Szavazó; bevirtud-by Bogdán

Gyerünk, gyerünk, csapjatok le az új kérdésre! Had mérjem fel milyen népszerű ez a kis oldal! Ha meg netalántán mégsem az, akkor is minden rendben van, hisz leginkább magamat szórakoztatom vele:)

34 óra múlva Zh.. A feladás állapota kerülget. Rég olvastam ennyit, anélkül, hogy makacsul megragadnának az infók az elmémben. Valahogy sejtem miről van szó, de kerek mondatokban nem tudom megfogalmazni, lerajzolni, elmutogatni meg mégsem lehet:S.

Az előbb ment az a Harrison Ford( haj van a kocsin, lol)-os film, az a romantikus lezuhanós pilótás, szigeten szerencsétlenkedős, egymás párját lenyúlós, de aztán később így sokkal boldogabban élős film. És a Ross is szerepel benne (David Schwimmer-rem. jól írtam le). A szinkron sajnos nemk az igazi, de itt is egy szerethető kis kajla manust játszik.

Látjátok, fáradok, ide irogatok ahelyett, hogy 3.-jára is belefognék a 40 oldalas jegyzet átolvasásába.. Csak ezen legyek túl, a többire akarok is tanulni, egyértelmű, hogy a felkészülés zökkenőmentesebb lesz. Megajánlom magamnak a 4.0-ás átlagot. Lehet fogadni.. Az első 5 kommentelő kap egy sört, ha annál lejjebb végzek. Jó éjt. Tamás remélem Te leszel az első!:)

Hülyeség

Valaki nem tudja mit jelent ez az álom? Egy hatalmas káposzta mezőn sétáltam, töklámpással(!!!) a kezemben! A sűrűjében találkoztam egy groteszk kislánnyal akinek nagyon kevés haja volt, és ijesztő szemüvege. Megkért hogy kocsikázzam vele, és mikor elkezdtem vele pörögni nagy fájdalmat éreztem, és sorra elkezdtek kihullani a fogaim.(ez amúgy nagy kötsögség, ez az egyik mély félelmem, h kiesnek a fogaim, és lám, sokszor álmodom is róla..). Utána sírtam álmomban, futottam, tartottam a fogakat a markomban, és haza akartam érni, hogy kórházba mehessek, és a kislány meg csak futott utánam és sírt, hogy ne hagyjam ott.pff. Ez az álom itt véget ért, nagyon fura és ijesztő volt, ennyira parás ritkán van. Utána amire emlékszem, hogy vacsorázott a család, és kolbászt ettünk:)-vagyis akkorra már tuti lettek új fogaim:):):)

Manó hízott 2 dekát. Világszenzáció:)

Innen is, onnan is

Nos, emberek, be kell valljam.. jó itthon. Kényelmes kis ágyikó, nagy párnák, zene ahogy és amikor akarom, s mindez poloskák nélkül!! Mondhatni mennyei. Ma kikapcsolódás gyanánt bementünk a citybe sörözni, ismét elmélkedtünk az élet nagy dolgairól, jól éreztük magunkat. Eszter túl van ismét az érettségin, jól sikerült neki, gratulációm hozzá. Joe, te is kapd magad össze, szívesen látnám a fejed hetente többször szeptembertől, úgyhogy nagyon startolj rá Pestre. Majd Bogdánnal diskuráltok a Within Temptationról!:)

Ma is olvastam sokat, nem tudom mi lesz hétfőn, de bízom magamban, a memóriámban és a legjobbakban. Ennél a tárgynál (irodalomtudomány) nem is magam miatt tanulok, hisz véleményem szerint nem nagyon érdekes, hanem csakis Déri miatt. Díjaznám ha legalább egy 4-est firkálna a papírra, ill. bocsánat, pötyögne be az ETR-be. Ne csalódjon már:) Amúgy ez a tárgy elég érdekes. Pontosabban a tematikája. Ezt nekem nem is kellett volna felvennem, de mivel benne volt a nevében, hogy "irodalom", lecsaptam rá. Nem csoda, hisz élek halok érte, ezért is bátorkodtam tavaly emeltszintre menni. Nos, lehet, hogy hibáztam. A félév folyamán volt 3 beadandó elemzésünk, egy keresztény, egy indiai és egy iszlám versről. A lényeg az volt, hogy ne olvassunk utánuk, amit mi kiértünk a versekből, azt írjuk le. Ez megtörtént. Nem is lettek rosszak, sőt. Igen ám, de itt kezdődött a tematikus hiba. Az amúgy ritka intelligens, az élet minden területén jártas tanszékvezetőnk elkövette azt a hibát(?), hogy az órákon a beadott verselemzések hibáit, hiányosságait sorolta, megspékelve némi irodalmi háttérrel. Nos, ahogy az sejthető volt, ezek nem azok az információk voltak részéről, amiket a vizsgán számon kér. Van nekünk egy könyvünk Bókay bácsitól, de nem 20 éveseknek való. Túl "minőségi", ahogy az az adott óra fórumán is elhangzott. Sebaj, idegőrlő órákat görnyedtem fölötte, most pedig szorgos társam összefoglalóját olvasom. Reméljük, elegendő lesz.

