Egy férfi szívéhez...

Most, az imént, nagyon szokatlan dolog történt. Főtt ételt vacsoráztunk. Az elmúlt 2 hétben Bogdánnal arról voltunk híresek, hogy ha megéheztünk, előkaptuk kis Burgeres kedvezménykártyánkat, magunkra kaptunk valamit és kézen fogva nekivágtunk a jó 300 méteres útnak, mely a Hostel és az Astorián lévő Burger King között van. Általában 3személyt is megterhelő adagot rendelünk, aminek az a vége hogy míg Bogdán befal 3 gigaszendvicset, 2 nagy krumplit, desszertként egy doboz hagymakarikát és mindezt leöblíti több, mint fél liter kólával, addig én nagy nehezen befalok egy kis szendvicset kis krumplival, és egy ültő helyemben elszürcsölök másfél deci kólát. Utána egy kis slicc igazítás, nagy levegő, cigi elő, és séta vissza. Általában az ilyen napokon már nem éhezünk meg este, néha én igen, hisz nem mondhatnánk hogy valami sokat eszem. Ha meg netalántán megéhezünk, akkor az úgy hajnali 1 és 3 között szokott ránk törni. Bogdán ilyenkor tárcsázza a kimenőjében első helyen álló számot, eltelik 45 perc és máris érkezik a gőzölgő Don Pepés Hawaii pizza. Igen, bizony, ilyen egészségtelen életet élünk mi. Még jó hogy a kávéra nem szoktunk rá, ami igencsak ránk férne a napi átlagos 4 órás szunyókálás után. Kávé helyett azonban van nekünk mindig valami buborékos, édes löttyünk, van Cherry Coke, vagy gyömbér. Ilyen lenne egy kollégista egyetemista étrendje? Törődjünk bele? Na azt már nem. Ezentúl én fogok főzni az én kis szerelmemre, finom, laktató dolgokat. Bár, én közöltem Bogdánnal hogy plusz 20 kilóval is szeretni fogom, biztos, ami biztos, és én nem szeretnék súlyproblémákkal küszködő diplomás lenni. Február 5-től tehát tészta, rizs és egyéb normális kaják lesznek terítéken. Tudom, az én főztöm nem lesz oly laktató és íncsiklandozó mint a kedvesen mosolygó pultosok által kiadott szendvics csodák, de legalább ingyen lesz, és ami a legfontosabb, szeretettel fog készülni . Ez már pl lehet alapja egy hosszú kapcsolatnak. Úgyhogy kedves Zsuzsa és Tibi, Bogdán jó kezekben van…