Korfu'07

(Az eddigi leghosszabb bejegyzés!)

Szép volt, jó volt, maradtam volna még, viszamennék…

Júl. 14-én délután indultunk Ferihegy 1-re, nagybátyám, Laci jóvoltából. Ott megvártuk Bogdánékat, bemutattam anyukámat a szüleinek, majd a két Kőrösi fiú és a két Szabó lány becsekkolt. Repülőtéri viszonylatban azt mondhatom elég gyorsan sorra kerültünk. Könnyes búcsú következett ezután a szülőktől, majd elindultunk a kapunkhoz, hogy hamarosan beszálljunk. Na de nem ilyen egyszerű ám ez:) A gép egy óra húsz perces késéssel indult, de panaszkodni nincs okunk. Beültünk addig egy fast food étterembe, elköltöttük összvagyonunk 1%-át, majd rossz gyerekek módjára a wc-ben dohányoztunk. Muszáj volt, mert az egész repülőtér non smoking, s mikor Orsival beosontunk pisilni akkor láttuk, hogy a mosdó tele van csikkekkel. Ezen felbuzdulva pedig…

Eltelt az idő, felszálltunk a Wizzair magenta-fehér gépére, és kb. 55 perc alatt beértünk Korfu légterébe. Nekem ez már a sokadik repülésem volt, semmiféle izgalmat nem okozott, bár a felszállást nem lehet megszokni, annyira jó érzés. Bogdán aggódott egy kicsit, de megtartotta a magabiztos kőkemény férfi látszatát. Korfura helyi idő szerint este 11 óra és éjfél között érkeztünk. Egy fiatal idegenvezető lebegetette a papírt az apartmanunk nevével (Bella Grecia), majd felszálltunk a buszra, mely Korfuvárosból Moraitikába vitt minket. Este volt, sötét is volt, fáradtak is voltunk, így kipakolás után mind a négyen nyugovóra tértünk. Reggel míg a fiúk magukhoz tértek, Orsival lementünk az idegenvezető „fogadóórájára” és feljelentkeztünk a szerdai aquaparkos programra. Ez fejenként csupán 34 euróba került. Elindult az apartman és a város felfedezése. A lakosztályunk igazán barátságos volt, szép tiszta, nagy, két légterű, kellőképen nagy terasszal mely a belső udvarra, s ez által a medencére nézett. A településről pedig annyit, hogy rendkívül meleg, és tele van kedvesnél kedvesebb eladókkal, éttermekkel, bazárokkal.

A tengerpart 7-8 perc sétát vett igénybe a szállásunktól. A part szép, bár nem teljesen homokos, kavicsos szakasszal is rendelkezik, de ez csupán csak 2-3 másodperces fájdalmat okozott ki -és bemenet közben. Minden nap béreltünk 2 napernyőt két nyugággyal, s ha éppen nem a vízben áztattuk magunkat, az enyhe árnyékban próbáltunk meghúzódni. A homok sajnos nagyon forró, égető, a tengervíz pedig rettenetesen sós, de sikerült megszokni. Vettünk gumicsónakot, búvár felszerelést, mindent ami egy jó nyaraláshoz szükségeltetik. A parti éttermek nagyon nagy választékot tártak elénk, igen mérsékelt áron. Így a fiúk fejenként kb. 20-30 pita gyrost burkoltak be a hét folyamán. Mi, Orsival azért igyekeztünk szerényebbre fogni a dolgot (Bár az a GSTSZ..*) Moraitika legolcsóbb gyrosát azonban nem a parton, hanem az apartmantól 2 percre találtuk meg, mindössze 1 euro 50 centért. Ugye, hogy erre nehéz mit mondani? Nagyon olcsó, Budapesten 5-600 forint, és finom bárányhusból készül, sült krumplival megspékelve. Visszajáró vendégek lettünk, megkóstoltuk még a club szendvicset, a pastichiót (A legfinomabb kaja a világon. Rakott tészta, besamellel, darálthússal), az omlettet, ham-és cheesburgereket, ettünk finom pizzát, goofrey-t, s persze az otthonról csomagolt mennyei fasírtot. Köszönjük Zsuzsa!

Rengeteg folyadékot is ittunk, Bogdánnál és nálam az Ice Tea volt a favorit, amit igen guszta, 3 deciliteres, dobozos kiszerelésben lehetett kapni, a parton 1.50-ért, boltban 0.70-ért. Koktéloztunk is két este, volt a sétányunkon (utcánkban) egy (sok) koktélbár, mi pedig azt fogtuk ki, ahol Krisztián is dolgozott. Ő egy nagyon aranyos, 20 éves magyar fiú volt, aki olykor már féltékenységet váltott ki a fiúkból. Bár, Csaba szájából hangzott el: „Nála helyesebb pasit élőben még nem láttam”. Szóval XD. Előszeretettel hozattuk Krisszel a Sex on the beach-eket, Sambákat (arról nem is beszélve, hogy minden koktélt csillagszóróval szolgáltak föl) És Bogdán kérésére még egy söröskorsót is kicsempészett nekünk Tibor számára.