Most nézem a Tények ismétlését, meg vagyok lepve rendesen. Bogdán rendszeres és lelkes olvasója Tomcatnek, így hát sokat hallottam róla. Bogdán szájából is, és az interneten keresztül is. Nem formálok róla véleményt, jó gondolkodó, kiváló író, de ennyiben ki is merülne a jellemzése. Akit érdekel, az Bogdán blogján találja a linket. Ami érdekes, és valószínüleg hatalmas visszhangja lesz, az az, hogy Tomcat előzetesben van. 30 nap szabadságvesztés. Bár nem ismerem jól, meglepett a radikális emberke legújabb hírverése. (ha jól értettem, mert csak fél füllel hallottam, akkor egy robbanószerrel teli lakásban ütöttek rajta). Az igazat előbb-utóbb vagy a média, vagy saját maga tárja majd elénk.

Kellemes hétvégét!

Rástart

Huhú, már csak napok választanak el attól, hogy szorongva beüljek a padba, és számot adjak irodalom tudományos ismereteimről. De nem aggódom, megnyugtattak azzal, hogy elég csak elolvasni a könyvet, olyan szinten, hogy a tanár lássa egyátalán kinyitottuk-e, eszement magolásba nem kell belekezdeni, nem a könyv memorizálása a cél, hanem a némi sejtés a tatalomról:)

A héten szenvedtünk többnyire, a földön kuporogtunk, és 10 csípéssel ébredtünk minden reggel. Már úgy voltam vele, hogy csak had aludjak el minél hamarabb, tudom, hogy vannak kis dögök, azt is, hogy pár perc múlva majd jönnek is.. jöjjenek, csak had alugyak közbe, ne kelljen látnom őket. Persze így sem jobb sokkal. Pláne hogy ma hajnalban Bogdán mikor kiment a mosdóba 3 darabot talált a ruhájában(!!!). Nem elég a sok viszketés, rajtam/rajtunk van a para, nehogy haza hozzunk akár egyet is. Kedden megírtam a latin zh-t, jó lett, nem volt olyan viszes mint amilyennek elkönyveltem magamban, (este 3-asban iq teszteket töltöttünk ki:), és szerdán végre megtartottam a halál és megújulásos előadásomat is. Egy 30 olalas angol könyvből kelett kiírnom a lényeget 6 oldalba. Jó lett nagyon, a gladiátorjátékokról írtam. Ma ismét beültem művtörire, jók ezek az órák, csak kb. a 40. perctől qrva unalmasak. Ma Japánról volt szó, rengeteg szép és érdekes képet vetítettek nekünk, ami kicsit kiábrándító volt, az az, hogy a nőci darálta a bonyolultabbnál bonyolultabb japó neveket, amiket vagy leírtál hallás után, vagy "majd megnézem más jegyzetében" alapon ráhagytad..

Az óra után nem töltöttem sok időt a hosztelben, összepakoltam, és Bogdánnal együtt célba vettük a 2-es metrót. Bogdán a Kossuth téren leszállt, én pedig utaztam tovább a végállomás felé. Megvettem az egekben szárnyaló összegű jegyemet, 2 pogácsát, valamint egy fél literes nagyon nem egészséges löttyöt, és elfoglaltam helyem a gyorsított személyen. Szerintem nem sokan tudják, de a gyorsított személy gyorsabb a gyorsnál. A vonaton volt vagy 50°C, úgyhogy ablak le, amíg csak lehet. A huzat kellemes volt, csak az olvasást tette kissé nehézkessé. Potter 6. kalandja valahogy gyorsabban olvastatja magát velem, mint az eddigiek, majdnem a felénél tartok. Sajnos be kell majd iktatnom egy kis szünetet, hisz inkább a vizsgákra kéne tartogatnom minden erőmet. Potter meg majd jöhet két tanulmány között.

Hamar hazaértem hát, pont elértem az induló buszomat, hazaértem, ledobtam magamról minden ruhát, és jég hideg vízzel hűtöttem le magam. A hétvégén tanulni fogok, valamint Eszterékkel leszek. A leendő történések fügvényében írom majd a következőt.

Ja, az meg csak egy mókás kis sztori, pont ma meséltem Bogdánnak is, mert eddig nem jutott eszembe. Múlt héten, mikor jöttem haza, jegyet szerettem volna venni. Apró nem volt nálam, de az Astorián szerencsére papír pénzt is elfogad a gép. Betettem a 200-ast, amit persze nem fogadott el. Lökte ki a pénzt, de olyan hülyén van megcsinálva, esküszöm direkt, hogy ahogy tolja ki a pénzt, nem fogja meg a végén, mint a bankautomaták, így a kicsúszó pénz elviharzott az érkező metró szelével.(naná, hogy elszállt a pénz, olykor menni alig lehet akkora a sűvítő huzat). Mit ad Isten? a 200-asom gondolta hűséges marad a gazdihoz, és 2 méterre tőlem megállt a padlón. Na mondom szerencsém van, nem ment tovább, ott még elérem. Aha, persze. Egy 27-28 éves nő bevágott elém, a pofámba vigyorgott, felkapta a pénzt és elfutott. Ha a bőrönd nem lett volna nálam.. nyilvános verekedés lesz a vége. Felhúztam magam:( Az nem az ővé volt:(.

Szép napot!

Re

Ismét a hosztelből irom soraimat. Laptopom a szobában, Bogdán kisajátitotta, úgyhogy marad a kinti gép. Sok új nem történt. Tegnap volt egy leszbikus élményem, na persze nem úgy. Fehérváron mentem ki a peronra, és öngyújtó hiján a padon ülő 22-23 éves forma lánytól kértem tüztem. Oké, adott, szivtam a cigit, majd mivel az ő vonata már éppen indulni készült, felpattant, odalépett hozzám és a kezembe nyomta az öngyújtót, hogy tarsam meg nyugodtan. Mindezt egy sejtelmes kis mosoly és kéz simogatás követte. Lol, hát ilyen is kell:) Vonatról jut eszembe, Máv. Bosszankodom igen, mert eddig örültem, hogy piti 500 forintért egy retour jegyet tudtam venni, erre május 1-jétől 1050 forintra nőtt ez az összeg. Szép, mondhatom.

Tegnap találkoztam Pesten kedves albérlőnkkel, angoloztunk egy kicsit, meg beszélgettünk, majd fél 10 körül értem a hosztelbe. Megnéztük a Heti hetest, elkezdtem Potter 6-ot, és .... igen, sajnos vadásztunk. Először arra lettem figyelmes, hogy hasalok Bogdán mellett és pámikszerűen poloskák után kutatok. Éreztem, hogy figyelnek, de nem láttam őket sehol. Egy mozdulattal felemelkedtem, erre egy kis vérszopó rohan ki a hasam alól. Na a pánik beindult. Bogdánt persze idegesitem, mert nem érti meg, hogy nálam ez fóbia, nem tudok vele mit kezdeni, szabályosan hisztérikus rohamot kapok ha barázdált testű izeltlábúak mászkálnak körülöttem. Mert értitek. Tudom, nem esz meg, nem fáj ha megcsip, viszket másnap, de a tudat, hogy bárhol mászkálhatnak a testemen, eszement gyorsasággal, súlyuk észrevétele nélkül, na azt már neee. Nem megy. Persze ha Bogdánnal közösen vadásszuk őket, az más, mert akkor tudom, hogy Bogdán majd megvéd, de egyedül, pff. Szóval miután azt az egyet észrevettem, (gondolom hivta a társait) perceken belül megint 4-5 dög tűnt fel az ágy deszkáin különböző irányokból. Jól van, zsepivel trancsiroztam, Bogdán már sörnyitóval onototta az életüket, de inkább átköltöztünk volt lakótársunk ágyára. Bogdán lehasalt, alapos terepszemlét tartottunk, meggyőződtünk affelől, hogy tiszta a terep, elkezdtem hát masszirozni a hátát egy citrusos olajjal. Eltelt 2 perc, máris ott szaladt egy a fejem melett. Feltápászkodtunk, és alaposabban körülnéztünk. Kb. 10-20 apró poloska (olyan, mint a bolha) szaladgált szanaszét, és még nagyok is voltak. Párat szétégettünk lámpával, a többiek gondolom várják az estét, hogy újra lecsapjanak. Meguntuk, átmentünk egy másik ágyra. 5 perc telt el és ott is jöttek elő. Végső elkeseredettségünkben fogtuk a szivacsot és leb*sztuk a földre, azon aludtunk a szoba közepén. Ne sajnáljatok, nem is volt annyira kényelmetlen. Reggel már másik 2 szobatársunk is panaszkodott, őket akkor, fényes reggel szivogatták. Ma este szerintem alapos higiéniai eljárást tartok, kiporszivozók majd minden ágy alatt, és felmosok jó kis maró szagú vegyszerekkel. Hátha.

Holnap 10 órától latin, éves dogát irok, tessék drukkolni. Jövőhéten pedig az első irásbeli vizsga.. Egészen jún. 28-ig lesz ez igy. De nem panaszkodom, mert tetszik a 2. szemeszter anyaga. Szép hetet mindenkinek!


(És igenis, tessék csak MCR-t hallgatni, nagyon jó. Nem emo, hanem rock amit játszanak, azt is az igényes fajtából. A Helena ill. a The sharpest valamint a Famous Last Words c. számok kegyetlen jók).

Határon Túl

Huh, hosszasan gondolkodtam, hogy is írjak a kirándulásról. Nem könnyű feladat, hisz ismertek, pofázok össze-vissza, és szép nagy körmodatokban írok le mindent, így esélytelen hogy a bejegyzések tömörek legyenek. Úgyhogy meg sem promálom úgy:)

Április 27-én este 10 körül indultunk volna, de a drága tanár úr késésének köszönhetően végül valamikor 11 körül gördült el a busz. Na ott aztán megkezdődött az ökörködés, evés, ivás, előkerültek az mp3-ak, kispárnák, minden ami kell egy kiránduláshoz. Mi a hátsó részen ültünk, a krémmel, a tökéletes hangulat felelőseivel. (Rezső, Ádám, Marci, Máté). Természetesen akkor aludtunk el, mikor Borsnál a határhoz értünk. A határellenőr gyors munkájának köszönhetően kb. csak 2 percet állt a busz. Beértünk Erdélybe. Alvással folytattuk az utat, s meglepő gyorsasággal, a tervezettnél 2 órával előbb értünk Kolozsvárra régész idegenvezetőnkért és feleségéért.

Előre szólok, hogy mindent nem fogok tudni leírni, sok helyen a kronológiával is gondok lesznek, de úgyis azok a legfontosabbak amik nagyon intenzíven élnek bennem.

Első nap, vagyis szombaton első állomásunk Toroczkó volt, ahol megnéztük a Néprajzi Múzeumot. Nagyon szeretem az ilyen helyeket, mindig bezsongok ha régi népi ruhákat látok( azok a vörös csizmák, áá, de gyönyörűek), a szobákról és púpos ágyakról nem is beszélve. Utunkat folytatván egy vörös patak mentén haladtunk. Na hova érkeztünk meg? Igen, logikusan ki lehet következtetni, Verespatakra. Nagyon tetszett, lementünk az aranybányába, ahol majdnem megfagytam, mert hát kabát miért is lett volna rajtam.. Jó mély volt, rengeteg kis vájatból állt, valamint nedves volt és csúszott. De egy élmény volt.

A szombati és vasárnapi szállás Alvincon volt, egy kolostorban.
Szép helyen volt, a parkja is hibátlan volt, de valahogy jobban tetszett nappal. Nem vagyok nagyon parás, de igen csak sokszor pislogtam hátra, hisz az éjjeli fényben csak egy hegyet lehetett látni, s a temető is csak 20 méterre volt.. Na mindegy. Kint voltak padok, azokra le is telepedtünk, és előkerültek az addig csomagokban vergődő sörök, borok, s kint ment a röhögés hosszas percekig. Bogdánnal azért hamar nyugovóra tértünk, reggel korán kellett kelni.

