Ha betegen is..
Szép jó estét. Frappánsan, talán a délelőttel kezdeném. Miután, szóljon valaki nyugodtan ha újdonságot írok, Bogdánnal egy szemhunyásnyit sem aludtunk az éjjel, reggel cseppet elbizonytalanodtam, mit is akarok a nappal kezdeni. Csütörtök lévén, illenék bemenni egyetemre, még ha netről jobban meg is lehet tanulni a féléves anygaot mint az előadók szájából. Éjszaka Bogdán borotválkozási cikkeket olvasott, én pedig loLmárral a másik ágyon a varázslóvilág szövevényes kalandjait lapozgattam. Teltek-múltak a percek, hipp-hopp reggel 7 óra lett. Gondoltam ilyenkor szégyen lenne elaludni, az indulás előtti 10 percben, úgyhogy nagy levegőt vettem. Nagy volt a kísértés, pláne, hogy két kedves BME-s szobatárs bíztatott, vagy inkább csábított az avásra. "Na Adri, csak 5 percre hunyd be a szemed". Persze. Szerencsére Bogdán is visszatért a magáhoztérítő zuhanyból, és mondhatni időben elindultunk.
Cigi szokásosan, nagyléptek, és már meg sem lepődöm, hogy Pesten tényleg senkit nem érdekel aki volán mögött ül, hogy zebra létezik, amin hús-vér emberek szeretnének átjutni, pláne hogy nekik jelez zöldet a lámpa. Pesten ezt leszarják. Sok tahó..
Siettünk, persze az összes pirosat kifogtuk, had teljenek csak az értékes percek a felesleges várakozással. Odaértünk a D épülethez, Déri tanár úr épp akkor hagyta el az épületet, és "tempó, tempó, tempó, tempó" kántálással bíztatott minket a lépcsők gyors szedésére. Az első (és egyben utolsó :$) óra a Zarathusztrainizmusról szólt. Kb. 4-edszerre sikerült csak leírnom, huh. Eleinte azt hittem jó lesz, jegyzetelhető, de tévedtem. Magáról a vallásról annyi derült ki, hogy maga a névadó próféta, Zarathusztra kb. Kr.e. VI-V. században élt, itt és ott.. de amúgy az órán leginkább az derült ki, hogy az előadónő, mikor, hol, milyen pozíciót betöltve járt. Fantasztikus. Egy óra elteltével már masszívan facsartam magam, össze-vissza akasztgattam a lábam a padba, csak hogy kényelmesebb legyen, de masszívan csukódtak le a szemeim. Egyrészt az éjszakai tivornyától, másrészt a (számomra) sokat nem mondó óra miatt.
Óra végén Déri magához intette a latin-görögösöket (klasszika-filológiásokat), és bejelentette, hogy április végén kirándulást teszünk Erdélybe. Nagyon megörültem. Cakpakk 20 ezer+ költőpénz, 4 napra. Még jó, hogy megyek. Elújságoltam Bogdánnak is a hírt, aki szintén felkapta ezen lehetőségre a fejét, úgyhogy nagy valószínűséggel elkísér majd a kirándulásra.
A campusos élmények után beültünk Burgerbe reggeli-ebédelni, majd kómásan visszapaktattunk a Hostelbe, ahol elvileg 10-től ugye poloska írtás volt. Istenem de kacagrtam, az írtó ma is beadott valami hab szöveget, hogy késik, blabla, a lényeg, hogy nem érkezett meg, ismét. Lehet, hogy nem is baj, hisz amióta begázosítottak a szobába, csak élénkebb lett az ágyipoloska mozgalom:)
Bogdánnal szorosan összebújva aludtunk még pár órácskát, majd 5-kor kelni kellett. Kis gépezés, cigizés, orrfújás. Nos, igen. Beteg lettem. Piros a nózim, most már tényleg Rudolféval vetekszik, és szabályosan félek kifújni, mert már így is hatalmas nagy fájdalmat érzek a zsepi dörzsölése miatt. Sebaj, fogy a zsepi tonnaszámra, no meg a tea. Remélem hamar kikúrálódom, mert jövőhéten, Szegeden a fitt formámat szeretném hozni. Bár, ki tudja, most estére azt hiszem be is lázasodtam:( És Bogdán sincs már itt, hogy átölgessen.
Nincs mit tennem, bekészítem hát a csomag zsepiket a kispártna alá, fogom LoLmárt, magamhoz szorítom, és elalszom. Most az olvasás sem menne, hisz nem nagyon vagyok képben, remélem ez a bejegyzés azért még olvasható:$. Csak a holnap reggeli latin miatt maradtam fent, de házit ugye most nem tudok csinálni, és az is kérsédes hogy be tudok-e menni reggel. Bízom a legjobbakban.
Köszönöm ezt a hetet!!!
Bogdán: बोग्दन
Én: अद्रिएन्न् Ezek lennének leírva a neveink hindiül:)
Cigi szokásosan, nagyléptek, és már meg sem lepődöm, hogy Pesten tényleg senkit nem érdekel aki volán mögött ül, hogy zebra létezik, amin hús-vér emberek szeretnének átjutni, pláne hogy nekik jelez zöldet a lámpa. Pesten ezt leszarják. Sok tahó..
Siettünk, persze az összes pirosat kifogtuk, had teljenek csak az értékes percek a felesleges várakozással. Odaértünk a D épülethez, Déri tanár úr épp akkor hagyta el az épületet, és "tempó, tempó, tempó, tempó" kántálással bíztatott minket a lépcsők gyors szedésére. Az első (és egyben utolsó :$) óra a Zarathusztrainizmusról szólt. Kb. 4-edszerre sikerült csak leírnom, huh. Eleinte azt hittem jó lesz, jegyzetelhető, de tévedtem. Magáról a vallásról annyi derült ki, hogy maga a névadó próféta, Zarathusztra kb. Kr.e. VI-V. században élt, itt és ott.. de amúgy az órán leginkább az derült ki, hogy az előadónő, mikor, hol, milyen pozíciót betöltve járt. Fantasztikus. Egy óra elteltével már masszívan facsartam magam, össze-vissza akasztgattam a lábam a padba, csak hogy kényelmesebb legyen, de masszívan csukódtak le a szemeim. Egyrészt az éjszakai tivornyától, másrészt a (számomra) sokat nem mondó óra miatt.
Óra végén Déri magához intette a latin-görögösöket (klasszika-filológiásokat), és bejelentette, hogy április végén kirándulást teszünk Erdélybe. Nagyon megörültem. Cakpakk 20 ezer+ költőpénz, 4 napra. Még jó, hogy megyek. Elújságoltam Bogdánnak is a hírt, aki szintén felkapta ezen lehetőségre a fejét, úgyhogy nagy valószínűséggel elkísér majd a kirándulásra.
A campusos élmények után beültünk Burgerbe reggeli-ebédelni, majd kómásan visszapaktattunk a Hostelbe, ahol elvileg 10-től ugye poloska írtás volt. Istenem de kacagrtam, az írtó ma is beadott valami hab szöveget, hogy késik, blabla, a lényeg, hogy nem érkezett meg, ismét. Lehet, hogy nem is baj, hisz amióta begázosítottak a szobába, csak élénkebb lett az ágyipoloska mozgalom:)
Bogdánnal szorosan összebújva aludtunk még pár órácskát, majd 5-kor kelni kellett. Kis gépezés, cigizés, orrfújás. Nos, igen. Beteg lettem. Piros a nózim, most már tényleg Rudolféval vetekszik, és szabályosan félek kifújni, mert már így is hatalmas nagy fájdalmat érzek a zsepi dörzsölése miatt. Sebaj, fogy a zsepi tonnaszámra, no meg a tea. Remélem hamar kikúrálódom, mert jövőhéten, Szegeden a fitt formámat szeretném hozni. Bár, ki tudja, most estére azt hiszem be is lázasodtam:( És Bogdán sincs már itt, hogy átölgessen.
Nincs mit tennem, bekészítem hát a csomag zsepiket a kispártna alá, fogom LoLmárt, magamhoz szorítom, és elalszom. Most az olvasás sem menne, hisz nem nagyon vagyok képben, remélem ez a bejegyzés azért még olvasható:$. Csak a holnap reggeli latin miatt maradtam fent, de házit ugye most nem tudok csinálni, és az is kérsédes hogy be tudok-e menni reggel. Bízom a legjobbakban.
Köszönöm ezt a hetet!!!
Bogdán: बोग्दन
Én: अद्रिएन्न् Ezek lennének leírva a neveink hindiül:)
1 megjegyzés:
Én köszönöm a hetet kislány<3
Megjegyzés küldése