Ha már az alkoholnál tarunk. Nos, igen. A második éjjelt sikerült görbévé tenni, 21 deciliter tömény alkoholt gurítottunk le a torkunkon, Hubit, Beherovkát, és Jägert. Egészségünkre. A történtekről NEM publikus videó is készült, artikulálatlan volt a hangulat, az biztos (a fiúk a Jézus Krisztus Szupersztár rockopera remekjeit üvöltötték kb. 3 órán át:)

Szerdán nem is kicsi izgalmak után végre felszálltunk a Korfuvárosba tartó buszra. A görög közlekedés, hát jajj. A nagyon laza, kigombolt ingű, napszemüveges sofőrünk autóversenyzőket megszégyenítve vagy 80-nal száguldott a szerpentineken, nem törődve a mögötte ülők halálfélelmével. Megérkeztünk az aquaparkba, ettünk, ittunk, majd elindultunk felfedezni a parkot. Kapásból egy zuhantató, zárt csúszdával kezdtünk, de kipróbáltuk az összes adrenalin fokozót. Bogdán, igen, itt is reklámozom bátorságod, 4-5-ször lecsúsztál a Kamikáze csúszdáról, le a kalappal. Én csak 3-szor. A kamikáze csúszda nagyon „baszott”, a legjobb volt az élmények közül. Körülbelül 3 másodperc erejéig szabadesett a lelkes, vállalkozó szellemű turista, de csak első alkalommal keltünk ki remegő lábbal az érkezés után a medencéből. Nagyon nagy élmény volt. Voltunk a hullám medencében is, ami elég nagy volt, és gumi nélkül elég veszélyes. Hamar eltelt az 5 óra, indulni kellett vissza.

Sosem keseregtünk program híján, felfedeztük a Mythos sört, és azt szürcsölve, cigivel a kézben filozofálgattunk minden éjjel hosszasan a teraszon. A legtanulságosabb beszélgetés talán a hüvelygomba reklámról szóló volt. Míg Bogdán szerint gusztustalan, és nem kéne mindenkinek látnia, addig szerintem hasznos, hisz rengeteg nőt érintő probléma, s ez megéri azt, hogy pár naponta egyszer mindenki végignézze. Erről a szaftos témáról sikerült cirka 2.5-3 órát elmélkednünk. Ha mi egyszer összeszabadulunk:)

A hét további részében strandoltunk felkeléstől délután 7-ig, majd Orsival 9-ig áztattuk magunkat az apartman medencéjében, este pedig a szokásos program, önmérgezés nagy-nagy beszélgetésekkel párosítva.

Többször próbáltunk eljutni Agios Georgiosba (DNY), nem nagyon jártunk sikerrel. Kétszer elaludtunk, mikor pedig rávettük magunkat és kivánszorogtunk a buszmegállóig, akkor a busz nem jött. Ennyit rólunk, no meg a tömegközlekedésről. Majd legközelebb.

Összegezve nagyon kellemes egy hetünk volt, rengeteget nevettünk, ettünk-ittunk, fürödtünk, a fiúk Ouzót is ittak (fújjj), rengeteg szuvenírt hoztunk haza, a társaság 75%-a sikeresen le is barnult szépen. Bogdán csak foltokban:) A hőmérséklet kb. 40-42°C-os volt, a tömegközlekedés katasztrofális, autót nem bérelhettünk, mert bár Orsi rendelkezett 2 éves jogsival, a 21-et még nem töltötte be. A vízvezeték hálózat vékonyságának köszönhetően a görögök nem a vécébe dobják a papírt, hanem kis kukákba, ami nem túl kellemes, de megszokható-ha lehet, csak egy hétre. Nagyjából ennyi. Remélem, valaha még eljutok Korfura, és akkor bejárom az egészet, hisz nem nagy, csupán 65 km hosszú.

Visszafele gördülékenyebben ment minden, hamar sorra kerültünk a reptéren, s a vizsgálat sem volt valami nagy procedúra. A gép 20 perccel indult később csupán, de így is időben megérkeztünk, -39°C-ban, 10 km magasan, 823 km/h sebességgel utaztunk. A reptéren várt minket a nagy család, villant is a vaku a megérkezés örömére, puszi mindenkinek, majd indultunk Pécelre. Ott még ettünk-ittunk, élménybeszámoltunk, majd másnap délután 1-ig aludtunk. Ebéd után mindenki haza, könnyes búcsú Bogdánéktól, Laciék bevittek a Keletibe, s elfoglaltam helyem a légkondis IC-n. Itthon pedig kifeküdtem, persze csak miután átadtam az ajándékokat, és berendeztem az egyik polcomat a tengerből szedett kagylókkal, kövekkel, s a szépséges tengeri csillagommal.

További szép nyarat Mindenkinek! Nekem ez volt a legszebb!

*: GSTSZ= görögsaláta, tonhalas szendvics. Az egyik parti étteremben Orsi volt annyira meggondolatlan, hogy kért magának egy salátát, és egy szendvicset. Szegény, nem tudta előre, hogy csak a saláta volt kb. 5 személyes. Így, miután nagy nehezen lenyomta a kikért kajákat, közöltük vele, hogy ezek után nem hisszük el ha azt mondja valamire, hogy "nem tudom megenni". Ezek után nincs az a mennyiség:)

u.i.: Pár kép, van még csomó, de nincs türelmem kiválasztani a legjobbakat, hisz nem is lehetne választani.: