Múvi

Van egy szusszanásnyi időm, addig filmelemzek picit. Az elmúlt hetekben három említésre méltó (hehe, csak úgy mint a blogom címe) filmet sikerült megnéznem, szimpátiámtól függetlenül kettőben Sandra Bullock játszott. Tény, elfogult vagyok a színésznő iránt, nagyon szeretem, zseniális színésznő. Míg a beépített szépségben bohókás, kevésbé nőies oldalát ismerhetjük meg, az Átkozott boszorkákban, a már komolyabb hangvételű, vígjátéknak titulált, bár néhol már-már thillerre emlékeztető események pörgésében komolyabb oldalát mutatja. Miért szeretjük őt annyira? Nem egy modell alkat, nem tökéletes az arca, de mégis ő az a nő akire bártan merem én is használni a klasszikus szépség jelző(ke)t.

Nem moziban, hanem Pesten, hajnal hasadtán, takaróba tekerve kezdtem bele Bogdánnal a Ház a tónál nézésébe. Bogdán már az első harmadban kifeküdt, az alvás ingere erősebbnek bizonyult ennél a kaotikus időcsúszkás romantikus filmnél. Tetszett. Megfejteni nem akarom, még csak gondolkodni sem a befejezésen, hisz ép ésszel felfoghatatlan, talán ettől jó. Adva van két ember, akik egymásba szeretnek, csak egy a bibi. Két év elcsúszás van köztük. Emberünk, Keanu Reeves naptárjában 2004-et írunk, míg Sandra Bullock már 2006-ban jár. Kianu talán azért tetszett benne, mert végre igazi férfiként láttam, nem beesett arccal, s nem is az ördög szolgálatában vagy éppen földetsuhintó bőrkabátban.. Férfi. Kissé már őszbe fordult haj, munkásruha, pár plussz kiló, pont jó. Előre szólok, végeredményben romantuikus film, férfi olvasóimnak nem ajánlom:) Lányok, a vége előtt pár perccel majdnem sírtam. De ez csak egyszeri érzelmi kitörés volt, szóval nézhető. Éleünkben legalább egyszer.

A következő filmet már a légkondicionált hatalmas vásznú teremben néztem, Bogdánnal. Ki mással..:) Quentin Tarantino új filmjében is kitett magáért, alkotott egy újabb hatalmasat. A Halálbiztos (Grindhouse)c. filmje csak úgy hemzseg a trágár nőktől, a jó zenéktől és az elmebeteg gondolatoktól. A végén persze nyer a görlpávör. Cigi, fű, sok pia, gyors, halálbiztos járgány, ami nem a biztonsága miatt érdemelte ki ezt a jelzőt, valamint hétköznapi (nem 45 kilós, normális mellmérettel rendelkező) nők főszereplése Kurt Russel mellett, aki szintén baromi sármos a borostás, pufi pofija mögött. Kötelező!!!

A harmadik filmet pedig tegnap néztük Szegeden. Hm. Megérzés (Premonition). És ez egy újabb Sandra Bullockos film. Nehéz erről írnom, engem nagyon elvarázsolt. Thiller, romantika arányos, figyelemlekötő egyvelege, azonban a racionális magyarázatot itt is hiába keresnénk. A címre kell összpontosítani, az időpontokat nem érdemes követni. Van benne boldog(?) család, anya, apa, két kislánnyal, azonban egyik nap van férj, másik nap halott. Mikor halott akkor fáj, hogy nincs, mikor él, akkor fáj, hogy "két szobatárs vagyunk két lánnyal egy házban", valamint hogy meg akar csalni.. A megérzés megérzés, de ne higyjük hogy a sors akaratát befolyásolhatjuk. Ennyi. A film plakátját ne nézzétek meg, ha még nem láttátok a filmet, hisz csaknem lelövi a slusszpoént. Egyes kritikák szerint Bullock a film második órájában elég szőkenős, szerintem azonban zseniális. Nagyon tetszett a film, tényleg gyönyörű. Nos, engem a sírás túl sokszor környékezett meg, úgyhogy a film megtekintése menstruáció alatt SZIGORÚAN TILOS! Akinek teszett a Pillangó hatás, annak ez is fog tetszeni, hisz minden újabb részlet kicsomagolásánál előkerül egy újabb, amire nem is sejtenénk a magyarázatot. Sandra Bullock filmbeli férje, Julian McMahon pedig maga a tökéletes sárm. Pf.. Nem vagyok rágerjedve az idősebb pasikra, de ezek a férfiak ezekben a filmekben különösen jól néznek ki. Amúgy meg nem csúszik le a bugyim ezektől a külföldi sztároktól, hisz van nekem sokkal jobb! Jut eszembe: Boldog kilenc hónapot Kicsim!


Az elmúlt négy napot Szegeden töltöttem. Pénteken sütögetés volt Térváron, ettünk-ittunk finomakat. Köszönet érte Tibinek! Jobban ezt most nem fejtem ki, szép volt, jó volt, romantikus volt, elég ha Bogdánnak eszébe jut néha:)