes.

Épp Királyi Napok van nálunk, és nem, nem azért mert még mindig földesúri rendszerben élünk, hanem kicsiny városunkban hagyomány az augusztus 20.-i mulatság előtt egy kis banzáj, sok-sok európai vendég társulattal, néptánccal, sok-sok bazárral, ásványvízzal, és perec illattal. Mi is belecseppentünk, és itt most sokan takarják el a szemüket, igen, a cigány fellépők műsorán időztünk a legtöbbet. Nagyon ügyesek, élmény volt.

Meglátogattuk nagyszüleimet, a kutyákat, Bogdán orcájára kiült a mosoly Manó láttán, hisz eddig csak kamerán keresztül láthatta, tegnap előtt azonban tapinthatta, dögönyözhette a kis örökmozgót. Bogdán innen is üzenem, amit már úgyis tudsz, mamiék is favorizálnak, bravó.

A lakásban mondhatni rend honol, csak a konyha kicsit megviselt, lévén hogy nincs mosogatószer, és a bolt nagyon messze van/volt/lesz. Majd holnap, igen, talán holnap rászánom magam. A szobámban újra rend, nem takarják a parkettát alsógatyák.

Barátaimmal is találkoztunk hétfőn, egy igen tartalmas éjszaka keretein belül. Hogy a beherovka mennyire itatja magát! Pláne sörrel. A konklúzió: tíz hónap után hazai terepre vezettem barátocskámat, és belopta magát mindenki szívébe. Most pedig itt az ideje a szorgos albérlet keresésnek.

Végül, de nem utolsó sorban, egy minősíthetetlen videó debil Norbiról és fitnessz feleségéről. Kiszabadultak Szigetre.. Szigetre, az én Szigetemre, ami a Szigetek Szigete, ahol csak móka és kacagás az élet, ahol a világ legjobb koncertjeire ropja ha nem is a világ, de főleg Európa apraja-nagyja, és ez a két primitív aberált nem találok rá szavakat mi, olyan sötét szinten oltja a kint lévő embereket, hogy majdnem megtéptem Rékát a képernyőn keresztül. Annyira buták. De ez a videó szerencsére őket minősíti, nem a Szigetelőket. És könyörgöm. Mondtam már. Aki Szigeten igényes akar maradni, az az is marad. Senkit nem kényszerítenek arra, hogy igyon, nem kell drogozni, ha nem akarsz, nem ott kell elveszíteni a szüzességed, ott csak érezd jól magad. És lehet, hogy vannak ott szétcsúszott emberek, igénytelenek, de azt hiszem heti 40 ezerért ne mondja már meg nekik senki, hogy legyen tiszta a körmük. És amúgy is. Kész, értettük. Norbiék lányát koszos ujjal nem lehet majd ujjazni, felírtuk. Az alkohol meg a drog- bármelyik szórakozóhelyen látok ezekkel élő embereket, nem a Sziget a fiatalok megrontója. Imádom a sört, tetovált vagyok, van három piercingem, ergo hulladék vagyok?

Lőn a videó:



u.i.: Magáért a linkért köszönet Lánginak, a videó megemlítéséért pedig a pajtiknak. Puszi

2007. augusztus 9., csütörtök

Summer nights

Na annyi erőm pont van, hogy megírjam az almádi napok eseményeit. Lázas vagyok, szédülök, úgyhogy ennek megfelő minőségben tudok most csak írni. Egész nap feküdtem, már herótom van az ágytól, no meg a több liter teától. Felüdülésképpen a tv-ben reménykedtem, hát éppen a Szeress most! megy. Szerintetek?

Miután múlt hét csütörtökön frenetikus party éjjelt töltöttem Siófokon, másnap még Velencét választottam programnak. Utolsó este, ismét sok kacagás és nosztalgiázás a volt osztálytársakkal, persze az alkohol mennyisége sem volt kevesebb, mint az előző estéken.

Másnap reggel a korai kelést takarítás, majd Lacinak köszönhetően autós hazajutás követte. Lezuhanyoztam, pihentem két órácskát, majd ismét kocsiba szálltam és a vasútra cipeltettem magam. Az célállomás Balatonalmádi volt. Az út jó volt, a vonat fullos, a táj 10 pontos. Olyan "balatoni nyár" hangulatom támadt..


Megérkeztem, a fiúk kint vártak, nagy ölelés Bogdánnak, akit már 21.-e óta nem láttam, aztán irány a ház. Félelmetes. Ilyen utat én még nem láttam. A ház a hegyen van, nagyon klassz helyen, de odajutni kész életveszély. Csupa éles kanyar, tekergés, meredek emelkedők.. Megérkeztünk, bemutatkoztam a fiúknak, Csaba és Orsi volt osztálytársainak, majd kezdődött az iszogatás. A csapat egyik fele átment Siófokra, mi 3-an Tibivel pedig maradtunk a házban, lévén, hogy a kocsi csak 6 személyes, mi pedig 9-en voltunk, és hangulat ide vagy oda, más jogsijával csak nem játszunk. Megnéztük a Mortal Combatot, szarrá röhögtünk magunkat. Pedig emlékszem, mennyire szerettem kiskoromban a filmet, no meg a játékot. Órákat ültem a 4.86-os gépem előtt és zúztam szubnullával. Élmény volt. Eztán aludtunk reggel sokáig, csak úgy, mint minden nap. Rengeteg alkohol fogyott, rum, whiskey, pálinka, sör, majd utolsó estére vettünk Péter Pál pálinkát, a körte elég finom lett bekeverve, leszámítva a lúgos utóízt. Bogdán ötlete volt még 4 liter Koccintós fehérbor, ezúton is köszönöm neki, bejött a megérzése, a végén már egymás kezéből kapkodtuk ki, annyira itatta magát. Hatalmas nagy póker partyk, fürdések, frizbizések jellemezték ezt a 4 napot. Megismertem a "srácokat is", mindegyik fiú nagyon szimpatikus volt. Helyesek, okosak, jól sportolnak...isteni a humoruk. Köszi mindenkinek a 4 napot.

Hazafelé busszal jöttem, kevesebbet gyönyörködtem mint a vonatról, de gyorsabban hazaértem. Aztán tegnap este óta pedig elviselhetetlen rosszullét kínoz. Lefeküdtem éjszaka, és azóta forog a világ. Lázam volt, most nincs, mégis fáj minden izmom. Jobbulást nekem.


Nektek meg további szép heteket, egy picit még haragszom a világra. Az elmúlt évekkel ellentétben idén a Sziget tabu számomra. Egyik szemem sír, hisz mikor nézem az összefoglalókat olyan, mint ha döfdösnék a szívemet, hisz az elmúlt években kint voltam, és fantasztikusan éreztem magam. A másik szemem azonban örömkönnyektől csillog, hisz mivel nem mentem Szigetre, sok-sok pénzem maradt a nyárra, így tudtam elmenni Korfura, Velencére, Almádiba.Már csak SZIN és FEZEN van hátra. Aki tud, jöjjön, a Szigetelőknek meg sok jó , esőmentes koncertet.


u.i.: Tibor, utólag itt is Boldog Születésnapot kívánok!

2007. augusztus 1., szerda

300

Ja és én imádom ezt a kis sírfeliratot, úgyhogy tanuljátok csak meg Ti is, görögül (is):

"Itt fekszünk vándor vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük amit megkövetelt a haza."

"O kszejn aggelejn lakedájmoniosz hotitéde kejmeta tojsz kejron rémászi kej tomenoj."-persze csak kiejtés szerint..

Persze tudom görög betűkkel is, de annyira nem érdekel mindenkit mint engem, úgyhogy minek villogjak.

Party Alarm

Most gyorsan csak pár mondatban említeném a velencei tavi (lol) ex osztálytársalós "találkozót". Van minden mi szem-szájnak ingere, paprikás krumpli, bolognai, no meg liternyi tömény, sör, bor. Ezeknek köszönhetően a józan osztálytársak száma is elenyésző, tisztelet a kivételnek. A fiúk elképesztő tempóban, dagadó májjal vedelték főleg a whiskeyt, aminek már pusztán a látványától is rosszul voltam. A másnaposságra meg hát köztudottan legjobb gyógyír egy kis repeta, így a srácok reggel 9-kor már pálinkával ápolgatták kiszáradt testüket. Le a kalappal.

Én többnyire vizet ittam, abból is az ásványos fajtát. Rájöttem, mostanában nem megy a berugás, nem mintha ez baj lenne. De valahogy nem kívánom az alkoholt. Csak a sört, de attól meg nem leszek részeg. Így mindig megmarad nekem az a csodálatos időtöltés, hogy józanon kacaghatom magam könnyesre az illuminált társaság ordenáré viselkedését látva. Nálunk nagy sláger volt most az Afrika, a lányok imádják üvölteni, hogy "makákóóó". Mi, Lacival meg azon agyalunk, mennyire gagyi főleg ez a sor" Hogyha kérditek idehaza: na milyen volt Afrika? Aaa". De KFT-t nem szapulom, himnikus dalként tekintettem a Balatoni nyár c. slágerükre, átszellemülve, depresszív hangulatban, emlékekkel küzködve üvöltöttem annó rengeteget az ágyon.. a sötét szobában:) Téma kivesézve.

Nagymagyar barátunk, Gábor, aki a jó hangulat alapfelelőse, sajnos elment tegnap, hisz ma kezdődik a Magyar Sziget-és neki ott a helye :). Na mellette az ember egyre inkább revizionista hajlamokat fedez fel magában, nem mintha nem lenne ez meg alapból, de Gábor olyan nekem, akivel felállva éneklem a Székely Himnuszt, és még az Eddát is imádja, csak úgy, mint én. Szóval jógyerek. Felvilágosít és megnevettet minket, de még mennyire:)

Neveket és nemeket nem említek, tiszteletben tartom minden kedves osztálytársam személyiségi jogait, de két mondat nagyon megmaradt bennem. Az egyik az Iskolatáska c. dal részegen átírt verziója, miszerint a "Peti áll most válaszra várva" vagy mi a fene helyett "Laci áll az álarcos bálban"-hát sírtunk.

A legdurvább beszólás pedig sok csillagot igényel, hát gyönyörködjünk benne:
"Anyád fa**ának a fülét rágjad ba**d meg!" Hát mondanom sem kell..

Ma hazajöttem kiheverni picit a történteket, de vagy holnap, vagy pénteken megyek is vissza. Addig is lezuhanyzom meleg vízzel, mert annak híján vagyunk ott lent.
Szombaton reggel meg nem haza indulok, hanem Bogdánék után Almádiba. Az lesz még tanulságos néhány nap:)

Pápá