Egyszer véget ér..
Az egész hosztel romokban.. Reggel jönnek írtani, persze ezúttal majd biztos sikerrel is járnak. Sebaj, nyelek egy nagyot, és elfogadom hogy a kauciómat ezúttal is megcsapantják. Összepakoltuk ládákba a tancuccokat, ruhák a bőröndben, tonnányi szemét a kukákban, és poloskák százai a szobákban. Most már főleg kicsik. Azok talán rosszabbak, mint a szüleik, hisz ezek okozzák azokat a kicsi, intenzíven viszektő, fehér, kemény, púpos csípéseket. Már lefeküdni sincs kedvem, hisz rendszerint arra ébredek, hogy a hasam alól slisszol el egy-kettő.. Félelmetes. De holnap elvileg véget ér a rémálom. Véget ér? A poloska mentes éjszakák veszik át az uralmat. De el kell búcsúzkodni. A fene vigye el, ha belegondolok, eddigi életem 3, 65%-át itt éltem le. Bizony, 8 hónap. És ez idő alatt sokakat nagyon megkedveltem. Voltak kevésbé szimpatikus arcok, közömbös emberek, de egy-két kivételes ember közel került hozzám.
Nem tudom, hogy ők olvassák-e a blogot, nem is fontos. De ha esetleg erre járnak, had érezzék jól magukat. Szóval akkor itt is elköszönnék Bélától, akivel nagyon jókat lehetett nevetgélni, és persze komoly dolgokról is filozofálni. Nagyon megbíztam benne, és nem is csalódtam. Gergő, aki szintén vidámmá tette a napjaimat, olykor az éjszakák is könnyes röhögésekbe torkolltak. Gergő jó gyerek, okos, és mindig mosolyog:) Jól éreztem magam vele. Toma, akit csak szeretni lehet. Sokat tanult, kevesett láttuk, de ha velünk volt, akkor az csak jó volt. Jerico foreva.:) Végül, de nem utolsó sorban Géza, aki már régebben kiköltözött, de feledni nem lehet. Ha őszinte és szókimondó emberre vágyik az ember, akkor azt Ő testesíti meg. A hatalmas poénokról és eszemfutatásokról nem is beszélve. ("endöpanda":) Ők voltak a lakók, akik közelebb kerültek hozzám.. És nagyon fognak hiányozni:( Viktor, Te is fogsz, jó kis vezetőnk voltál, jó dumával, és.. kösz a sok cigit. Kit felejtettem ki? Hát persze. Bogdánt. De ő kakukktojás. Hisz vele szerencsére folyatódik a közös életünk a hosztelen kívül is. Ha nincs ez a hosztel, akkor nem ismerem meg Őt. Úgyhogy a sok kellemetlenség mellett életem eddigi legszebb napjai is ide kötődnek.
Bogdán holnap vizsgázik, megvárom vele. Utána pedig haza, irány az ágy, és a jegyzetek. A mai vizsga pedig lehetett volna jobb is. Sebaj, semmi sincs veszve. Sziasztok!
Nem tudom, hogy ők olvassák-e a blogot, nem is fontos. De ha esetleg erre járnak, had érezzék jól magukat. Szóval akkor itt is elköszönnék Bélától, akivel nagyon jókat lehetett nevetgélni, és persze komoly dolgokról is filozofálni. Nagyon megbíztam benne, és nem is csalódtam. Gergő, aki szintén vidámmá tette a napjaimat, olykor az éjszakák is könnyes röhögésekbe torkolltak. Gergő jó gyerek, okos, és mindig mosolyog:) Jól éreztem magam vele. Toma, akit csak szeretni lehet. Sokat tanult, kevesett láttuk, de ha velünk volt, akkor az csak jó volt. Jerico foreva.:) Végül, de nem utolsó sorban Géza, aki már régebben kiköltözött, de feledni nem lehet. Ha őszinte és szókimondó emberre vágyik az ember, akkor azt Ő testesíti meg. A hatalmas poénokról és eszemfutatásokról nem is beszélve. ("endöpanda":) Ők voltak a lakók, akik közelebb kerültek hozzám.. És nagyon fognak hiányozni:( Viktor, Te is fogsz, jó kis vezetőnk voltál, jó dumával, és.. kösz a sok cigit. Kit felejtettem ki? Hát persze. Bogdánt. De ő kakukktojás. Hisz vele szerencsére folyatódik a közös életünk a hosztelen kívül is. Ha nincs ez a hosztel, akkor nem ismerem meg Őt. Úgyhogy a sok kellemetlenség mellett életem eddigi legszebb napjai is ide kötődnek.
Bogdán holnap vizsgázik, megvárom vele. Utána pedig haza, irány az ágy, és a jegyzetek. A mai vizsga pedig lehetett volna jobb is. Sebaj, semmi sincs veszve. Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése