Szépülés és henyélés

Ma igazi női napot tartottam. Hajnalban, vagyis fél 9-kor felkeltem (igazság szerint fél 8-kor, de anyuék elaludtak, gondoltam kapok az alkalmon és visszafészkeltem magam a már bemelegített ágyba, úgyis annyira szeretem mondani, hogy még csak egy órácskát…) Szóval átállítottam az ébresztőt és a holtak nyugalmával álmodtam még egy órát. Majd a végleges ébredés, Manó kitessékelés a fürdőből, magamhoz térítő zuhany, kedvenc ruhák hanyag magamra vetése, s mire anyu dudált már a lépcsőházban jártam. Elképesztő, Manónak is köztünk a helye, szeret utazni, én meg szívrohamot kapok, mikor annak ellenére, hogy erősen magamhoz szorítom, csaknem mindig kicsúszik a kezeim közül a piciny kis teste és az ülés alatt landol egy-egy fékezés alkalmával:) De nem esünk pánikba soha, van elég lélek jelenléte és mindig visszaküzdi magát a plüss borította hátsó ülésre. Megérkeztünk mamiék lépcsőházához, nyomtam veszettül a kaputelefont, mami végre fátyolos hangon (Potter hatás) zengte, hogy „ megyek mááááár”. Le is ereszkedett közénk a lifttel, majd anyu kitessékelt minket a piacnál, hogy apuval és a kis szőrössel tovább döcögjenek az új lakás felé.

Maminak szokás szerint segítettem, szereti a zöldséget és a tisztító szereket a piacon beszerezni, jogos, hisz ugyanazt kapja, mint pl a Tescoban, csak olcsóbban. Mikor megtelt a kosara (nem kis idő), összetalálkoztunk a házmester nénivel. Na jajj, annak, akit két öreg pletyis anyóka közrefog, nincs menekvés. Már a gyerekeimről álmodoztak, holott tudjuk, hogy az odébb van, pláne, ha jól számoltam, 28 évesen végzek el mindent az egyetemen… Azt is megtudtuk Marika nénitől, hogy tegnap este egy férfi a mamámék lépcsőháza alatti bisztróban fejbelőtte magát. Nem tudom kommentelni, anyu ráadásul nem rég mondta, hogy meg is halt (nem vagyok hülye, csak tegnap még a mentők vitték el, és köztudott, hogy a mentősök nem szállítanak holtakat). A híradó is zengi a szörnyűbbnél szörnyűbb eseteket, Tamás pl ezért nem néz Híreket, pontosabban ez így nem tükrözi a valóságot, hisz Tamás jól tájékozott, csak nem szereti ezen szörnyűségeket, eléggé el tudják cseszni az ember kedvét, no meg persze amit a hírekben hallunk az csak nagyon elenyésző %-a a világ tragédiáinak, felesleges is talán kiemelni egy-kettőt... Nekem is le kéne szoknom az ilyen bizarr sztorik elemezgetéséről, de sajnos lépten-nyomon ebbe ütközöm, a környék sem éppen öngyilkosság mentes ahol lakom. Mindegy, aki erre vetemül, azt valami nagyon bántja, és aki kiáll a 10 emeletes szélére, azt kétlem, hogy megértetné velem bánatát. De ezek szomorú történetek, én meg egy vidám lány vagyok, vidám bloggal..

Piac után végre találkoztam valakivel. Ő az, aki csinosított a buksimon. Mónika, a fodrász. Felmentünk a lakásába, majd el is foglaltam helyem a kis szobában kialakított fodrász helységben. Sittty-sutty befestette, mosás, egy kis ellazító fejmasszás (istenem, órákig bírám…), majd szárítás és vasalás, És voilá, a sárgásan fénylő szőke tincseim szép, ezüstös-hamvas csillogású árnyalatot öltöttek. (Közben az is tudatosult bennem, hogy a fodrászom 19 éves öccsének 14 éves barátnője van. Jól van na, tudom, valakit ez izgat, nekem kevésbé jön be) . Ezek után nagyobb önbizalommal mentem a Sparba, lila, hamvasító samponért, amitől olyan lilán szokott pompázni az idős nénik sérója..Mókás csak egy bácsi volt, akit Párizsban láttam még anno, szintén lila hajjal, feltételezem, hogy nem e szín elnyerésének tudatában locsolta otthon a hajára.. Sebaj, a nyugdíjasok között nagy sikert aratott és mi is széles mosolyogva nyugtáztuk.

Mindezen elmélkedések után folytattam körutamat, és beszereztem néhány bugyit, meg ezt meg azt, csak, hogy költsek, így van ez, ha egy nőnek pénz van a tárcájában.. Még a magas sarkú csizmákat is érdeklődve figyeltem, hátha..Na ez már a Bogdán hatás. Egyre nőiesedem mellette. Kimerülten hazaestem, fórum betyárkodtam kicsit az ETR-en, majd naivan azt hittem, megnézem az Áldatlan állapotban-t, csak közben elnyomott az álom, röpke 3 órára. Manó ébresztett, sétálhatnékja támadt..Na, már csak egyet kell aludni és Pest. És élvezem újabb szemeszteren keresztül a lábszagú szoba színvonalas szolgáltatásait.  
Ha valaki nem látta volna még a Hurrikánokat, az itt (is) megetheti. Kedvenc részeim:  

• " úgysem látsz belénk, Mi tudjuk mi a jó"- nem lázadó hangvételű, hanem nagyon komoly
  
• " élnek még az álmaink, hogy minket várt a Föld"- valóban megváltás az 5 srác, nekünk, nyomiknak
• " ami régi, mind elég, s jön az újabb nemzedék"- jobbak, mint Rícse, vagy Hobó, vagy mittomén, s nem kizárt, hogy mi helyettük ŐKET választjuk.
  
  

Amerikai pompom hatás, Kurt Cobain meg forog a sírjában. Meg a Hooligans is. És Sid Vicious is. A videóért köszönet Subbának, pontosabban a YouTube-nak, de főleg Nektek Srácok(ez a NT-nek szól:)