Essai, essay, esszé..

Félelmetes. 5 és fél óra múlva vizsgázom. Bogdánnal az előbb ittunk meg egy hiperaktivizáló pezsőtabit, nem tudom jó ötlet volt-e. Teszem én, most nem vagyok álmos, pláne, hogy még egy jó másfél órát szánni szeretnék a művelődésre, s főleg a memorizálásra, de fogadjuk, hogy mikor hulla fáradtan 4 körül beesek majd a poloskáktól nyüzsgő ágyba, na akkor hiába várom majd az álommanó érkezését. A lényeg, történjék bármi, ne alugyak el, és érjek be 8-ra..

Hétvégén Szegeden voltam, ismét fantasztikus volt a hétvége. A Kőrösi család nekem való. Éppen Borfesztivál volt, így részem volt borkóstolásban, sült zöldség evésben, sörözésben, ékszervásárlásban.. de nem ezeken, magukban van a hangsúly, hanem azon, hogy mindezt Bogdánnal és a szüleivel éltem át.(sorry Csaba, tudom, hogy fáj ezt olvasnod..:)). Szóval sétáltunk kényelmesen, nagyokat, hol borongós időben, hol állott, fülledt napsütésben. Jó volt, sok vásárfiával gazdagodtunk. Én egy pár ezüst fülbevalóval és egy ezüst gyűrűvel leptem meg magam, Bogdán pedig felfedezvén magában a nagymagyarsági hajlamot, vagy inkább a vonzalmat Robin Hood iránt, kért, s kapott egy íjat. De nem ám valami gagyit, hanem egy (épp most jött a pontos infó) tradicionálisat. Tegnap délután ki is mentünk a töltésre hárman,Tamás, Bogdán és jó magam, és lőttünk párat. Eleinte úgy gondoltam, pici is vagyok, meg lány is, és még az íj is nagyobb nálam, esélyem nem lesz még csak kihúzni sem az ideget, de büszkén állíthatom, nem maradtam alul. Tény, Bogdán messzebb ellőtt, mint én, de szépen is néznénk ki, ha nekem valami férfias sport jobban feküdne, mint neki. Hol érezném akkor nőnek magam mellette?:)
(Itt megjegyezném, hogy 4 nyíllal mentünk le, és 2-t vittünk haza. Az egyik megpattanván a betonon beszáguldott a sötét erdőbe, a másiknak pedig, landolván a betonon letört a csúcsa).

Tegnap este beiktattunk egy családi mozit is(huh, Csaba, én itt már nem bírnám:P), beültünk a 22.30-as 23-as számra. A végén pár percig nem tudtam megfogalmazni, hogy most akkor mi van, tetszett, nem tetszett, értettem, avagy sem, de aztán a percek múlásával arra a megállapításra jutottam, hogy tetszett. Egyrészt mert Jim Carrey szerintem a komoly alakításaival mutatja meg igazán profi színészi képességeit (nem mintha nem hajlonganék az Ace Ventura vagy a Dumb és Dumber előtt), másrészt pedig egy igazán frappáns és megdöbbentő csavarral ér véget a film. És ami a legjobb, hogy nincs hepiend. Nem vagyok beteg, szeretem én a vidámságot, de ehhez a filmhez nem passzolt volna. Nézzétek meg. És ne feledjétek, a 23 mindenütt ott van.. ("szívjunk el 2 cigit 3-an; Bogdán és Tamás 1985-ösek-->1+9+8+5=23; én szeptember 6-án születtem, névnapom pedig szintén szeptember , csak 8-->09.06+09.08=32, fordítva 23; a filmet 05.19-én mutatták be-->5+19=23; valamint (ez már a filmből: 46 kromoszóma van az emberi testben, 23 apai, 23 anyai, valamint az érdekesség, ami következtében Bogdán azt hitte vallási alapú lesz a film: 2/3=0,666. 666=SÁTÁN.) Vagyis komoly, mi? Na csüccs és megnézni.

Most még olvasok egy kicsit, bár a mai vonatozás alatt a könyvet sikerült kiolvasnom, hátra van még pár órai vázlat. Aztán meglátjuk. Bízom a memóriámban, de főleg a legjobbakban.