Nyűgös vagyok

Aloha. A hónap utolsó napján, a meteorológiai tavasz kezdetét megelőző napon illik a posztolás. na jó, nem illik, de az elmúlt 2 napban nem igazán történt semmi, de ez a kihívás, megpróbálom azt összefoglalni.

Tagnap rávettük magunkat (unszoltam, traktáltam, kényszerítettem Bogdánt, hogy igenis menjünk be könyvtárhasználat órára:)) Akinek van esze, az persze kihasználja azt, ha monnyuk a könyvtáros óra előtt, avagy után van más órája, és azt habizza, hogy üti egymást a két óra, vagy valóban üti egymást a két órja, vagy pedig szimplán nem megy be órára, hisz katalógust nem vezet érdekesen artikuláló tanár urunk:) Nekem a tegnapi órája, az előzővel ellentétben tetszett, bár míg a múltkor voltunk vagy 250-en a nagyon nagynak éppenséggel nem mondható előadóban, addig tegnapra a létszám jóval megcsappant, kb feleannyian voltunk, mint egy hete. Gondolom nem bánjátok, ha nem írom le az óra anyagát, megoszlik a közvélemény, van akinek tetszik, van akinek nem.. Tény, Bogdánnk igaza van abban, hogy bár jó poénokat mond a tanár, ez nehezen élvezhető, mert elég töredezett a beszéde. Én spec megszoktam, és már nem akadok fenn rajta.

Este volt egy érzelmi holtpontom, de reggelre kipihentem magam, aztán jöttek is a poloska írtók. 11-kor el kellett hagyni a Hostelt, 3-ig nem is volt tanácsos visszajönni a permetező szer miatt. Úgyhogy megreggeliztünk mekiben (életemben először ettem fish mac-et, nagyon király). Séta követte a pocak jóllakatást, antikváriumról antikváriumra mentünk, majd beültünk egy jó kis tea/kávézóba. Felmentük a galériára, jött is a pincérlány, Bogdán menta teát rendelt, én meg tejeskávát. Na itt a csavar. Én jeges tejeskávéra gondoltam, és csak akkor esett le, hogy nem pontosan azt kértem (lehagytam a jeges jelzőt), mikor a csaj letette elém a gőzölgő, fortyogó löttyöt. Megvártam mire újra feljött és informáltam figyelmetlenségemről. Szerencsére voltak annyira nagyvonalúak, hogy simán kicserélték a kávákat.

Elment az idő a beszélgetéssel, a kávézóból az egyetem felé tartva bementünk még egy antikváriumba, meg is vettem Potter 2. könyvét angolul. Mert jó. Beleolvastam, és örömmel nyugtáztam, hogy ezzel remekül gyakorolhatom az angolt, hisz gimiben régen volt már angolóra.

Az egyetemhez értünk, bementem Bogdánnal japanisztikára, tetszett nagyon. Japán éghajlatáról volt ma szó, japán anyanyelvű tanárnő előadásában, s az ő hosszas japán felolvasásait egy japánul perfekt szinten tudó diáklány tolmácsolta. Ennek is eljött a vége, visszamentünk a Hostelbe, ahol az írtásra már csak a vegyszer szaga emlékeztetet. Ledőltem 24 percre pihenni, majd újra szalonképessé varázsoltam magam fél perc alatt, hisz 4-től halál és megújulás órám volt. Ma is élveztem, de ez nem lep meg. Jó a tanár, jó az anyag, jó a felkészültségem:P Most, ha befejeztem, kkor pedig muszáj beiktatnom egy kis pihenőt, mert lassan úgy érzem, összeesem a fáradtságtól. Született feleségek? Nem is tudom..Holnap idegörlő nap. Hétvégén meg költözünk, juhhé.

u.i.: mi van a postával? Anyu elsőbbségin adta fel az otthon maradt hajvasalót hétfn, erre még ma sincs sehol:(

Szavazó

Aki még nem szavazta ki magát, az szaporáztassa magát:) Holnap után csere. De ez a 38 nagyon szép szám..

Szent Ambrus-pff

Üdv Nektek. Bevallom, kipihentem magam a hétvégén. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a hétvége volt a tél, én meg a maci. Átaludtam:) Amint hazaestem, vizszintesbe helyeztem magam, és tv, net, tea, kakaó, mikor mi, és gond nélküli percek. Az előző bejegyzésből már kiderült, a hétvégén hónapforduló is volt, szép kis 5 hónapról van eddig szó, kérem.

A szombat pakolással telt, Manózással, mami és papi látogatással és este, vagyis éjszaka pedig belekezdtem az irodalomtudomány házi megírásába. Hát fujj:( Szent Ambrus Éji imájáról kellett 900-1100 szavas elemzést írnunk. Értitek? Egy picike, tök sablon imáról ennyit.. Nekiültem, lapra vetettem mit gondolok, örült is a fejem, mondom ihajj, ez bőven megvan, erre beírom wordbe, nézem adatlapot, szavak:450. Hát a hideg kirázott, hogy mi a manót lehetne még írni. Ráncoltam a frissen szedett szemöldököm, ittam pohárszám a kólát, és reggel 6.40-re kész lettem. 897 szó. Nem érdekel a hiányzó 3, nem megy:) Fogalmam nincs mit fog szólni a tanár, elég szabados elemzés, bár véleményem szerint ez a lényeg. (mert pl egy abszolút nem vallásos ember, aki életében nem volt templomban, nem ismer egy imát sem, az máshogy lát egy ilyen szöveget, mint az aki mondjuk szigorú vallásos nevelést kapott etc..) Leírtam amit konkrétan a sorokból olvastam és azt is amit az ima kivált belőlem.. A végén kínomban még a Legyetek jók, ha tudtokról is írtam, mert nekem speciel ez is eszembe jutott Szent Amrus Babits által fordított szavait olvasva.

Reggel 7-kor hagyott a rengeteg koffein elaludni, nem is keltem fel, csak délután fél 6-kor, mikor anyu beköszönt, ment melózni. Fáradtan felültem, kerestem valami "reggelit", lezuhanyoztam, ami nagyon jó ébresztőként hatott, majd sietősre fogtam a figurát, mert el akartam érni a 19.20-as gyorsot. Apuval 7-kor sikerült csak elindulni, mert a bőröndből mindig kifelejtettem valamit, és húztam az időt, úgyhogy csak a 19.30-as személyt értem el, de nem is baj, pihizem a vonaton meg olvasgattam. Persze a hajvasalót otthon felejtettem, majd holnap érkezik utánam. A amitól kapott új, ahogy Bogdán mondaná "bölcsész sapkámat" felavattam, azzal hódítottam Pest utcáin. (francia sityak).

A vonaton már csörgött a telóm, Bogdán érdeklődött hol vagyok, de a hívás után 15 perc múlva már be is szálltam a Hostel liftjébe (nem vagyok lusta, csak 50 kg-os ilyenkor a pakkom), ahogy felértem el is szívtunk egy cigit, megnéztük a Tökös csajt, meg Heti hetest (Love Hajós) aztán gépfüggés. Bogdán új heppje meg a kártyatrükk gyakorlás. De olyan aranyos, és már csomót meg is megtanult:)- no de kérdem én, mi lesz így a WoWval?:) Ma 3 órnk lesz csak, majd megírom milyenek voltak.

Szeretlek

Boldog 5. hónapot Kicsim!

Itthonról

De jó a saját ágyikómban teázni.. Hosszú éjszaka van mögöttem, azon kívül, hogy filmet néztünk, tanultam sokat, megírtam gondosan a házit is latinból, tényleg nyelvtant is vágtam meg szavakat is nagyon nalaposan átnéztem, mert úgy volt, hogy ma dogát írunk, erre nem:( 10-ig tart péntekenként a latin, erre a tanár úr 9. 58-kor kérdezi meg, hogy van-e idő még a dolgozatra? Hát nincsen. Az még legalább 20 perc lett volna, annyira meg nem vagyok ráérős (nem beszélve arról, hogy eleve kivagyok attól, hogy pénteken csak emiatt az egyetlen egy óra miatt kell fent maradnom, holott, már csütörtök este roboghatnék haza), úgyhogy a dogát áttettük keddre.

Sietősen távoztam a teremből, mert talim volt Bogdánnal, akit még Lángihoz menet elkaptam, nem csak utána. Ismét elhoztunk egy könyvet Booklineból apujának, onnan pedig az Astoria felé vettük az irányt, majd elnyelt minket a föld. Én ültem be elsőnek a fotóautomatába, bosszankodtam is egy sort, mert az 500-ast valamiért nem akarta elfogadni, és mire végre benyelte legalább 10-szer visszaköpte. Bogdán volt annyira tökéletes idözítésű, hogy pont akkor jött oda szórakoztatni, mikor az első villanás folyamatban volt, így az első kép ilyen félig gyagya, szemet oldalra szegezős lett, a második villanásnál meg épp felállóban voltam, és az arcom is eltorzult; de legalább elvonta a figyelmemet a pocsékba ment 700 forintról az eszement röhögés. Bogdán következett, aki eddig sapka alá rejtette rakoncátlan tincseit. Hát igen. Leült a székre, levette a sapkát, és..aranyos volt, na. Volt már jobb is a frizrája, de hát ő sem aludt éjjel..és a vaxot sem vittem fel neki a Hostelbe ezen a héten. Nekem csak a haja tűnt fel, de ő felhívta a figyelmem a szeme alatt lévő hatalmas karikákra, amik valóban akkorák voltak, mint maguk a szemek, de nekem mindezek ellenére egy vonzó, helyes srác mosolygot vissza a kis képekről. Miután kielégedetlenkedtük magunkat, elindultunk friss képeinkkel a Questurába, ahol meglepően nem kellett most kígyózó sorokba botlanunk. Mikor beléptünk egy nő állt csak előttünk a pultnál, így hamar sorra kerültem. Már épp matattam a szörnyű képek után, amik szerencsétlenségünkre rátapadtak Bogdán apukájának új könyvének egyik lapjára, megcibálva azt..Tibi ezúton kérek bocsánatot..és ekkor szólt az ügyintéző csajszi, hogy "ja, nem kell, átragasztom a képet a régiről". Mondom remek, még pénzt is kidobtam a ktasztrofális képekért erre nem is kell és még egy lapot is szétbarmolt..Bogdán következett, de ő sem várt drasztikusan sokat a kiszolgálásig.

Visszamentünk a Hostelbe, vettünk egy kis kaját, és megnéztük a South Park két részét, a WoWosat, meg a Hell on Earth-öt:) Nem sokat szöszöltünk utána, 1-kor elindultunk hazafelé. Elkísértem Bogdánt a Ferenciek teréig, csók, onnan pedig tovább húztam a böröndmet az Astoriáig. Szerencsére pont elértem a 13.44-es siófokit, de magára az útra nem emlékszem, hisz bukdácsoló fejjel végig aludtam. Fehérvárra érve, a leszállásnál elborult az agyam. Sok hülye szerencsétlen ott lihegett már a vonatajtajában, figyelmen kívül hagyva azt az apró tényt, hogy előbb le szeretnénk páran szállni. Egy srácnak nagyon leordítottam a fejét. Tudjátok az a tipikus szőke hajú, piros sapkás laza kis 17 éves gyerek aki menőzik a privi.hu-ra való csajok előtt, na szóval ez a gyerek fogta magát és elindult felfelé. Aha persze, a 20 kilós bőröndöt már félig levittem a vonatról, erre ez a kis....elállja az utat és vigyorog, mint valami tejbetök, hátrapillantva a csajokra. Na jó, nekem sem kellett több, emelt hangon közöltem vele, hogy mi a véleményem róla és megköszönném, ha letakarodna a lépcsőről, és megvárná amíg MINDENKI leszáll. Sikerem volt, mert egy kaller is látta, hallotta a jelenetet, és tovább alázván a gyereket, odalépett mellé és mosolyogva közölte velem, hogy ne aggódjak, gondja lesz rá, hogy a srác csak utolsónak szállhasson fel. Huh, az a bizonyos önelégült kis mosolyom megvolt egészen hazáig. De most nem? Nem vagyok én ingerlékeny, vagy gonosz, de az ilyen primitív kis bugrisokat ki nem állhatom. Persze, neki csak egy hátizsákja volt az én hatalmas bőröndömmel szemben.

Hazaértem, lezuhanyoztam, hajat mostam, betemettem magam az ágyba, hosszas perceken kereztül simogattam Manókát, majd LoLmárt magamhoz szorítva rögtön elaludtam. Nem rég keltem fel, de tudnék még aludni és valószínü, hogy ezt is fogom tenni, miután rendszereztem a jegyzeteimet.

Az első sorokban említettem, hogy éjszaka filmet is néztünk. Nem is akármit, hanem a Fauna labirintusát (Pan's labirynth). Hát elborzadtam néha rendesen. Mikor a Bábelt néztük, előtte az előzetesben vágtak be ebből képeket, és azok alapján úgy tűnt, mint egy családi kis tündérmese. Bár ha jól emlékszem, azt írták a zárókép alá, hogy fairy tail for adults..és igen. Két világot váltogat a film, az egyik Ofilía, a különc kislány mesebeli, ám elég döbbenetes, ijesztő és gusztustalan történetét, valamint a lány nevelőapjának, a spanyol háborús időszak kapitányának kegyetlen kínzásait. Elképesztő. A legsokkolóbb jelenet már a film elején jelentkezett, a kapitány egy sörösüveggel töri szanaszét egy fiú orrát, és kajak mutatják, ahogy horpad a gyerek orra és szilánkosodik (kb, 5-6 mp-en keresztül, teljesen ráfokuszálva)-aaaaaaa-, nem megy ki a fejemből ez a kép, nagyon rossz. Feltételezem 18+-as film lesz, annak ellenére, hogy Bogdán is megjegyezte, ő a bemutató alapján simán a gyerekeivel indulna el megnézni a kalandos kis filmet. Nem kéne:) Na elég volt ennyi egy huzamban, holnap jelentkezem mindenképp, egy különleges kis bejegyzéssel..

Romantika

A betyárját, elég bóbiskolósan telt a nap, Bogdán csak este fél 7 körül tért magához:) Lezuhanyoztam, ő is elment gyorsan, majd kiléptünk a Hostel kapuján. Van tőlünk kb 100 méterre egy hangulatos kis Pub-nak tűnő hely, Bonny és Clyde a neve, és már sok-sok vágyakozó pillantát vetettem rá suliba menet és persze haza felé is. Este meg pláne hangulatosnak tűnik a kivilágítás miatt. Mivel Valentin-napon nem mentünk el vacsizni, mert aznapra virradóan lopták el Bogdán kabátját, megbeszéltük, hogy valamikor később pótoljuk be. Na ez ma volt esedékes, de Bogdán meglepett vele. Átsétáltunk tehát, majd felmentünk a felső emeletre, nagyon jó kis hely. Bogdán csomót filózott a pizza és a bélszín között, de végül a pizzát választotta. Ő egy sima sonkásat evett, én meg valami Cabane Bonnie-t, nagyon guszta volt, félbe volt hajtva, tele volt tömve sajttal, kígyó uborka csíkokkal, sonkával és kukoricával és le volt locsolva zelleres tejföllel.. Bogdán a tudója, hogy nagyon keveset tudok egy huzamban megenni, de ezt betoltam. Az tény, hogy ő kb 15 perccel előbb végzett a kajával, de büszke volt rám, teljesítettem. De hát ilyen pizzát? Ezerszer finomabb, mint a Pepés. Tényleg. Szürcsöltünk még deciszámra kólát, cigiztünk, majd telihassal visszaballagtunk Hostelbe.

