Csipp-csöpp
Nem szeretek nyafogni, Bogdánnak talán(:)), de az ami éjjel történt velem az kegyetlen. Mivel szinte mindenki volt már náthás, ismeritek azt, milyen mikor éjjel egy perc nyugta sincs az embernek. Soha életemben nem tudtam úgy aludni, mint pl. Bogdánom, aki a nyitott szájjal való alvást mesteri szintre emelte. Én ha lefekszem, becsukódik a szám és a levegő az orromon száguld ki-be. Na ez éjszaka nem így volt. Feküdtem, forglódtam mindenhogy, ha a hátamra fordultam akkor teljesen eldugult és semmi levegőhöz nem jutottam, ha pedig az oldalamon feküdtem, akkor meg mintha dézsából öntötték volna..:) Kb. 20 zsepi fogyott az éjjel, pedig már tényleg könnyes a szemem minden egyes orrfújás után. A lényeg, hogy ha esetleg hosszabb percekre el is tudtam aludni, akkor felriadtam arra, hogy a szám becsukódott és fuldoklom:) Az ehhez társuló intenzív vádligörcs (tegnap is volt már) és brutális gyilkosságos rémálom meg sem említendő.
Reggel a latint akaratom ellenére kihagytam, nem éreztem jól magam. Pedig, becsületesen megírtam éjszaka a házit,lefordítottam a Déli sziesztát és még a gerundi(V)umot is alaposan átnéztem. Reggel fel is keltem időben, de eluralkodott rajtam az az enyhén szédülős állapot, így jobbnak láttam ha egy gőzölgő teával a meleg takaró alatt maradok. Valószínüleg, sok-sok bacit vittem volna magammal az órára, megfertőzni pedig senkit sem szerettem volna, pláne nem a szünetre. Remélem nem lesz gond a hiányzásból, lelkiismeretesen azért írtam egy ímélt a tanár úrnak.
10-kor a sokadik tea efogyasztása után lángoló homlokkal összepakoltam a maradék cuccokat (Bogdán csak a fogkefédet és a töltődet felejtetted fent), és időben elindultam az Astoria felé. Jót tett a friss levegő, az biztos. Nem volt hideg, de mindenesetre 2 pulcsit vetem fel és a kedvenc, Bogdántól kapott sálamat is a nyakamba kötöttem, legalább a köhögés és a torokfájás tartsa távol magát tőlem.
Rám jellemzően, megint az utolsó percben értem ki a délibe, csak egy kóla vásárlására maradt idő, és amint felsegítették a bőröndömet a vonatra, el is indultunk. Lévén, hogy nem volt időm beállni a tekergő sorba jegyért, és egy egész órát sem volt kedvem várni a következő személyig, jegy nélkül foglaltam helyet, ami nem új jelenség, hisz rengetegszer láttam, hallottam már, hogy emberkék a vonaton váltanak jegyet. Elég későn jött a kaller, de mondtam neki zsepivel az orromnál, hogy "egy diák lesz a délitől székesfehérvárig". Erre, "hát az sokba fog kerülni, pótdíjjal együtt". Aha, elkerekedtek a szemeim, és kiosztottam, hogy leszarom, hogy éjjel-nappali jegypénztárüzemel a déliben, ettől függetlenül lekéstem volna a vonatot ha beállok a sorba. Erre megkérdezte miért nem ért rá a következővel jönnöm? Erre nagyon kedvesen csak annyit mondtam, hogy nem az ő dolga, és hogy szeretném meváltani a jegyemet, hiszen ez teljesen szabályos. Sóhajtott egyet, pötyögött a gépén, majd kiadta a jegyemet, és figyelmeztetett, hogy legközelebb nem biztos, hogy ilyen elnézőek lesznek velem. Hát de könyörgöm, ez teljesen normális. Meg az is, hogy szóváteszem, hogy 229 ft helyett ne a tízszeresét fizessem.
