Lecsengőben

Nos igen. Nem keresek jobb blog oldalt, bár a blog.hu valóban profibbnak tűnik, annó én is regeltem, de nem volt szívem itthagyni az én kicsi blogspotomat. És mint kiderült, nem is kell, hisz minden alkotóelem átalakítása csupán a saját kreativitásomon, illetve HTML szerkesztési képességeimen múlik:) Aki nem ismerné fel a két szájat a fejlécen, nos..: Bogdán (bal), én (jobb).

Holnap délután informatika és könyvtárhasználat jegybeírás, nagyon kiváncsian várom. Ez az a fajta vizsga volt, amit nem illik, sőt, képtelenség 5-ösnél rosszabbra telesíteni. És lám, mégis hallottam már az ellenpéldát. Szóval vegyes érzelmekkel ülök majd holnap vonatra, és 3-kor majd beugrik az a bizonyos majom a vízbe.. A keddi vizsgáról meg nem is érdemes említést tenni. Lesz benne három rövidke verselemzés (spontán elemzés, valami nagyon távolálló kultúra remekeiről), valamint kérdezz-felelek játék a Bókay Antal féle könyvből, amit még sokáig fogok szidni. Egyszerűen ép ésszel nem lehet felfogni. De azért megpróbálkozom a lehetetlennel. Kedden a vizsga után, még nem pattanok rögtön vonatra, hanem rohangálunk az indexszel ide-oda, mert ugyebár a tanárok tuti, hogy nem lesznek bent a helyükön a megadott időpontokban. Ha már pár órányi futkorászás után sikerül leadni az indexet, fellélegzem, hatalmas nagy búcsúcsókot nyomok Bogdánom ajkaira, és utazom haza. Egy hét önfeledt biciklizés, sörözés, "nem törődömség", utána pedig remélhetőleg a nyaralás következik. Legújabb célállomásunk Tunézia. Baráti áron, all inclusive szolgáltatással. Csak legyünk már ott. Hason a homokban, hideg bármit szürcsölve.


Tegnap is tettem egy jó nagy kört a városban, biciklivel igazi ám a száguldozás. Csak azokat a fránya bogarakat ne kéne a számból és a szememből kiszedegetni. Mindenesere összefutottam az ex osztálytársakkal, sörözgettek, én meg majdnem elcsábultam, de tekertem inkább haza. Majd legközelebb. Ha már nem kell egy vizsgán sem agyalnom. Pá. Orsi, Csaba, reagáljatok. (Tunézia 13.-ai indulással???)