Vasárnap reggel Alba Juliát vettük célba. (Gyulafehérvár). Míg páran beültek egy misére, mi (vagyis a nagyon jó fej röhögő társaság) meki után kutatva ráleltünk egy Sparra, bevásároltunk hát. Utána hosszasan elemezgettük a Római Múzeum műtárgyait, majd tettünk egy kis sétát, hogy megcsodáljuk a „kaput” ami nagyon frankón nézett ki, biztos régi is volt; s az obeliszket ami magasan nyújtózott az ég felé. A délutánt már epekedve vártuk, hisz Déva volt a soros,( „átkozott legyen hát, magos Déva vára, még a nap se süssön fényesen reája”) Végre mekit is találtunk fő evőnk, Rezső legnagyobb örömére. Utána irány a vár, kinek hogy, gyalog, ill mászva, avagy felvonóval. Mi lusták voltunk, úgyhogy felhúzattuk magunkat. A kilátás nagyon gyönyörű volt, jó sok szuper kép készült. (Déván Bogdán fotozott, én le voltam merülve).

Az este nagyon jó hangulatban telt, közös vacsora volt a kolostor étkezőjében, s a tanár úr bevásárolt nekünk, így mindenki ízlésének megfelelően fogyaszthatott sört, vagy bort. Utána elszabadult a pokol a nagyteremben, a felsőbb évesek neki álltak énekelni… Gregoriántól egészen Máté Péterig. Mi jobbnak láttuk, ha félrevonulva sörözünk. Hangunk úgyis csak büntetés lett volna a tehetséges kórusnak. Másodjára is ágyba bújtunk hát, ismét sűrű program várt másnap. Na itt kezd már összekuszálódni a program…

Amit még fontosnak tartok megemlíteni, az ugyebár Kolozsvár. Ott szintén tettünk egy sétát a mekiig, majd visszatérve a buszhoz pisilés céljából én is bepillantást nyertem a Boyai Egyetemre. Végre, egy város, amire azt mondom hogy nem putri. Gyönyörű, hatalmas bazilika a főtéren, kellemes üzletek, kávézók, nem csak szutyok, mint máshol.

Most jön akkor a kirándulás csúcspontja. Legalábbis nekem az volt. Az utolsó éjszakánkat Kalotaszentkirályon töltöttük el. Kis falucska, völgyben, ezáltal nagyon hűvös, de annál kellemesebb. Vacsorával vártak minket, nos… életemben nem ettem ennyit. Nem azért mert éhes voltam, hanem drága Déri bácsi csak merte a kaját, csak merte, Rezsőt, Bogdánt meg engem nagyon megtömött. A menü a következő volt. Ahogy beértünk és elfoglaltuk helyeinket, pálinka. Kapásból 2. Aztán 4 kondér csorba leves(zöldség leves), töltött káposzta, de nem az a gagyi amit Magyarországon ismerünk, hanem az a guszta, pici tölcsér formába , káposztába tekert hús, nagyon finom volt. Hozzá tejföl, pálinka, süti. Volt egy két bátor kísérletező aki 12 kupicát borított le, gratulálok hozzá. Azt is megemlíteném, h Déri, az az aranyos kis ember, megevett 6 tányér levest, 12 káposztát, valamint ivott 7-8 pálinkát, hogy hova fért belé, rejtély..

A vacsora után beosztottak minket. Ádám, Kadi, Bogdán és én a Varga családhoz lettünk sorolva. Visszaszálltunk hát a buszba, s az embereket 4-es 8-as csoportokban tette ki a busz a megfelelő házaknál. Mi is megérkeztünk végre. Egy nagyon kedves házaspár látott vendégül minket.
Szép vendég szoba, cserépkályha, mi kell még? Beszélgettünk velük, majd míg lezuhanyoztam a fiúk söröztek még kicsit. Reggel 7-kor keltünk, s mennyei reggeli várt minket. Itt láthatjátok:

Készítettünk pár közös fotót, majd visszaszálltunk a buszba. A keddi látványosságok Magyargyerőmonostor, valamint Nagyvárad voltak. (Valamint a kisebb állomások: Tövis, Enyed..) Ezeket a helyeket azonban csak egy kisebb sétával illettük, nem untatlak titeket. Bár monostoron Rezső dobot egy hasast...:) Hazafelé szintén ment az ökörködés, végül 8 óra körül értünk haza.

Összefoglalva: Románia egy putri. Ocsmány házak sokasága, szeméthegyek. Nemzeti érzés gyanánt lépésenként román zászlók tömkelege, percenként 80 dácsia. De ami a leggusztustalanabb, hogy a román gyerekeket úgy tanítják az iskolában, hogy Erdély sosem volt a miénk, csupán megszálltuk. Hát b*sszák meg.

A kirándulás nagyon jó volt, Déri megint feljebb lépett az imádat létrámon, nagyon jó volt a csoporttársakkal is lenni, és Bogdánnal is fantasztikusan éreztem magam. Köszönjük az utat.

Ja és Rezső, amiért folyton EMOztok:

Szeretlek!

Ismét hónapforduló, szebb mint eddig valaha. Boldog 7 hónapot!

Tömören, röviden

Kellemes hétvégét töltöttem ezennel otthon, barátaim körében. Láttam sok régi ismerős arcot, és végre együtt kacarásztam legeslegjobb barátosnémmal és haverommal. A móka és kacagás közben még csocsó és billiárd tehetségemet is megcsillantottam, büszke vagyok, van mire. De inkább a billiárd ment jobban:) Nem is éreztem a jól sikerült este közepette, hogy haza kéne mennem az utolsó busszal, így Eszteréknél aludtam. Haza értünk, befaltuk a számunkra nagy múlttal rendelkező sajtos szendvicset, majd percekig tartó röhögő görcseinket legyőzve elnyomott minket az álom.

Otthon tanultam, tévéztem, és tovább csodáltam Justin Timberlake új számát. Nehéz szavakkal leírni milyen érzéseket vált ki belőlem a nóta, persze klippestöl együtt. Egyrészt JT jobban is néz ki a klippben, mint eddigi videóiban, másrészt pedig ezzel a számmal (What goes around... Comes around) elérte (szerintem, na jó Csaba szeint is ) pályája csúcsát. Le a kalappal, tökéletes a szám. A videó tanulsága pedig, hogy ha kedvesünk megcsal, ne kiabáljunk vele, mert meg fog halni egy tragikus autóbalesett következtében. Na jó, morbid humor visszavonva, a klipp is úgy tökéletes ahogy van, nem éppen vidám, olyan elgondolkodtató.. és olyan érett.

Végre tudom, hogy mikor lesz a latin szigorlatom, egy újabb stresszel több. A vizsgák pedig majd máj. 18-tól. De addig még vár ránk egy csodálatos kis erdélyi kiruccanás az ünnep alatt (ápr. 27-máj. 1-ig). Na arról majd lesz mit mesélni. Persze, az eminens kis klasszfilósok nem isznak mi? Na majd készítek kompromitáló képeket, Amiket amúgy meg úccsem osztok majd meg veletek a személyi jogok miatt. Ma este volt a megbeszélés a kirándulásról, Déri mélyebbre helyezkedett a szívemben ismét.

Csabának és Tamásnak köszönhetően Heroes lázban égünk. Bogdán már előttem jár az epizódokban, de hát én csak pislogok. Mit néztem eddig? Ez a sorozat maga a tökély. Nagyon el lett találva. Szóval kedves anti-sorozat függők, ezt tiszta szívvel ajánlom, akkora meglepetés volt számomra hogy csak hajajj.

Ma este is jól lakottan tértünk vissza, megvacsoráztunk a hónapforduló alkalmából. Pizza, mi más. De a hely bombajó, Bonnie és Clyde. Színvonalas, és árban tűrhető. Köszönöm Kicsim.

Na nézem tovább a hősőket...

Albérlet

Sziasztok. Csak egy szóra most így hirtelen. Ugyebár nem rég elköltöztünk, és a régi szépséges kis lakásunk üresen áll. Iwiwre is kitettem a hirdetést, de hasznosnak tartom, hogy itt is olvassátok, és tovább adjátok az ismerőseiteknek. Mit kell tudni a lakásról? Negyedik emeleti, 53nm-es lakás. Amerika konyhás megoldással a 2 szoba hallos lakásból 3 szobás lett. A konyha a kedvencem, nagyon durván jól néz ki. Részben bútorozva adjuk ki, jól járna vele bárki. Nem is beszélhetünk nagy árakról, csupán 45 ezer ft+ rezsi/hó. Az első havi kaució pedig szimpátia alapján:). Szóval adjátok csak tovább, mert a befolyó összeg fele lehet, hogy engem illetne meg, és... nekem ez nagyon jó lenne:) Na szép napot.

