"Államalapító Szent István király..."

Nos, tegnap délután már izzott bennem a vágy a menhetnékre, egy jó kis barátnővel trécselős délutánra, no meg az azt követő sörözésre a barátokkal. Az feltűnt, hogy nem süt kint a nap, meg mint ha zizegnének a levelek, de ami az ajtón kilépve fogadott, az még Noénak is fejtörést okozott volna. Anyu megkegyelmezett, ezek szerint szeret nagyon, és nem hagyott cserben, felajánlotta trabantos szolgálatait. Amíg a kocsiig elértünk, a farmerom 6 árnyalatot sötétedett, a cipőm nedvesedett belülről, a topp pedig vizespólósokat megszégyenítő módon simult rám, a fedezékért kiáltó félig kifordult esernyőről nem is beszélve. Beúsztunk hát a belvárosba, riadt szemmel elköszöntem anyutól kiszálláskor, majd szapora léptekkel siettem Eszter ásványvizes bódéja felé. Ott sajtot kóstoltam, megittam egy deci Zweigelt-et (Pesten keressétek Borpatikában:)), majd átmentünk Sörpatikába. Száradtunk, söröztünk, majd 9 órától lekapcsolt lámpánál tátott szájjal néztük a pesti tüzijátékot a kocsma televízióján. Most vagy velem volt a gond, amiért nem tetszett, vagy a közvetítő csatornákkal, hisz ahelyett hogy egy fix pontból közvetítették volna a fényjátékot, össze-vissza kapkodták a képeket, s mindig mesélték, milyen különleges az amit most lőnek fel, de a kamera persze nem azt mutatta. És én még a történelmi utalásokat sem fedeztem fel az egyes tételekben. Viszont jót kacagtunk, mikor éppen Könyves Kálmánra utalt (volna) egy fénycsóva.. Nos az sperma módjára tekergett felfelé, így megértettük, Könyves Kálmán születésének szimbóluma lehet csak :). A befejezés hirtelen volt, nem volt szépen lezárva. Egyszer talán majd én is elmegyek Pesten tüzijátékra, mindig is vágytam rá, talán csak tavaly nem.. Most megúszta az ország életeket ontó vihar nélkül, azonban vízből, szélből, ráadásul orkán erejűből kaptunk bőven. Székesfehérváron elmaradt a tüzijáték az időjárás miatt, majd 29-én kerül megrendezésre. Az pedig külön élmény volt, hogy a városban elhelyezett hangosbemondónak köszönhetően George Orwell világában éreztem magam.

A szeptember az eddigi leírásaimmal szemben másképp alakul, nem Bogdánnal kötöm össze az életem, hanem legjobb barátnőmmel, egy XI. kerületi panel lakásban. Bogdán kollégiumba megy, én pedig legalább egy évig leszek albérlő. De az élet nem omlik ettől össze, sőt. Amúgy sem nagy távolság az a pár kilóméter ami majd elválaszt tőle.

Holnap pedig irány Szeged. És várhatóan kb. egy hétig nem jelentkezem. Illetve de. Majd 24-én egy sorra.