Próbáltam olvasni, de sokszor elterelte a figyelmemet az elsuhanó, napsütötte táj. Kezd néha bevillanni a nyár képe és ez boldogságal tölt el.. Br, az eddigi Szigetelést idén tényleg egy külföldi útra vserélem le, hisz elővételben lesz 30e a jegy, és ahhoz, hogy egy héten keresztül jól is érezze magát az ember, legalább 100e-t felemészt. Ebből pedig már egy jobb külföldi út is kijön.
Leszálláskor találkoztam 3 kedves volt osztálytársnőmmel, pár szót sikerült is váltanunk, és a váróban még Manót is megsimogatták:) Anyu hazahozott, kitett bőrönddel, kutyával a lépcsőház előtt, abban a tudatban, hogy van kulcsom, majd visszakocsikázott mamához. Beértem, nyitnám az ajtót és csak akkor vettem észre, hogy kulcscsomó van, de az új kulcsok még nincsenek rajta. Csodával határos módon épp akkor ért haza anyuék egyik ismerőse, aki szintén a mi lépcsőházunkban lakik, és felhívta anyut. Anyu mivel segíteni ment mamáékhoz, nem rohant egyből vissza, így Manóal tettünk egy jó 40 perces sétát. Kicsit kellemetlen, hogy minden cigányt megugat, azok meg mutogatnak és ordítanak felém..
Anyu megkegyelmezett(:)), hazajött, így vére szaladhattam vécére, no meg lepakolhattam és LoLmárnak sem kellett a bőröndben passzírozódnia. Álmos vagyok. Lefőzöm a teát, iszom egy bögrével, kettővel, és alszom egy kicsit, ha tudok. Ez csakis az orrom levegőbefogadó képességétől függ:)
Bogdán örülök az első sikereses vezetési élményednek, de annak még jobban, hogy mindjárt hétfő. És akkor remélhetőleg egy egészséges kislány hullik majd a karjaidba a vonatról:$
Reggel a latint akaratom ellenére kihagytam, nem éreztem jól magam. Pedig, becsületesen megírtam éjszaka a házit,lefordítottam a Déli sziesztát és még a gerundi(V)umot is alaposan átnéztem. Reggel fel is keltem időben, de eluralkodott rajtam az az enyhén szédülős állapot, így jobbnak láttam ha egy gőzölgő teával a meleg takaró alatt maradok. Valószínüleg, sok-sok bacit vittem volna magammal az órára, megfertőzni pedig senkit sem szerettem volna, pláne nem a szünetre. Remélem nem lesz gond a hiányzásból, lelkiismeretesen azért írtam egy ímélt a tanár úrnak.
10-kor a sokadik tea efogyasztása után lángoló homlokkal összepakoltam a maradék cuccokat (Bogdán csak a fogkefédet és a töltődet felejtetted fent), és időben elindultam az Astoria felé. Jót tett a friss levegő, az biztos. Nem volt hideg, de mindenesetre 2 pulcsit vetem fel és a kedvenc, Bogdántól kapott sálamat is a nyakamba kötöttem, legalább a köhögés és a torokfájás tartsa távol magát tőlem.
Rám jellemzően, megint az utolsó percben értem ki a délibe, csak egy kóla vásárlására maradt idő, és amint felsegítették a bőröndömet a vonatra, el is indultunk. Lévén, hogy nem volt időm beállni a tekergő sorba jegyért, és egy egész órát sem volt kedvem várni a következő személyig, jegy nélkül foglaltam helyet, ami nem új jelenség, hisz rengetegszer láttam, hallottam már, hogy emberkék a vonaton váltanak jegyet. Elég későn jött a kaller, de mondtam neki zsepivel az orromnál, hogy "egy diák lesz a délitől székesfehérvárig". Erre, "hát az sokba fog kerülni, pótdíjjal együtt". Aha, elkerekedtek a szemeim, és kiosztottam, hogy leszarom, hogy éjjel-nappali jegypénztárüzemel a déliben, ettől függetlenül lekéstem volna a vonatot ha beállok a sorba. Erre megkérdezte miért nem ért rá a következővel jönnöm? Erre nagyon kedvesen csak annyit mondtam, hogy nem az ő dolga, és hogy szeretném meváltani a jegyemet, hiszen ez teljesen szabályos. Sóhajtott egyet, pötyögött a gépén, majd kiadta a jegyemet, és figyelmeztetett, hogy legközelebb nem biztos, hogy ilyen elnézőek lesznek velem. Hát de könyörgöm, ez teljesen normális. Meg az is, hogy szóváteszem, hogy 229 ft helyett ne a tízszeresét fizessem.
Próbáltam olvasni, de sokszor elterelte a figyelmemet az elsuhanó, napsütötte táj. Kezd néha bevillanni a nyár képe és ez boldogságal tölt el.. Br, az eddigi Szigetelést idén tényleg egy külföldi útra vserélem le, hisz elővételben lesz 30e a jegy, és ahhoz, hogy egy héten keresztül jól is érezze magát az ember, legalább 100e-t felemészt. Ebből pedig már egy jobb külföldi út is kijön.
Leszálláskor találkoztam 3 kedves volt osztálytársnőmmel, pár szót sikerült is váltanunk, és a váróban még Manót is megsimogatták:) Anyu hazahozott, kitett bőrönddel, kutyával a lépcsőház előtt, abban a tudatban, hogy van kulcsom, majd visszakocsikázott mamához. Beértem, nyitnám az ajtót és csak akkor vettem észre, hogy kulcscsomó van, de az új kulcsok még nincsenek rajta. Csodával határos módon épp akkor ért haza anyuék egyik ismerőse, aki szintén a mi lépcsőházunkban lakik, és felhívta anyut. Anyu mivel segíteni ment mamáékhoz, nem rohant egyből vissza, így Manóal tettünk egy jó 40 perces sétát. Kicsit kellemetlen, hogy minden cigányt megugat, azok meg mutogatnak és ordítanak felém..
Anyu megkegyelmezett(:)), hazajött, így vére szaladhattam vécére, no meg lepakolhattam és LoLmárnak sem kellett a bőröndben passzírozódnia. Álmos vagyok. Lefőzöm a teát, iszom egy bögrével, kettővel, és alszom egy kicsit, ha tudok. Ez csakis az orrom levegőbefogadó képességétől függ:)
Bogdán örülök az első sikereses vezetési élményednek, de annak még jobban, hogy mindjárt hétfő. És akkor remélhetőleg egy egészséges kislány hullik majd a karjaidba a vonatról:$
3 megjegyzés:
Fú, Adri, ezt majdnem én is bejátszottam IC-vel, hogy majd ott veszem meg a helyjegyem. Aztán összespanoltam valami MÁV vezetővel és kiderült, hogy 3x annyit kellett volna fizetnem, mert pótdíjjal büntetik a dolgot. Ez szabályban van, úgyhogy végső soron tényleg rendes volt a kaller Hozzád. Tudom, gáz. De nekik is szabály a szabály. :/
a helyjegy más. ez egy szimpla szar döcögős kényelmetlen személyvonatra jegy.. mindegy, nem akarom felhúzni magam. csak az elv zavar. eddig mindig megvettem a jegyem, és azt tapasztalom vonaton h a ziháló emberek ott veszik meg mellettem, a kaller meg minden szó nélkül..erre mikor megyek a 110kilós börönddel és nem akarom lekésni a vonatot, mert időre jövök haza, akkor én vagyok a szabálytalan utas..:)
a helyjegy csak példa. minden mással így van. de az más kérdés igen, ha a kaller kivételez mással és Veled meg szívózik.
Megjegyzés küldése