Unalmamban

Mit is tudnék írni??? Hm. Sok dolog nem történt a héten eddig, megérzésem szerint ez ma sem fog változni. Már 2 órája egyedül fekszem az ágyamon, Bogdánom hazament, a többiek meg sehol. Netezgetek, olvasgatok, fotosoppolgatok, és közben szüntelenül behallatszódik az a fránya porszívó kintről.. (Igen Viktor, Attila jó munkaerő).

Kedden volt egy jó kis latin órám, utána pedig vonatoztam haza tiszta ruhákért. Este persze jöttem is vissza, nem akartam a hostele kívül tölteni az éjszakát:) Amelett, hogy elpillesztett a vonat út, jó volt haza érni, mert várt már anyu, s a pici Manó, aki mindig kijön elém:)

Tegnap délután ismét rászántam magam, és elballagtam a questurába. Pontosabban előtte az astoriára, fényképet csinálni. Na pfff, röhögtem egy órát milyen fejem van a képeken. A vaku akkorát villant, hogy a szemhéjaimat feszítővassal sem lehetett volna széjjelebb húzni, szóval elég nyomi.. Mikor kiléptem az aluljáróból, persze szakadt az eső, de csakiss addig amíg beértem az irodába. Elintéztem mindent, mire kiöttem csak nem hét ágra sütött a nap?? Felháborodásomban vettem is egy trikót meg egy bolerót.

Este Csaba mellénk csapódott, hozott sok-sok alkohol tartalmú löttyöt, amit 3-asban persze jól el is fogyasztottunk. Továbbra is kitartok eddigi megállapításom mellett masszívan, miszerint nem vagyok benne biztos, hogy én szeretem a hubit. Kólával ittuk, de pff, édes mint a méz, és azt nem szeretjük. Erre jó a sör, bármikor, bármenyi mennyiségben. (értelmes ez így?!? Mindegy..:) Iszogattunk, témázgattunk, röhögtünk szokás szerint jókat és még a Google Earth-öt is installáltuk. Emlékszem annó gimiben láttam először a progit, nekem tetszik. Csekkoljátok le!

Ma, ébredés után célbavettem a boltot, vettem csomó finomságot, meglepetés ciniminis-t Bogdánnak(:)), majd csaptunk egy jó kis reggeli-ebédet. Ezután nem sokkal Bogdánom kezdett is pakolni, én meg elszontyolódtam. Reggel kell még maradnom latinra, és továbbra sincs egy lélek sem körülöttem, aki mosolyt csalna a pofimra. Nehéz pár napom lesz, női dolog.. És ilyenkor eluralkodik rajtam a világvége hangulat. Ami kicsit felocsúdásra ad okot, az az, hogy szombaton sok-sok iskolával ellentétben, a mi karunkon nem lesz oktatás. Szeretjük a dékán bácsit. Kellemes hétvégét. Na arról majd beszámolok, mert barátnőzös, pletykás hétvégém lesz, barátok közt. Tsók

4Spikes - Japanese Punk Live @ Yoyogi

Ígéret szép szó.. Tessék szörnyülködni. Ezek után egyátalán nem lep meg, hogy még nem hallottunk róluk. Japán zenei bemutatóm ezennel véget is ér, mert nálam nem üti meg azt a bizonyos szintet. De ezt még érdemes volt.

Bográcsozás

Kisebb szünet után újra jelen. Pénteken hirtelen felindulásból Fehérvár helyett Szegedre mentem Bogdánal. Lévén, hogy a barátaival szombatra bográcsozás volt lebeszélve, lehívott magukhoz. Pénteken, a 13. 28-as IC-vel szerettünk volna menni.. Mikor azonban odasétáltunk a kijelző tábla elé, megrökönyödve láttuk, hogy a vonatok 90-240 percet késnek. Így, a késésnek, vagyis a kábel lopásnak köszönhetően a 11.28-asra szálltunk föl, ami 150 percet késett, vagyis 2-okr indult el valójában. Az út is hosszabb volt, 3 óra helyett 4. Gratulálunk.

