Az utolsó együtt
Tegnap este csaptunk egy nem is lájtos kis partit. Úgy indult pedig a napom, hogy Gergő, a fő söröző partner közölte, hogy ő estére megy haza. Néztem nagy szemekkel, hogy mi van, talán az utolsó este együtt a hosztelben.. Szerencsére megjött az esze, és inkább a társaságunkat választotta. Furcsa ha egy srácnak jól áll a megszokott haja, és majdnem kopaszra nyírja le, de sebaj, az éjszaka folyamán sikerült megszoknom az új frizurát:) Söröztünk, ijj, de nem is kicsit. Az alkoholista társaság tagjai (egy picit Béla) Bogdán, Gergő, Géza, Noémi(új recepciós) és én voltunk.
Eleinte csak pár dobozos sör volt az asztalon, majd később, pár perc múlva Gergő hozott újabb tizet. Aztán pedig Bogdán.. És mi csak ittunk, és ittunk, hisz vizsga nem volt ma (csak Bogdánnak), és tényleg ki tudja, kivel, mikor, hol újra. Egész éjjel ökörködtünk, lemértük egymást, zenét hallgattunk (a paranoiás szomszéd szerint hangosan, be lehet kapni, nem voltunk hangosak), és röhögtünk szakadatlanul. A furcsa az volt, hogy megint, mint a szivacs, csak folyt belém a sör, de hatása nem volt, pedig még pálinka is került elő. A lényeg, hogy nem voltam részeg, amúgy senki nem volt az, nem is volt cél, de reggel, ill. ma egészen délutánig olyan voltam mint a mosott sz@r. Ilyen még sosem volt velem. Talán 2 órát aludtunk, aztán korai kelés következett, jöttek írtani. Bogdánnal beültünk Puskinba, előkaptuk a laptopot és befejeztük a Naráról irandó dogáját. Alig láttam, mintha reggelre részegített volna meg az éjszakai nedű.. Nagyon furcsa volt, ez nem az a másnapos érzés volt. Nem fájt a fejem, hányingerem sem vot, csak egyszerűen, mintha belecsöppentem volna az evilági létbe, valahonann nagyon messziről. Megettünk 2 melegszendvicset, ittunk rengeteg kólát, ásványvizet, limonádét.. Ma volt vagy 35°c.. Csak gondoljatok bele. Reggel 9-től délután fél 4-ig kellett feltalálnunk magunkat.
Bogdán izgult kicsit, én meg érte, de fél 4-kor eltűnt az ajtó mögött, és 25 perc után elégedett arccal lépett ki onnan. 4-es lett a japanisztikája. Gratulálok kicsim! A vizsga után én is haza, ő is haza. Ahelyett, hogy aludtam volna, Pottert olvastam a vonaton. És még most sem vagyok álmos. Nem jó ez így. Legközelebb 28-án megyek a hosztelbe, remélem akkor már tényleg poloska mentesek lesznek a szobák. Így is tisztára bekettyóztam, már szinte mindig, mindenemen viszketést érzek. Na csak az kéne, hogy hazahozzak egyet..
Tudjátok, egy ölelésben minden benne lehet. Szavak nélküli vallomás.
Eleinte csak pár dobozos sör volt az asztalon, majd később, pár perc múlva Gergő hozott újabb tizet. Aztán pedig Bogdán.. És mi csak ittunk, és ittunk, hisz vizsga nem volt ma (csak Bogdánnak), és tényleg ki tudja, kivel, mikor, hol újra. Egész éjjel ökörködtünk, lemértük egymást, zenét hallgattunk (a paranoiás szomszéd szerint hangosan, be lehet kapni, nem voltunk hangosak), és röhögtünk szakadatlanul. A furcsa az volt, hogy megint, mint a szivacs, csak folyt belém a sör, de hatása nem volt, pedig még pálinka is került elő. A lényeg, hogy nem voltam részeg, amúgy senki nem volt az, nem is volt cél, de reggel, ill. ma egészen délutánig olyan voltam mint a mosott sz@r. Ilyen még sosem volt velem. Talán 2 órát aludtunk, aztán korai kelés következett, jöttek írtani. Bogdánnal beültünk Puskinba, előkaptuk a laptopot és befejeztük a Naráról irandó dogáját. Alig láttam, mintha reggelre részegített volna meg az éjszakai nedű.. Nagyon furcsa volt, ez nem az a másnapos érzés volt. Nem fájt a fejem, hányingerem sem vot, csak egyszerűen, mintha belecsöppentem volna az evilági létbe, valahonann nagyon messziről. Megettünk 2 melegszendvicset, ittunk rengeteg kólát, ásványvizet, limonádét.. Ma volt vagy 35°c.. Csak gondoljatok bele. Reggel 9-től délután fél 4-ig kellett feltalálnunk magunkat.
Bogdán izgult kicsit, én meg érte, de fél 4-kor eltűnt az ajtó mögött, és 25 perc után elégedett arccal lépett ki onnan. 4-es lett a japanisztikája. Gratulálok kicsim! A vizsga után én is haza, ő is haza. Ahelyett, hogy aludtam volna, Pottert olvastam a vonaton. És még most sem vagyok álmos. Nem jó ez így. Legközelebb 28-án megyek a hosztelbe, remélem akkor már tényleg poloska mentesek lesznek a szobák. Így is tisztára bekettyóztam, már szinte mindig, mindenemen viszketést érzek. Na csak az kéne, hogy hazahozzak egyet..
Tudjátok, egy ölelésben minden benne lehet. Szavak nélküli vallomás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése