Elmélyedve...

Nos, miután lassan feldolgoztam, hogy a társadalom kártevője vagyok, egy valóságos tolvaj, csak bementem órára. Nyűgös voltam, száz tonnásnak éreztem a szemhéjaimat külön-külön, de tudtam, meg kell írnom azt a ZH-t. Egész éjjel tanulam rá, még a Vészhelyzetet sem néztem emiatt, s fogcsikorgatva, de úgy érzem jelesre abszorváltam a mai fonetika vizsgát.

A napom rohanós volt, két órám közti szünetben hazajöttem aludni, s még Traviannal is volt időm foglalkozni. Én mondom Nektek, ez tényleg függést okoz. Gyarapítani a népességet, palotát építeni, kultúrális pontokat szerezni, agyagbányát kiépíteni magasabb szintre, támadni, fosztogatni (na ezt félve írtam le). Még szerencse hogy a görög nyelv iránti szenvedélyem elnyomta ezt a virtuális pervezitást, és délután még visszavonszoltam kávéért kiáltó testemet a capmusra, és Horváth tanár úr életet lehelt belém. Averbóztunk, paideuóztunk, fordítottunk, és kaján mosollyal az arcomon, elégedetten nyugtáztam magamban, hogy az elsajátítandó anyag igen remekül befészkelte magát a fejembe, és onnan mintegy kirrobbanthatatlan.

Rémhír, üldöznek a poloskák. Igen, itt is utolértek, de szerencsére egy hét alatt "csak" három lapos vérszopó szlalomozott a fehérre meszelt falon, s mind három Bogdán erőteljes, kegyetlen nyomásának áldozata lett. Milyen édes, a kis dögöket szivecske mintás arctisztító koronggal gyilkoljuk le:)

És jut eszembe. Ma hazafelé a buszon átadtam a helyem egy vak bácsinak. Na jó, ezt nem példálozásnak szántam, de hátha könyörültök rajtam, és talán kompenzálni tudom ilyen indirekt cselekedetekkel a Btk elleni szabálysértéseimet .

Na jó, ezt inkább mosolyogtatónak szántam. Na meg azt is, hogy láttam ma "Kojek" nyalókát. De nevettem:)

Szánom-bánom

Sziasztok, ha még léteztek kedves olvasók. Hatalmas nagy bociszemekkel nézek felétek és egy virtuális csokrot küldök Nektek a hosszú némaságért cserébe.

A szeptemberi hónapom kissé eseménydúsra sikerült, csak úgy, mint annó a márciusi. Volt itt minden, sírás-rívás, veszekedés, kacagás, nem törődömség, másodév kezdés. Kalandos volt, szomorú volt, tanulságos is volt is, de szerencsére vége van. Beköszöntött hivatalosan is az ősz, hullanak a sárga levelek, pisilnek a pudlik a téren, én pedig gyönyörködöm a reggeli dugóban a fejem mellett elsuhanó világban.

A második év nagyon jól indult, lelkesebb vagyok, mint valaha, s az ógörög nyelv szépségei alattomosan kúsznak felém, lassan egész lényemet áthatják, és érzem: igen, ez tetszik nekem, élvezem. Jövőm is egyre inkább körvonalazódik, mindenképp szutykos fővárosunkban szeretnék elhelyezkedni, utána akár külföldön. A tanítás gyönyöreit szeretném tovább adni az erre áhitozó elszánt őrülteknek.


A magyar minor is elég hasznos, bár sok a fölösleges pofázás órákon. Nekem is nagyon sokat jár a szám, de órán egyszerűen nehéz visszafognom magam, hogy ne harapjam torkon az egymás után ötödjére is gigantikus balfaszságot kérdező, kávét szürcsölő picsát. Félelmetes, ha körül nézünk, sok az olyan kakukktojás, akin látszik messziről, hogy nem az érettséginek köszönhetően jár ide, hanem zsebből. Hatalmas nagy tisztelet a kivételnek!

Az albérletes kis szobácskám nagyon fasza, van benne már ikeás ágy, ikeás lámpa, ikeás babmusz roló, mely találóan Bambu névre hallgat, a polcon ikeás fonott kosár a női dolgoknak, s az elengedhetetlen ikeás szennyeskosár, mely szolíd eleganciájával beragyogja a kicsi szobát. Édes az álom ezen az ágyon. A netet továbbra is lopjunk, bocsika a szomszédtól, de ha ennyire hülye... tessék levédetni, és akkor talán ismét "kiváló" jelerőssége lesz a gyenge helyett. Sokat teázunk itt négyesben, kockulunk a gépek előtt, és fintorgunk a Barátok Közt amatőr szinészeinek játékára. Az erkélyen hamar telivé válik a hamutál, de hát mondja valaki, hogy nem kellemes filozofálgatva, a gyönyörű kilátásban eltévelyedve beszélgetni az elmúlt napról. Na ugye.

Ami most azonban mégis aggaszt a látszólagos harmónia ellenére, az a falum. És saját egyéniségem torzulása. Kiakadtam annó azon, hogy Bogdán hogy képes napi több órát WoWozni. Na most már értem, bagoly mondja.. Vagy mondta? Nos, Travian függő lettem. építem gall falvamat, de sajnos a legerősebb klán legerősebb tagja rámszált, hogy kapná be, úgyhogy muszáj deffenzív üzemmódra kapcsolnom. Egyetlen szépséghibája a játéknak, bár online, de nem lehet mindent azonnal. És tudom, türelmetlen vagyok, de ez itt pláne előtör. Az ember építene, fejlesztene, támadna.. De ez sokszor csak hossza spercek, sőt, órák függvénye. A lényeg, hogy Pandamacit (az említett, rettegett klánista fosztogatómat) le kell szerelnem, s a védekező falu után létrehozni következőket, más-másra specializálva. Akit érdekel, itt tud regelni, ingyenes, de az biztos hogy masszív függést okoz. Nem mellékesen én aranyat kapok a regelések után, szóval pironkodva kérlek titeket:

http://www.travian.hu/?uc=hu3_12430

Most ki is próbálom a héten beszerzett porszívónkat, majd melegítek valamit, a szintén a héten beszerzett mikrónkban. Ez a lakás nem is lehetne jobb. Szeretem.

u.i.: Hamarosan teszek fel képet, "ilyen volt", "ilyen lett" kategóriában a szobámról.

Egy éve történt..

Egy évesek lettünk.

Rajt!

Annyi élményem van, hogy ihajj. Eltelt egy hét a büfészakon, szépen lassan otthonossá lakjuk az albertfalvai kis lakást, és mindeközben még a szórakozásról sem kell lemondanom.

A klasszfiló szakon bedobtak minket mélyvízbe, nincs már lájtos kis Latin nyelvtan I., hanem van helyette Cicero meg Nepos, meg leíró nyelvtan. Oké, mielőtt valaki megsajnálna, úgy érzem illenék megemlíteni az aerobikot is, igen, BTK-n még azért is jár két kredit ha az ember elvont lánya magában dúdolva szökdécsel 1 óra 15 percen keresztül.

Órarendem elég kötött, kedden és pénteken van idő a naplopásra, akkor csupán 1-1 órával kell megbírkóznom. A magyar minor órák pedig nagyon barátságos tanárok előadásában történnek.

Általános jellemzők a lakásról:
XI. kerületi, 7. emeleti (fura lenézni), egy plusz két félszobás kis lak. A konyha említést érdemlő, babakék-cirtomsárga színkombinációval nyútja funkcióit, csak úgy, mint az előszobai beépített szekrények. A wc átlagos, nem luxus, de kinek kell külön seggmosó, érdekessége a bambuszból készült lehúzó. Folyt a könnyem. A fürdő pici, elvileg pesti szabvány (még jó, hogy Budán lakunk), de rendeltetésének megfelel. Tükör is van benne, szájakat mosolyra húzó, az előző bérlőktől ránkhagyott fogmosó-fog üvegfestéssel. Ez egy kicsit paradox. Az előszoba mondhatni nagy, bujócskázásra alkalmas, a szobám pedig akkora mint otthon. Kislánynak kis szoba. Jelenleg egy itthagyott, 3 fiókos- 3 polcos, fehér-piros színekben pompázó retro szekrény elem szolgál a tanszerek, ruhák, piperék tárolására, azonban úgy érzem már most a szívemhez nőtt, szóval maradhat. Szőnyegem kék, az átmeneti függönyöm olajzöld (nem sokáig..), fekvőhelyem egy kényelmes matrac, mindennapi szórakozásom pedig a netlopásnak köszönhetően adott. Kedden megyek az IKEÁba, és igen pöpeccé varázsolom ezt a szobácskát. Teszek bele fasza ágyikót, aztán jöhetnek a kiegészítők.

A lépcsőház barátságos, rohadt nagy, két szárnyú, ezáltal két liftes. Biztonságos. A kilátás pedig magáért beszélne ha tudnék képeket mutatni róla, de sajnos még kártyaolvasó híján vagyok. Leírom nektek tömören: Előttünk csak családiházak, és a budai hegyek. (Bogdán szerint olyan mint falun). Álom. Van nekünk szép nagy erkélyünk is, mely ugyanarra néz, és ahol jó sokat lehet majd dohányozni, lévén, hogy a társaság csupán 25%-a (1 fő) nem dohányzik.

A vasút közel, a suli busszal 25 perc, de télen biztos lesz majd ne mulass! Jah, és akiknek még nem világos, a lakótársaim: Eszter, Joe és Gyula. Remek kis társaság, de olyan tényleg 10/10-es.

Nagyjából ennyi közlendő jutott erről eszembe, pár szó essék akkor még FEZENRŐL. Szép volt, jó volt, sáros volt, és megfáztam. Voltam dallalmos kis koncerteken, jó barátokkal, és még születés-és névnapot is ünnepeltem. Sör, cigi, Ignite, csilingelő kacajok. Bőven jó. PICSA koncetre is ellátogattam, megelepődve nyugtáztam, hogy még mindig kívülről fújom a szövegeiket. És punk utálat ide vagy oda, mindenkinek libabőrős lenne mindene, mikor több százan üvöltik egyszerre, hogy "Nincsen apám, se anyám, se Istenem se hazám..", Kaukázusi krétakörről, Commandantéról és Ostobáról nem is beszélve. Csak nem sorolok fel mindent amin voltam, de Lord még megérdemli. Beleszerettem. Csapdára is elmerészkedtem, talán nem is volt annyi 16 éves amennyire számítottam. Mondhatni jó volt, inkább a régi számok domináltak, én pedig az első sorból csodálhattam Lukács köpéseit. Istenem, egyszer köpi pofán magát, én túl röhögöm a több ezres hörgést. Első sor? Igen ám. De ennek vannak hátrányai is. Méghozzá hirtelen kettő jutott eszembe. 1) A mögöttem dühöngő őstulok divatrokker a bordáimon zongoráztatta az ökleit; 2) az előttem lévő kordonnak, és a hátulról jövő nyomásnak köszönhetően valami extra erős passzírozás ment rajtam végbe, melynek köszönhetően a melleim több órán keresztül a felsőtestemmel voltak egyvonalban.. Zorall meg édesdrága jópofa bácsikból áll, akik beolvasták, hogy Adrika ma 20 éves, és agyon is puszilgattak.


Ma még az albiban bandázok, majd kora reggel szállok vonatra, és meglátogatom imádott fodrászomat, aki remélhetőleg újra válallható alakot ölt a hajkoronámnak. Most pedig legyőzöm minden félelmemet melyek a sötét, kietlen lakásokra vonatkoznak, és álomra hajtom bölcsész buksimat.

Lángi kedves itt is boldog születésnapot!

1987. szeptember 6.

Annyira furcsa érzés. 20 éves lettem. Majd beszámolok a bennem kavargó érzésekről. De most 3 napos party van.

Csók Mindenkinek!

u.i.: Bogdán.. Utólag, de nagyon boldog névnapot!:;$

Kacagóóós

Látom, manapság már a politikai ideologiákat szapuló/magasztaló blogok trendjét éljük (10-ből 9 blogger ezt a témát választja alapul, és igaza is van, olvassák, szeretik, kritizálják), ez van bassza meg, én uncsi vagyok. Tudnék írni gárdás posztot, de az senkinek nem lenne jó. Nem érdekel. Pici vagyok, fáradt, és kurvára műveletlen még mindig ahhoz, hogy politizáljak, vagy disszertációt írjak a Turulról. Engem saját magam érdekel. Hogy mi van velem, meg a pajtikkal, és mikor hol iszom, meg hol fogok lakni, lesznek-e poloskáim avagy sem, és hogy hány gyerekem lesz majd. Igen, Vonáról olvasni tuti sokkal szupibb, itt sajna-bajna nem fogtok. Inkább mosolyogjunk ezen:

A Budai úti Pipacsban a múlt héten egy apuka a szomszédjával bement pálinkázni. A szomszéd a pultnál ült, nem tudott menni. Az apuka egy pillanatra kiment, dobott egy erős sugár sárgát, mire viszajött, a szomszéd sehol nem volt. Azonnal szólt a Klárinak, hogy nincs meg a szomszéd, Erre az összes ajtót bezárták, se ki, se be nem mehetett senki. A szomszédot a pult alatt találták meg, átöltöztetve, lehányt hajjal! És nem ez volt az első eset, már máskor is történt ilyen! Valamelyik gazdag embernek vagy a szomszéd helye kelett, vagy hánynia! Manapság ezek szerint már mindent megtehet, akinek pénze van? A kamerákat visszanézték, és csak annyit lehetett látni, hogy valaki odalépett a szomszédhoz, és mintha az orrát akarta volna megtörölni, lehányta. MINÉL TÖBBEN ÍRJÁTOK EZT KI, HOGY AZ ÖSSZES SZOMSZÉDOS APUKA TUDJON RÓLA!

Iwiwen már megy a móka, át lett költve sok féleképpen a már közismert hoax. Köszönet sok mindenkinek az üzenőfal hasznos igénybevételéért, mosolyt csaltatok az arcomra.

Lassan pedig vége a nyárnak. 10 nap és suli. Én pedig cuccolok a Sáfrány utcába. És nézem majd a budai hegyeket az erkélyről, miközben ég a cigi. Aztán tanulok, hogy az ösztöndíj tovább ösztönözzön..

u.i.: Nem jó dolog ha az ember lányát 41 éves részeg, németül hadováló börtönviselt faszi ostromolja. És az se, ha az ember barátnőjét is. Anyám ez az este. Leendő rémálmaim okozója.

Ismét..

Egy nap késéssel bár, de aktualitását megőrizve köszönném meg ezt az újabb hónapot, immár a 11.-et. Csók Kicsim!

"Államalapító Szent István király..."

Nos, tegnap délután már izzott bennem a vágy a menhetnékre, egy jó kis barátnővel trécselős délutánra, no meg az azt követő sörözésre a barátokkal. Az feltűnt, hogy nem süt kint a nap, meg mint ha zizegnének a levelek, de ami az ajtón kilépve fogadott, az még Noénak is fejtörést okozott volna. Anyu megkegyelmezett, ezek szerint szeret nagyon, és nem hagyott cserben, felajánlotta trabantos szolgálatait. Amíg a kocsiig elértünk, a farmerom 6 árnyalatot sötétedett, a cipőm nedvesedett belülről, a topp pedig vizespólósokat megszégyenítő módon simult rám, a fedezékért kiáltó félig kifordult esernyőről nem is beszélve. Beúsztunk hát a belvárosba, riadt szemmel elköszöntem anyutól kiszálláskor, majd szapora léptekkel siettem Eszter ásványvizes bódéja felé. Ott sajtot kóstoltam, megittam egy deci Zweigelt-et (Pesten keressétek Borpatikában:)), majd átmentünk Sörpatikába. Száradtunk, söröztünk, majd 9 órától lekapcsolt lámpánál tátott szájjal néztük a pesti tüzijátékot a kocsma televízióján. Most vagy velem volt a gond, amiért nem tetszett, vagy a közvetítő csatornákkal, hisz ahelyett hogy egy fix pontból közvetítették volna a fényjátékot, össze-vissza kapkodták a képeket, s mindig mesélték, milyen különleges az amit most lőnek fel, de a kamera persze nem azt mutatta. És én még a történelmi utalásokat sem fedeztem fel az egyes tételekben. Viszont jót kacagtunk, mikor éppen Könyves Kálmánra utalt (volna) egy fénycsóva.. Nos az sperma módjára tekergett felfelé, így megértettük, Könyves Kálmán születésének szimbóluma lehet csak :). A befejezés hirtelen volt, nem volt szépen lezárva. Egyszer talán majd én is elmegyek Pesten tüzijátékra, mindig is vágytam rá, talán csak tavaly nem.. Most megúszta az ország életeket ontó vihar nélkül, azonban vízből, szélből, ráadásul orkán erejűből kaptunk bőven. Székesfehérváron elmaradt a tüzijáték az időjárás miatt, majd 29-én kerül megrendezésre. Az pedig külön élmény volt, hogy a városban elhelyezett hangosbemondónak köszönhetően George Orwell világában éreztem magam.

A szeptember az eddigi leírásaimmal szemben másképp alakul, nem Bogdánnal kötöm össze az életem, hanem legjobb barátnőmmel, egy XI. kerületi panel lakásban. Bogdán kollégiumba megy, én pedig legalább egy évig leszek albérlő. De az élet nem omlik ettől össze, sőt. Amúgy sem nagy távolság az a pár kilóméter ami majd elválaszt tőle.

Holnap pedig irány Szeged. És várhatóan kb. egy hétig nem jelentkezem. Illetve de. Majd 24-én egy sorra.

Lecsengőben

Nos. Nyár van, meleg van, program is van sok, ezért nem írtam, Ti pedig ezért nem olvastatok. Érthető. Az aqua park nagyobb élmény mint a gép előtt ülni. Anyuék Balatonszabadin, én pedig az üres lakásban. Bogdán ma délutánig nálunk vendégeskedett, megismerte a Tamás által tanyának hívott városunkat, mely tamplomban gazdag, gyönyörű, és nem utolsó sorban történelmi. Sétálgattunk a főutcán, persze nem romantikus célzattal, hanem kajára vadászva, izzadtunk a plázáig, ott megfagytunk, sok pénzt kidobtunk mozira, taxira, felesre. Ami éppen aktuális, az Evan, Simpsonék, Ocean's 13. Háromból kettő tetszett is. Ocean's-ben ugye a sorozatos orgazmus garantált a hímnemű felhozatalnak köszönhetően, Homéréknél pedig a kelekótya humor a nyerő, nálunk is. Evan nagyon családi, három jó poénnal, de abból is csak egy igazán emlékezetes.

Épp Királyi Napok van nálunk, és nem, nem azért mert még mindig földesúri rendszerben élünk, hanem kicsiny városunkban hagyomány az augusztus 20.-i mulatság előtt egy kis banzáj, sok-sok európai vendég társulattal, néptánccal, sok-sok bazárral, ásványvízzal, és perec illattal. Mi is belecseppentünk, és itt most sokan takarják el a szemüket, igen, a cigány fellépők műsorán időztünk a legtöbbet. Nagyon ügyesek, élmény volt.

Meglátogattuk nagyszüleimet, a kutyákat, Bogdán orcájára kiült a mosoly Manó láttán, hisz eddig csak kamerán keresztül láthatta, tegnap előtt azonban tapinthatta, dögönyözhette a kis örökmozgót. Bogdán innen is üzenem, amit már úgyis tudsz, mamiék is favorizálnak, bravó.

A lakásban mondhatni rend honol, csak a konyha kicsit megviselt, lévén hogy nincs mosogatószer, és a bolt nagyon messze van/volt/lesz. Majd holnap, igen, talán holnap rászánom magam. A szobámban újra rend, nem takarják a parkettát alsógatyák.

Barátaimmal is találkoztunk hétfőn, egy igen tartalmas éjszaka keretein belül. Hogy a beherovka mennyire itatja magát! Pláne sörrel. A konklúzió: tíz hónap után hazai terepre vezettem barátocskámat, és belopta magát mindenki szívébe. Most pedig itt az ideje a szorgos albérlet keresésnek.

Végül, de nem utolsó sorban, egy minősíthetetlen videó debil Norbiról és fitnessz feleségéről. Kiszabadultak Szigetre.. Szigetre, az én Szigetemre, ami a Szigetek Szigete, ahol csak móka és kacagás az élet, ahol a világ legjobb koncertjeire ropja ha nem is a világ, de főleg Európa apraja-nagyja, és ez a két primitív aberált nem találok rá szavakat mi, olyan sötét szinten oltja a kint lévő embereket, hogy majdnem megtéptem Rékát a képernyőn keresztül. Annyira buták. De ez a videó szerencsére őket minősíti, nem a Szigetelőket. És könyörgöm. Mondtam már. Aki Szigeten igényes akar maradni, az az is marad. Senkit nem kényszerítenek arra, hogy igyon, nem kell drogozni, ha nem akarsz, nem ott kell elveszíteni a szüzességed, ott csak érezd jól magad. És lehet, hogy vannak ott szétcsúszott emberek, igénytelenek, de azt hiszem heti 40 ezerért ne mondja már meg nekik senki, hogy legyen tiszta a körmük. És amúgy is. Kész, értettük. Norbiék lányát koszos ujjal nem lehet majd ujjazni, felírtuk. Az alkohol meg a drog- bármelyik szórakozóhelyen látok ezekkel élő embereket, nem a Sziget a fiatalok megrontója. Imádom a sört, tetovált vagyok, van három piercingem, ergo hulladék vagyok?

Lőn a videó:



u.i.: Magáért a linkért köszönet Lánginak, a videó megemlítéséért pedig a pajtiknak. Puszi

Summer nights

Na annyi erőm pont van, hogy megírjam az almádi napok eseményeit. Lázas vagyok, szédülök, úgyhogy ennek megfelő minőségben tudok most csak írni. Egész nap feküdtem, már herótom van az ágytól, no meg a több liter teától. Felüdülésképpen a tv-ben reménykedtem, hát éppen a Szeress most! megy. Szerintetek?

Miután múlt hét csütörtökön frenetikus party éjjelt töltöttem Siófokon, másnap még Velencét választottam programnak. Utolsó este, ismét sok kacagás és nosztalgiázás a volt osztálytársakkal, persze az alkohol mennyisége sem volt kevesebb, mint az előző estéken.

Másnap reggel a korai kelést takarítás, majd Lacinak köszönhetően autós hazajutás követte. Lezuhanyoztam, pihentem két órácskát, majd ismét kocsiba szálltam és a vasútra cipeltettem magam. Az célállomás Balatonalmádi volt. Az út jó volt, a vonat fullos, a táj 10 pontos. Olyan "balatoni nyár" hangulatom támadt..


Megérkeztem, a fiúk kint vártak, nagy ölelés Bogdánnak, akit már 21.-e óta nem láttam, aztán irány a ház. Félelmetes. Ilyen utat én még nem láttam. A ház a hegyen van, nagyon klassz helyen, de odajutni kész életveszély. Csupa éles kanyar, tekergés, meredek emelkedők.. Megérkeztünk, bemutatkoztam a fiúknak, Csaba és Orsi volt osztálytársainak, majd kezdődött az iszogatás. A csapat egyik fele átment Siófokra, mi 3-an Tibivel pedig maradtunk a házban, lévén, hogy a kocsi csak 6 személyes, mi pedig 9-en voltunk, és hangulat ide vagy oda, más jogsijával csak nem játszunk. Megnéztük a Mortal Combatot, szarrá röhögtünk magunkat. Pedig emlékszem, mennyire szerettem kiskoromban a filmet, no meg a játékot. Órákat ültem a 4.86-os gépem előtt és zúztam szubnullával. Élmény volt. Eztán aludtunk reggel sokáig, csak úgy, mint minden nap. Rengeteg alkohol fogyott, rum, whiskey, pálinka, sör, majd utolsó estére vettünk Péter Pál pálinkát, a körte elég finom lett bekeverve, leszámítva a lúgos utóízt. Bogdán ötlete volt még 4 liter Koccintós fehérbor, ezúton is köszönöm neki, bejött a megérzése, a végén már egymás kezéből kapkodtuk ki, annyira itatta magát. Hatalmas nagy póker partyk, fürdések, frizbizések jellemezték ezt a 4 napot. Megismertem a "srácokat is", mindegyik fiú nagyon szimpatikus volt. Helyesek, okosak, jól sportolnak...isteni a humoruk. Köszi mindenkinek a 4 napot.

Hazafelé busszal jöttem, kevesebbet gyönyörködtem mint a vonatról, de gyorsabban hazaértem. Aztán tegnap este óta pedig elviselhetetlen rosszullét kínoz. Lefeküdtem éjszaka, és azóta forog a világ. Lázam volt, most nincs, mégis fáj minden izmom. Jobbulást nekem.


Nektek meg további szép heteket, egy picit még haragszom a világra. Az elmúlt évekkel ellentétben idén a Sziget tabu számomra. Egyik szemem sír, hisz mikor nézem az összefoglalókat olyan, mint ha döfdösnék a szívemet, hisz az elmúlt években kint voltam, és fantasztikusan éreztem magam. A másik szemem azonban örömkönnyektől csillog, hisz mivel nem mentem Szigetre, sok-sok pénzem maradt a nyárra, így tudtam elmenni Korfura, Velencére, Almádiba.Már csak SZIN és FEZEN van hátra. Aki tud, jöjjön, a Szigetelőknek meg sok jó , esőmentes koncertet.


u.i.: Tibor, utólag itt is Boldog Születésnapot kívánok!

300

Ja és én imádom ezt a kis sírfeliratot, úgyhogy tanuljátok csak meg Ti is, görögül (is):

"Itt fekszünk vándor vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük amit megkövetelt a haza."

"O kszejn aggelejn lakedájmoniosz hotitéde kejmeta tojsz kejron rémászi kej tomenoj."-persze csak kiejtés szerint..

Persze tudom görög betűkkel is, de annyira nem érdekel mindenkit mint engem, úgyhogy minek villogjak.

Party Alarm

Most gyorsan csak pár mondatban említeném a velencei tavi (lol) ex osztálytársalós "találkozót". Van minden mi szem-szájnak ingere, paprikás krumpli, bolognai, no meg liternyi tömény, sör, bor. Ezeknek köszönhetően a józan osztálytársak száma is elenyésző, tisztelet a kivételnek. A fiúk elképesztő tempóban, dagadó májjal vedelték főleg a whiskeyt, aminek már pusztán a látványától is rosszul voltam. A másnaposságra meg hát köztudottan legjobb gyógyír egy kis repeta, így a srácok reggel 9-kor már pálinkával ápolgatták kiszáradt testüket. Le a kalappal.

Én többnyire vizet ittam, abból is az ásványos fajtát. Rájöttem, mostanában nem megy a berugás, nem mintha ez baj lenne. De valahogy nem kívánom az alkoholt. Csak a sört, de attól meg nem leszek részeg. Így mindig megmarad nekem az a csodálatos időtöltés, hogy józanon kacaghatom magam könnyesre az illuminált társaság ordenáré viselkedését látva. Nálunk nagy sláger volt most az Afrika, a lányok imádják üvölteni, hogy "makákóóó". Mi, Lacival meg azon agyalunk, mennyire gagyi főleg ez a sor" Hogyha kérditek idehaza: na milyen volt Afrika? Aaa". De KFT-t nem szapulom, himnikus dalként tekintettem a Balatoni nyár c. slágerükre, átszellemülve, depresszív hangulatban, emlékekkel küzködve üvöltöttem annó rengeteget az ágyon.. a sötét szobában:) Téma kivesézve.

Nagymagyar barátunk, Gábor, aki a jó hangulat alapfelelőse, sajnos elment tegnap, hisz ma kezdődik a Magyar Sziget-és neki ott a helye :). Na mellette az ember egyre inkább revizionista hajlamokat fedez fel magában, nem mintha nem lenne ez meg alapból, de Gábor olyan nekem, akivel felállva éneklem a Székely Himnuszt, és még az Eddát is imádja, csak úgy, mint én. Szóval jógyerek. Felvilágosít és megnevettet minket, de még mennyire:)

Neveket és nemeket nem említek, tiszteletben tartom minden kedves osztálytársam személyiségi jogait, de két mondat nagyon megmaradt bennem. Az egyik az Iskolatáska c. dal részegen átírt verziója, miszerint a "Peti áll most válaszra várva" vagy mi a fene helyett "Laci áll az álarcos bálban"-hát sírtunk.

A legdurvább beszólás pedig sok csillagot igényel, hát gyönyörködjünk benne:
"Anyád fa**ának a fülét rágjad ba**d meg!" Hát mondanom sem kell..

Ma hazajöttem kiheverni picit a történteket, de vagy holnap, vagy pénteken megyek is vissza. Addig is lezuhanyzom meleg vízzel, mert annak híján vagyunk ott lent.
Szombaton reggel meg nem haza indulok, hanem Bogdánék után Almádiba. Az lesz még tanulságos néhány nap:)

Pápá