A péntek este ismét jól telt, (mikor nem?), ellátogattunk megint az Anna-fürdőbe. 2 medence kivételével sikerült is bejárni a helyet, jóval többen voltak, mint a múltkor. Isteni érzés a 90 fokból a 10 fokba ugrani. (gőz kamra, majd merülő). Tibor jött értünk éjfélre, és vitt minket haza szárítkozni. Aznap hamar lefeküdtünk, mert másnap reggel jöttek Bogdán anyai nagyszülei. Örülök, hogy megismerhettem őket, nagyon kedves emberek.

A szombat délutánt azonban nem otthon, a családdal töltöttük, hanem Térváron. Trabival lefuvaroztak minket Tibiékhez, és kezdetét vette az órákon át tartó ökörködés. Az emberek egy részét ismertem már Szilveszter óta, de voltak új arcok, akik legalább olyan szimpatikusak lettek, mint az eddigiek.:) Vittünk kamerát, felvettük az ökörködéseket, amiket Bogdán művészien össze is vág. Este 9 (???) körül el is készült a pörkölt, melyben főleg a női kezek munkája köszönt vissza. Csaptunk egy nagy lakomát, majd folytattuk a tűz körüli elmélkedéseket. Volt sör, bor, brandy, pálinka, mi szem szájnak ingere, de a részeg emberek száma meglepően alacsony volt. Mondhatni alig:) Bogdánnal egy 2 személyes ágyat kaptunk, hamar el is foglaltuk helyünet, hisz tudtuk, hogy másnap egész napos program vár ránk, kora délelőttöl. Reggel frissen, fitten fel is keltünk, készítettem a fiúknak 3 tálca zsíros kenyeret, lila hagymával, teával, öröm volt nézni ahogy betoltak fejenként vagy 10 darabot. Bogdán kivétel volt, ő felkészítette a gyomrát a családi ebédre. Jól tette. Reggeli után (no meg miután Zoli barátunk lebontotta a falat:):):)), Attila kedves a már említett trabanttal visszavitt minket a Becseibe.

Pár perc telt csak el, és meg is érkeztek Zsuzsa testvéréék. Mikor összegyűlt a család, megtörtént a köszöntő, majd lassan elindultunk az étterem felé. A Holdfény nevű elegáns helyre mentünk. Elképesztően színvonalas hely, és nagyon jól főznek. Azt furcsáltam csak, hogy a 2 személyre kialakított tálat vajon milyen embereken tesztelték, hisz ezek szerint 9-en nem tudtunk elbánni egy 6 fős menűvel. Meg kell említeni, hogy egy tálcán azért legalább 8 hús volt, különböző, hatalmas, és tele körettel. Egy gundelnek azért pont maradt hely. A kerthelyiség is szép volt, oda mentünk ki cigizni, bár a nem fedett helyeken kb. 30 fok volt. Mondtam egy imát, hogy közel parkoltunk, mert nem csak menni fájt ennyi kaja után, hanem levegőt venni is. Haza értünk, na mi következett? Bogdánnal magunkra húztuk a paplant és aludtunk egy nagyot.

A vasárnap estét nem a Hostelben töltöttük, hanem Zsuzsa hugáéknál, Pécelen. Nagyon szép, nagy házuk van. Megnéztük a Heti Hetest, teáztunk, majd befeküdtünk a vendégszobába. Bogdán félig, én pedig végig megnéztem a Da Vinci- kódot. Nayon tetszett, bár Tatou alakítása annyira nem.. A lényeg, hogy ezt majd elolvasnom kell, tudom, hogy sokkal jobban fog tetszeni. Dan Brown neve erre épp elég nagy garancia. Reggel (a szokásos 3 órás alvás után) negyed-fél 7-körül indultunk Pestre. Kőbányától metróztunk, lepakoltunk a Hostelben, majd mentünk jó diák módjára az előadásokra. Ma nem is voltak vészesek.

Haza felé sorra jártuk az antikváriumokat, vettünk egy kis uti kalauzt is a közelgő római vakációra♥, és még teát is ittunk:) Bevásároltam, és miután jóllakattam magamat is és Bogdánt is, hagytuk magunkat elpilledni. De jó volt. Felébredtem, posztolok is. A hét eseményei pedig majd fokozatosan. Kellemes hetet, szép az idő, menjetek sétálni!!!