Találkoztunk útközben (az említett 100 méteren) Csabával, hozott nekünk jó kis filmeket, bezony, unaloműző. Reggel meg latin doga, célom egy 4-es, de ha már úgy van akkor inkább egy 5-ös. Ha suliban végeztem, találkozunk majd Bogdánnal Astorián, csináltatunk igazolványképeket, majd elmegyünk Questurába és intézzük a diákokat. Utána pedig irány haza, mindenkinek a sajátja, nekem este még esedékes egy laza kis sörözgetés, aztán meg pihenés és tanulás vasárnapig, és máris itt a követkeő hét.

U.I.: Tamás köszi a gríz meghívást! Ezért Neked külön pussz!!!

Tejbedara

Nagyon álmos vagyok, szóval nagyon kis kurta bejegyzés kövezkezik. Álmomban megjelent éjszaka az amiről kérdezni szeretnék:) Emlékeztek még a menzás tejbedarára? Hát összefut a nyál a számban. Az anyukák miért nem tudnak olyat? Általános óta nem ettem annyira finom tejbegrízt. Vagy várjunk csak!!! De talán. Szigeten az elmúlt években létezett egy olyan sátor, hogy Milli tejbár. Tavaly előtt előtt, vagyis 2004-ben ott reggeliztünk anyuval egy áttombolt éjszaka után, na az majdnem olyan volt, de az is csak 95%-ban..:( Ha valaki tudja a receptjét, és esetleg meg is osztaná velem.. nagyon hálás lennék. Ez most életcél. Még egyszer olyat enni, nyami. Bár lehet ha elmennék egy általános suliba megszánnának. Még gondolkodom. Bocs a felettébb érdektelen témáért, de higyjétek el, ha erről álmodik az ember, megér egy két mondatot:)

U.i.: a fehérvári szarkákra is jöjjön sáskajárás, lenyúlta valamelyik hálátlan hajléktalan, vagy beteg anyu telóját a sürgőségin, a pultból. Nem -ról, hanem -ból. Végülis nem baj, szeretek napról-napra nagyobbat csalódni az emberekben...

Puskin- Bábel

In medias res: fél egykor keltünk. Meglepek valakit? Nem hinném. Bogdán zuhany után nem éppen hatamas lelksedéssel elindult óra 20-kor a félkor kezdődő japanisztika órájára, így enyém volt az egész ágy. És természetesen LoLmáré:) 3 óra után nem sokkal ért barátocskám, vettem 5 zsemlét, hogy jól lakjon távollétemben, majd sietősre fogtam és elindultam a halál és megújulás órámra. Jó volt, a homéroszi Démétér-himnuszt elemeztük, hozzá is tudtam szólni a témához, érdekes volt, és a tanár is nagyon jófej. Miután lecsörtettema fő épület lépcsőin és elviharzottama campus előtt, Csabával találkoztam a Burger előtt (érdekes módon csak 2 pertc után ismertem fel, nagyon fáradt lehettem).. Csak ő jött oda, pedig úgy volt megbeszélve, hogy Bogdán is ott lesz. Na ekkor megijedtem, hogy a WoW miatt esetleg lemondta a közös mozizást, de még mielőtt teljesen kétségbe estem volna, Csaba gyorsan flvilágosított, hogy Bogdán csak pihizik kicsit, 30 perc múlva majd ő is csatlaozik a hozzánk. Nagy kő esett le. Bogdán híján tehát ketten ültünk be Puskinba, Csaba rendelt egy fehércsokis forrócsokit, én meg egy kókuszosat, ez lett az új favoritom. Bogdán is megérkezett, majd elindultunk mindhárman a mozi részleg felé, a büfénél még megálltam egy picit, vettem 2 ice teát és egy csoffadt perecet. Na mennyit fizettem? Kerken 1000 forintot. Ezt a lehúzást!!!

Elfoglaltuk helyünket a jegyen feltüntetett üléseken, figyelmesen végig néztük az előzetest, a Noé bárkája című magyar film akár még jó is lehet, majd kihunytak a fények, és főattrakció. Felvillantak a Bábel című film képei, és picivel több, mint 2 órán keresztül gúvadt szemekkel figyeltem, figyeltünk, ezt néha csak a kegyetlenül drága tea szürcsölgetése szakította meg. Nem tudom most így hirtelen elmondani a film sztoriját, több cselekmény szál fonódik össze, de nagyon nézeti magát, és szerintem nagyon jó. Láthatunk benne maszturbáló marokkói kis fiút, aki jobban céloz, mint a legképzettebb lövészek, Brad Pitt is feltűnik 2 gyermekes apaként, aki kiruccan feleségével Afrika északi részébe, a már említett Marokkóba, valamint a film Japánba is elkalauzol minket, ahol láthatunk teljesen meztelen siket-néma japán csajt, aki megmutatja a "szőrös szörnyeteget":) Komoly az biztos. Többet nem árulok el, hisz lehet, hogy sokan közületk még nem látták és esetleg tervezik, úgyhgy nem akarom lelőni a poénokat, nézzétek meg mert érdemes. Nagyon kíváncsiaknak ezért egy kis kritika. Nem utolsó sorban pedig a 2007-es év Golden Globe-osa a Legjobb filmdráma kategóriában.
 
Az átlagosnál hosszabb film után beültünk még meginni egy kis édeséget, majd Csaba a szokásos útvonalon, a 3-as metróval távozott, mi pedig egymás kezét szorongatva visszamentünk a Hostelbe. Holnap hosszú npunk lesz, úgyhogy ma koraibbra tervezzünk a lefekvést. Bogdán épp most nyomott be egy pizzát, reggelig nem fog már éhezni az biztos. Na most csak ennyit akartam, pláne mert tanulok és nem akarom elcseszni az időt, és mert lassan úgyis pihi a zuhany után. Jó éjt

Mókás kis nap

El sem hiszem!! Mielőtt suliba mentem volna reggel, aludtam 5 és fél órát, kipihentem magam! Bár amúgy is kivetett volna az ágy, ismervén a latin iránt érzett szerelmemet, nem hagyta volna, hogy óra helyett henyéljek:) Összekaptam magam gyorsan, cigi, majd másfél órára elegendő puszit lenyomtam Bogdánnak és elindultam a hajat lobogtató szellő kíséretében a campusra. Egészre pont beértem a latin tanszékre, ma a tanár úr sem késett, csak 5 percet. Szép. Átnéztük a a szöveget, amit hajnali 2-kor fordítottam le a konyhában, 98%-ban jó is lett, majd nyelvtanozgattunk egy kicsit, és elmondta mik lesznek majd számonkérve a pénteki dogában (a nagyon kíváncsiaknak elárulom, hogy igeragozás és declinatiok) Előre közlöm minden kedves ismerősömmel, hogy emiatt csütörtök este biztos, hogy nem leszek msn-en:)

Latin után haza, de mielőtt feljöttem volna a hostelbe, elcsábultam és betértem az CBA-ba, vettem finom reggeli-ebédet, csináltam belőle finom szendvicseket "nekünk". Utána, kellett még egy kis pihi, vonzó volt a megvetett ágy, így hát Bogdánnal délben el is szunyókáltunk, hisz a következő óra csak 3-kor kezdődött. Fél 3-kor keltünk, jajj de nem volt jó, fáradtabb voltam, mint valaha. Nyüglödtünk még cseppet, zuhanyzás helyett is a gyorsabban kivitelezhető módszert alkalmaztuk, én a rexonát, Bogdán az axe-ot:) (azért éjjel zuhanyoztam, 4 óra körül, nehogy rosszat feltételezzetek rólam, tiszta vagyok:)) Rosszul tettük, hogy ilyen sokáig élveztük a sötét kis szoba nyugalmát, hisz így pont 3-kor estünk be a könyvtárhaszálat órára, ami nem volt éppen kellemes, hisz a terem már tele volt, álltunk is pár percig mire végre a tanár megkérte a kedves hallgatókat, hogy húzódjanak már össze, és lám, persze, hogy volt így még csomó ülőhely..Az óra felettébb érdelkes volt, a tanár nagyon fura.. Érdekes a stílusa, elereszt néha a rossznál jobb poénokat, de sejpít, pösze, így eléggé mulatságosan hangzott a szájából pár mondtat, szó, a másfél órás előadást szinte végig halk kuncogások kísérték. Kókadtan kivánszorogtunk a teremből a bibliográfia és a katalógus közti különbség megértése után, majd elnéztünk Bookline-ba, elhoztunk Bogdán apujának egy könyvet, és még Lángival is beszéltünk 2 percet. Na jó, pontosabban egy cigi-nyi időt:) És hogy még jobban pontosítsak, inkább csak Bogdán meg Lángi beszéltek, megvitatták a lvl 70-esek instázási problémáit. Én csak hallgattam őket, én sem érthetek mindenhez.

Visszajöttünk a hostelbe, elvégeztem Bogdánon a speciális kellemesen frissítő bőr radíros arc masszázst, majd a gyönyörtől magához térve behuppant a WoW elé, most is kommunikál fülesen keresztül valamelyik másik virtuális életfeláldozóval, én meg zsibbadó fenékkel kuporgok a felső ágyon. Nem rég majnem dobtam egy hátast meglepetésemben. Gergő, a szobatársam az egész szobát átkutatta, mert nem találta a headsetjét. Mi is nézgelődtünk, de semmi. Ekkor megmozdult bennem a vezér hangya, és belenéztem a táskámba. Láttam, hogy lóg valami a ruháim alól, rögtön bepánikoltam, kihívtam a lépcsőházba Bogdánt is meg Gergőt is, és elmondtam nekik gyorsan, hogy a headset benne van a táskámba, de nem én tettem bele, pláne, hisz bele volt gyömöszölve a ruhák közé, majdnem csak alá. Természetesen egy percig sem volt kétséges, hogy hisznek nekem, tudják nagyon jól, hogy az életben nem venném el más tulajdonát. Persze azt is meg kell említeni, hogy tegnap előtt (ha jól emlékszem) egy másik szobatársam (nevet nem említek) matatott a cuccaim környékén, vagy kölcsön kért valamit, vagy visszatett valamit, csak fél füllel hallottam, mert közben Bogdánnal beszélt.. Ezzel nem is szeretnék utalni semmire, de magától nem került bele a headset a táskámba, és én sem tettem bele. Egyre rejtélyesebb ez a hostel. Valóban egy "fekete lyuk". Nem szeretem az ilyen alattomos, piti kis húzásokat. Ha valaki tud albérletet szóljon, de nem olyat amiben már laknak, nekem egy egy szobás kis lakásra lenne szükségem, nagyon el szeretnék már innen költözni. Lopások, buta emberek, poloskák..Nem jó ez így.

Főztem ismét finom vacsit, focimeccset is néztem, azóta meg kuksolok a szobában a könyvek fölött. És mindegy mikor hajtom buksim álomra, mert holnap csak 4-től lesz órám, hihi. Jó éjt

U.I.: Látom, a Mc'Donald's nem nagyon sikeres a szavazóban:)

Garfield utált napja, én szeretem:)

Miután tegnap este, életemben először ilyen későn, 10-kor felértem Pestre, és reggel 4-ig olvastam Potter-t a lentről felszűrődő WoW fényénél, 6.50-ig "kipihentem" magam, meglepő fittséggel és elszántságal elindultunk fél(!!!) 8-kor a suliba. Persze a lépcsőházból az első utam gyorsan még a CBA-ba vezett, Sprite, Cherry Coke, csak hogy éberek maradjunk a 3-szor 45 perces előadásokon. Nem is volt nehéz feladat, esszéírás szokásosan gyorsan, jól jegyzeteljetően telt, keleti irodalmak közül a mongol volt soron. Érdekes kis óra volt, fura nép ez a Mongol, no meg az epikájuk sem éppen mindennapi. A mai órán a hőseposzokról volt szó, a tanárnő hozott is be CD-n egy ilyen "előadást", és részesei lehettünk azon csudajó élménynek, hogy hallhattuk egy transzba esett sámán egyszerre 2 hangot rezegtető mongol nyelvű alvilági és evilági elemekre utaló ének-hörgését. Többen, Ádámék pl. visszafogott kuncogással értékelték a hallottakat, volt ahol én sem bírtam ki mosolygás nélkül:) A harmadik óra kevésbé volt emészthető, az allegorizálásról, valamint a Bibliai hierarcizmusról volt szó, Bogdán szerint "disszertációi előadásban". Valahogy úgy.

Suli után első útunk a burgerbe vezetett, lévén, hogy volt kettő kedvezményes kis kuponom a mától kezdődő akcióra. ( 2 sajtburger menü=930) Na már most, tudjuk ugye, hogy drága barátom szereti kényeztetni a pociját, ami érthetelen módon egy gramm túlsúly formájában sem jelentkezik, sőt nagyon is szeretni való teste van, hopsz majdnem 18+:), tehát a lényeg, ő 4 menüt evett.. Tehát 4 sajtburgert, 3 krumplit (az egyiket én faltam be), 2 kólát (a maradék 2-t haza hoztuk) valamint egy tasak hagymakarikát tüntetett el 15 perc alatt. Én gusztustalankodtam, és imádott ízkombinációmmal kényeztettem magam ismét(fagyi krumplival. Nem fujjogni, előbb meg kell kóstolni, azután oltogatni)

Hazaértünk, feltettem a mai jegyzetemet is a közös honlapra, remélem egyszer majd áldani fogják érte a nevem:), majd hajatmostam a guszta kis lila schaumámmal, Bogdán WoW (nem is hinném, hogy valaki másra gondolt volna), majd lepihentem picit 2 körül, de a folyamatos susmus miatt nem jött az álommanó. Bogdán 4-kor huppant be mellé alélt állapotban, majd csörgött a telefon. Csaba volt az, akivel kedves bátyja elfelejtette közölni, hogy aludni szerete, úgyhogy sztornó a mai randi. Én persze berágtam, hisz szeretek kimozdulni néha, hetente legalább egyszer, kérleltem Bogdánt, de hát már valahol a 60. báránynál tarthatott.. Igen? Így állunk?:) Sebaj, Bogdán fáradtságától függtlenül van nekem 2 lábam, elmentem hát egyedül az öcsi talira. Megittam egy csipkebogyó teát, beszélgettünk sokat, majd átugrottunk a szomszédos Gyros-osba és "vacsiztunk" 5 körül. (Azért írok vacsit,mert én nem etem azóta és reggelig nem is fogok). Finom volt a kaja, persze megint csorgott rólam a szaft mire bekebeleztem a nem is termetes borjó falatkás pitát. Jóllaktunk, visszasétáltunk a Ferenciekre, Csaba becélozta a metrót én meg mentem tovább a jogi kar felé. Bizony hétfőnként ugye nekem jog órám van 5-től. Picit késtem, de Csaba társasága kárpótolt a kb. egy másodpercig tartó szúrós tanári tekintetért. Hogy is mondják? Nézd meg az öccsét, válaszd a báttyát?:) Jó kis család, nem tagadom.

Azóta itthon kínlódom, 10-ig pihentem, gépeztem, most még fordítok egy kis latint, befejezem Pottert, és majd nyugovóra térek az éjszaka közepén. Bogdán gondolom majd akkor kel, ugyanis délután óta nem nyíltak még ki a szemei. Ha nem hallanám erőteljes szuszogó légzését (nem horkolás!!!ez aranyosabb) akkor már aggódnék..

Reggel latin 10-től, majd délután végre könyvtárismeret óra, ami a múlt heti bombariadó miat elmaradt, úgyhogy majd csak most ismerkedünk a tárggyal no meg a tanárral.

Felhívnám a figyelmet egy rendkívül ötletes pasizási módszerre: Csaba mesélte pont a Puskinban, hogy odafele a buszon állt mellette egy lány. Közel volt egymáshoz a kezük a kapszkod rúdon (vagy hogy mondják), azonban mikor a lány "véletlenül" hozzáért Csaba kezéhez, akkor látta csak, hogy a leányzó telefonszáma ott virít a lány kézfején. Zavarában, illetve barátnőjéhez, Orsihoz való rendíthetelen hűségében nem írta fel a számot, de hogy ne essen nagyon rooszul a lánynak, a buszról leszálva úgy tett, mint ha..Komoly. Grat a csaj bátorságához és izléséhez, Csaba egy hetes borostával éli manapság napjait, ami jelzem, nekem amúgy bejön:) Hát ha nem is hepiend a buszos sztori, minden esetre hatalmas élmény lehetett.


U.I.:Zsuzsa!!! Még egyszer BOLDOG NÉVNAPOT!

Vízszintesen

Előszó (ilyen még úgysem volt:): fogadjatok szeretettel egy nagyon kellemes kis zenét, pont éjszaka jutott eszembe egy cigizés közbeni elmélkedés közepette. Íme. A zenekar nem hinném, hogy ismert lenne kis hazánkban, ami sajnálatos, mert nagyon dallamos és igényes kis rock zenét játszanak. Akinek ismerősek a zene alatt futó képek, de mégsem meri magabiztosan rávágni, hol is látta őket, annak elárulom, Tarantinó bácsi Alkonyattól pirkadatig című filmjében. Nekem a film nem 10 pontos, de a zene igen. 

És akkor a már megszokott magánszféra kiteregetése:

Végre itthon vagyok már, s a kényelmes és meleg ágyikómban heverészve vethetem bele magam egy Babits esszé tanulmányozásába, valamint a Démétér himnusz másodszori elolvasásába-lehet éjszaka nem fogott eléggé az agyam, félszemmel a Bogdán előtt zajló WoWos eseményekre pillantgattam. Ismét nem sikerült a normális időben való nyugovóra térés, reggel 6-kot tűntem csak el a takaró alatt, Bogdán 9-kor követtet, amiért kicsit felhúztam az orrom, de szerencséjére hamar visszabóbiskoltam, így álmomban tmboltam ki magam, ő megúszta. A tegnapi este, éjszaka izgalom-mentesen telt, nem törtek be, meg semmi. Barátok közt alatt hanyag eleganciával, egyik kezemet csípőre téve forgattam a sült krumplinak nevezett kis hasábokat a sercegő olajban, amik sajnos nem pont úgy néztek ki elkészülve, mint ahogy az a csomagoláson fel volt tüntetve..gyorsan ki is főztem mellé a virsliket, az talán javított valamicskét a helyzeten. De sajnálom, a krumplik nem az én hibámból foszlottak szét, a CBA vonható kérdőre, amúgy is, a célnak megfelelt, Bogdánom jól lakott.

Ami ez után következett, az nagyon nyugodt időtöltés volt. Bogdán ült az asztalnál és teljesítette a küldiket, én meg a trimágus kupa pergő eseményeibe éltem bele magam. Ennél csak az szebb látvány, mikor teljes kussban csak ülünk egymástól 1 méterre, meg sem szólalunk, csak mind a ketten gép-függünk. No igen, álompár. Így elkerülhetők a viták (no persze nem intha lennének), meg minden, hehe:) Történelmi pillanatnak is szemtanúja lehettem, Bogdán szintet lépett. Reggel 6 óra 3 perc óta lvl 70-es. Grat neki. Azt mondta ezek után még több játék vár rá, amin meglepődnék, hisz tegnap együltő helyében 15 órát játszott. kimondhatjuk hát bátran, drága barátom feláldozta életét a WoW oltára előtt. Amúgy tény, a világ legjobb játéka, nem érdekelnek a diablós ellenvélemények:) Egyszer leültem játszani, hálát adok Istennek, hogy megkérte Bogdánt, furakodjon vissza a helyére. Valósznűleg soká mozdultam volna onnan. Na, nem kezdek a WoWról hosszasan sztorizgatni, akit érdekelnek az ezzel kapcsolatos dolgok, az csipegessen Bogdán screenshot-jai közül itt.

Tehát miután reggel 6-kor, illetve 9-kor tértünk nyugovóra, az ébredés délutánra csúszott, 3-kor keltünk. Lezuhanyoztam, majd enyhén kapkodó mozdulatokkal beledobáltam a szanaszét heverő holmijaimat a bőröndbe, elszívtunk egy búcsú cigit az erkélyen, és még így is kényelmesen elértem a 4.20-kor induló vonatot. Mivel nincs 2es metró, a pótlóval sokkal gyorsabb az út, és még jegyet sem kell venni (hiszen csak 1 megálló busszal)-bliccelésről kiaoktató kommentelők kíméljenek! A vonatra felérve ledobáltam a cuccaimat a 4 fő részére fent tartott ülésekre, neki álltam hevesen kotorászni, de ekkor szörnyű kép hasított az elmémbe.. Láttam Harry Potter éppen olvasott kötetét az alsó ágyon, a párna mellett jobbra.. és bakker igen, ott hagytam a hostelben. Nem mondom majdnem sírógörcsöt kaptam, mikor tudatosult bennem, mit jelent ez. 24 óra nélkülözést. De legalább nem lesz kísértés tanulás közben.

Itthon most minden nyugodt, csak a Tv megy halkan, amiben nézném is az éppen menő Hanta Boyt, csak nem rég láttam Szegeden, így nem lenne annyira lebilincselő.
Holnap megyek is vissza Pestre, és örömmel belevetem magam a 2. hétbe. Lelkes vagyok, nem is picit. Igen, tudom, ez meglepő tud lenni de hasznos is, és évek múlva meg kamatoztatható.

Mielőtt végérvényes pontot tennék az iromány végére, megemlítem a csütörtöki napot, annak is a délutánját, hisz akkor találkoztunk Csabával Puskinban. Míg én bementem egy órára, amiről később kiderüt, hogy felesleges volt, mert gyakorlatilag csak névsor olvasás volt, Csaba meg Bogdán átmentek az alattunk lévő sörözőbe, ahova én is követtem őket miután kiszabadultam a kurta óráról. Nem volt semmi, de az jó volt. Csaba jó szokásához illően ismét sokszor megkacagtatott a beszólásaival.

Bogdán kabátjáról még semmi hír, de jelentkeznek még a rendőrök, ha meg nem, akkor Bogdán keresi őket. Egy kicsit segítettem az "újrakezdést", megleptem egy bőr pénztárcával, hisz az is a kabátjában volt. Én tudtam, hogy az nagyon kellene neki, meg valentin-nap is volt, meg ugye szeretem is, úgyhogy így alakult:)
Na most zárom soraimat, és elmerülök a bejegyzés elején említett szövegekben. Pussz

Barátság

Az előbb épp belebotlottam Kentaur Álmatlanság című számába. Egy időben nagyon tetszett, de akkor is sajnáltam már, hogy a konkrét mondanivaló kevés, beleestek ők is abba a hiába, mint pl. manapság a No, Thanx (istenmencs, hogy konkrétan egy kalap alá vegyem a kettőt, Kentaur zenész, rokker Olivérék nem), hogy van egy dallamos zene, igényes klippel megcsinálva, látszik, hogy nem két forintból, de egyszeri meghallgatás után már kívülről fújjuk a szöveget, mert a refrén kb. 16-szor csendül fel. De nem fikázom mondom, mert annó be voltam zsongva én is.

Amúgy csak amiatt hoztam fel a dolgot, mert maga a cím, az Álmatlanság állandó jelleggel aktuális nálam. Tegnap is, reggel 6-kor sikerült elaludnom, no bevallom aztán ágyban töltöttem a nap majdnem összes többi részét, de szepember óta nem megy az alvás. Ami talán csakis és kizárólag azért nem gáz, mert a suliban ettől függetlenül megállom a helyem. Mint pl. csütörtökön is:) Az ember valahogy hajlamos hajnalig fent maradni. Ha itt a többi szobatárs akkor azért, mert ökörködés megy, meg sörözés, ha meg nincsenek itt akkor Bogdán játszik (jah akkor is ha itt vannak.:)), én meg olvasok. Vagy szakirodalmat, vagy Pottert. De ez azért kevés lenne cseppet.

Ezért van nekem hatalmas szerencsém, hogy ismerek egy bizonyos Tamást, akinek köszönhetően minden estém szép. Ha nyűgös vagyok, ha kacagós, ha szomorú mert megjött, vagy életúnt, vagy bármi, hónapok óta ő az első akire ráklikkelek, mert tudom, hogy érdekli mi van velem, és ez kölcsönös. Pont az imént fogalmazta meg msn-en "hogy Bogdán álal,de nem miatta lettünk barátok". Ez így igaz. Bogdánnal szeptemberben jöttem össze, s egyszer msn beszélgetés közben adta Tamást és azóta nem is tágítok mellőle. Ha az ő társasága nem lenne magányos estéimen, nem tudom mi lenne velem. Lehet a téma bármi, jó vele kivesézni. Fiú lány barátság. Nincs??? Sokak szerint nincs. Én azonban megcáfolom, és Tamás is. Itt vagyunk egymásnak bármikor, bármiért, barátok. Pedig jézusom, hányszor találkoztam vele személyesen?? Nem sokszor. Egyszer mikor feljött Pestre, aztán meg mikor lementem Szegedre pár alkalommal. Akkor kb. 5-ször. És mégis. Nincsenek is előtte titkaim. Többet tud rólam, mint nagyon sok mindenki. Virtuális a kapcsolat, de megszokható. Legutóbb, mikor Szegeden voltam, nem tudtunk sajnos találkozni, mert gyengélkedtem, de következő alkalommal remélem lesz újra közös mozizás, meg sörözés, akár Memphisben. Kevés a különösen jó fej ember, de ő az. És bírja ki az ember könynezés nélkül, ha ők ketten összeszabadulnak Bogdánnal..Embertelen jó társaság.

Sok mindenkit nem fog meghatni ez a bejegyzés, nem is várom most a kommenteket, hisz gyakorlatilag csak egy embernek szól. Tamásnak. Akinek köszönöm, hogy van, és hogy ennyire érdekli mi van velem és hogy akkora bizalmat szavaz nekem amekkorát és, hogy elérte azt, hogy ez fordítva is így legyen. Fontos a barátság. És inkább legyen nekem ő, csak ő, mint 100 másik felszínes kapcsolat. Vannak még értékes emberek. Bogdán az, van még egy két ember aki szintén az, de eltávlodtam kissé tőlük és persze Tamás is az, nagyon. Szóval becsüljük meg ha van valakink, és addig szeressük amíg van nekünk. És én nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen ember a barátom legjobb barátja. És lassan az enyém is, úgy, hogy nincs is mögöttünk sok-sok közösen átélt év, ami sokszor feltétele egy ennyire őszinteségen és összhangon alapuló barátságnak.
Üdv Neked