A hétvége folyamán, tegnap mozdultam csak ki a lakásból, akkor is azért, hogy orvoshoz menjek. Elképesztő, hogy ennyire kínzom magam, hajnali 4-kor feküdtem le, 7-kor meg indultunk is a Kórházba anyuval. Gyors zuhany, meg a hétköznapinál egy fokkal csinosabb öltözék, és kész is voltam. Mikor beértünk, még várni kellett, mert a doki csak 8-tól rendelt, aztán megint várni, mert 1/4 9-ig viziten volt, utána meg fél 10-ig cigizett:). Nem valami kellemes hely ez a fül-orr-gégészet. De valószínüleg csak a mandulaműtétes rossz tapasztalataim mondatják ezt velem.
Tegnap kellemesebb volt, lévén, hogy nem vérző torokkal jöttem ki, bár a bajomat még mindig nem tudják. Egy fiatal pasi volt az orvos, 28 éves, jóképű. Ezt már első pillantásra megállapítottam. Élénk szemek, borosta, fehér köpeny, ezzel az esztétikai elégedettséggel nem hinném, hogy csak én vagyok így. Beültem a fekete, bőr székbe, láb összeszorít, és vártam a kellemetlen élményeket. Amúgy valóban nem volt teljesen pozitív a vizsgálat, hisz mikor az ember szájában matatnak, előfordul öklendezés, túlzott nyálcsordulás. Ez velem sem volt másképp. Sok-sok tátogás, bölcsessségfog-hely kitapogatás, nyirokcsomó keresés, fül-vizsgálat után fiatal emberünk is csak annyit tudott mondani, hogy elvileg nincs bajom, a szájsebészet legyen a következő állomás, ill. egy állkapocs röntgen, mert ahol érzem a fájdalmat, az nem az ő "szakterülete":). Szerencsére vizitdíjat nem kellett fizetnünk, lévén, hogy a doki ismeri anyumat, és nagy kegyesen orrvérzést diagnosztizált a kórlapomra. Köszönet érte, maradt egy 1000-esünk, az már majdnem a holnapi vonatjegyem:)
Azt mindenképp meg kell említenem, hogy a vizsgálat során, és ezzel nem csak én vagyok így, elég szoros fizikai kontaktus jön létre beteg lába és orvosa ágyéka között. Ez véleményem szerint mókás dolog, persze zavaró és kellemetlen is lehet, ki hogy érzi. Engem speciel nem nagyon zavart, hisz tudtam, ez csakis azért van, mert ebben a pozitúrában tud legközelebb férkőzni a számhoz, fejemhez. Szóval szexuális zaklatásról szó sincs, de akit esetleg egy ilyen zavar vizsgálat közben, nyugodtan tegye szóvá, bár ezzel valószínüleg nem csak magát de az orvost is kellemetlen helyzetbe hozza. A félreértés kínos tud lenni, ezért érdemes akkor szólni, ha az illető egyértelmű jelét adja esetleg nem helyén való szándékainak, vágyainak, vagy ha teszem fel már 60 éves, és nem akarjuk, hogy a fém, eszközökön kívül mással is hozzánk érjen:) Összegezve: egy fiatal dokival éritkezni (lehet, hogy neki fel sem tűnt), aki eléggé sármos külsővel rendelkezik, nem rossz dolog, pláne, hogy kis szerencsével (értem ezalatt a mihamarabbi gyógyulást) az életben nem látom többet. Én megmosolygom a sztorit, nem mindennapi, de nem is kellemetlen. (Bogdán ne kommenteld, megbeszéltük xD)
Miután hazajöttem tehát ismeretlen betegségemmel, bekaptam egy fájdalomcsillapítót, ami persze nem használt, pedig baromi erős (apranax 550), és aludtam. Kipihentem az éjszaka fáradalmait. Kora du. ébredtem föl, és heves msnezésbe kezdtem Bogdánnal. Történt mindez fél 3-kor, és tartott hajnali 4-ig. Nagyon kellemes volt. Mint mikor összejöttünk, csak előtte 23 órát beszéltünk. Nem tudok vele unatkozni, soha. 4-kor búcsút intett, elment aludni, hisz reggel 10-től rutinja van/volt. Én meg persze észrevétlenül elfogyasztottam 2l kólát a beszélgetés 2. és 3. harmadában, így nem is tudom miért nem értettem az éberséget. 7 körül azért nekem is lecsukódtak a szemeim, de 10-kor ki is nyíltak. Nem jó ez így:) Fogtam a szemhéjaimat, lesimítottam őket és magamra parancsoltam, hogy igenis, legalább 1-ig alszom még, különben belehalok a kimerültségbe. Feküdtem, kint már világos volt, de az új redőny jó szolgálatot tesz, így koromsötétben heverészhetek, a sarokban. Nem, nem vgyok suicid hajlam és depresszió sem gyötör, de az alvás csak így megy. Csendben, sötétben, fal mellett. Emlékszem, az ismét 100 felülés után sajgott a hasfalam picit, hisz rég nem "edzettem" már, de szerencsére ez volt az utolsó érzés, aztán pedig a kelés.
Amint felkeltem, Bogdán jutott eszembe, és talán telapátia, talán nem, abban a másodpercben írt. Beszéltünk egy kicsit, elemezgettük példaképét, M. Jacksont, és még videókat is néztem. Istenien mozog, de mint pasi soha nem tetszett és már nem is fog. Még mindig Tokyo Hotel Day van VIVÁn, kezdem bírni őket. Az előbb épp riportot adtak, és egész normálisak voltak. A szerelem fontosságát probálták kifejezni az egyik lírai daluk kapcsán. Mondták, hogy sokáig kerestek egy szót, ami összefoglalhatná ezt az érzést. És kellemesen megleptek. "Szentség". (Szeretlek, így szent vagy nekem. Történjem bármi, kerülj 1000 km-re, te akkor is mindig különleges helyen maradsz nekem, és ezen semmi nem változtathat. Szerintem ez nagyon szép:$).
Azóta bíztattam magam még egy kis alvásra, de eddig nem akaródzott. Talán majd most. Este nem szereték sokáig fent lenni, hisz reggel indulok Szegedre. Egy kellemes hét vár rám. <3
