2007. június 4., hétfő

NiGhTmArE

Ó, Istenem, te aki mindannyiunkat őrzöd, figyeled és elvileg szereted, miért teszed ezt velem? Velem és Bogdánnal? Komolyan mondom, nem bírom tovább. Gyanús volt ez nekem, hogy éjszaka vakaróztam, de megnyugtattam magam a szúnyogok gondolatával. Bár, ez inkább nagyon önámítás volt, pláne mikor reggel láttam, hogy az apró kis csípések kiköpött másai a hoszteles dögök vérszívásainak. És igen. Pár perce a laptopból/mögül/alól mászott elő egy "kamasz"nak mondható példány. Néztem, látta, hogy észrevettem, megállt, és akkor már morzsoltam is. Reménysugaram utolsó foszlányaként rimánkodtam, hogy legyen bármi más, de mikor megszagoltam az ujjam, biztos volt. Félek, sőt rettegek. Így nem lehet aludni. Még szerencse hogy tanulnom kell. De ha itt elszaporodnak a poloskák, na akkor lesz ám ne mulass. Ha itt sem lehet őket kiírtani, költözöm.. És ez így elég szomorúan hangzik.

Nincsenek megjegyzések: