Sorry
Millió bocsánat a hosszas szünetért, igen, tudom, így az egész hetetek unalmas lehetett:) Nagyon sok dolgom volt, minden este program, szóval a gép nem játszott ezen a héten központi szerepet nálam. De nem is baj. A lényeg a kontinuinált (nem tudom van e ilyen szó, nekem tetszik) jelenlétem.
Az a gond, hogy a héten szinte csak személyes dolgok történtek, amiket ha nem gond nem kötnék az orrotokra. Amúgy is, ha elmondanám, leírnám, eltűnne a varázsa a hétnek. Nagyon vegyes volt, az tény. És nem keveset sírtam, de összegezve boldogan ültem ma vonatra. Hisz a szerelem az szerelem. Elég ennyi, ugye?
A sulival minden rendben, hétfőn pl. az eddigi legjobb jog-óra zajlott le (kedvencem a böntető-jog), és a szerdai halál is ismét élményteli volt. Pénteken pedig írtam latin dogát is, ami nem lesz 5-ös, de nem is panaszkodhatom:)- vége az alaktannak, jee.
Minden napra volt valami program, talán csak kedden nem. Vasárnap este Misterben iszogattunk Gergővel és Karesszal, hétfőn pedig Morrison's- ba látogattunk el nagy csapatostul:) Végre, Bogdán is velünk tartott, sőt.. egész héten nem játszott. Picit háttérbe szorult a WoW, de ez érthető. Szerdán Borpatikába mentünk ismét, ami jó is volt, meg nem is. A résztvevők tudják, mire gondolok. Innentől kezdve szomorú volt a hét, de az iszogatás folytatódott. A mi kis meg(össze)szokott társaságunk, 3-4-5 fő egész héten csak vedelt, de ipari mennyiségben ám. Amit összeittunk, hát na, egyenként a detoxban kellett volna kikötnünk, nemhogy együttvéve:) Na, ezen persze változtatni kell, marad a vasárnap esti, meg talán még a hétközbeni egy alkalom, mert másnap, bár én spec nem tapasztalom soha a másnap érzését, szóval a sulira gondolni kell. És punnydtan ülni a már amúgy is halál unalmas órán, hát, felejtős.
Csütörtökön elvileg poloska írtás lett volna, de csesztek jönni (defekt, dugó, persze), pedig a héten kb. 10 kis vérszívó genyót láttam személyesen. Nem baj, mi abban a hiszemben voltunk Bogdánnal, hogy épp írtanak, szóval csináltunk hostelen kívüli programot. Találkoztunk Zsuzsával, Bogdán édesanyjával, akit nagyon szeretek. gondolom ehhez a fia iránti érzelmeimnek is köze van:) Jó volt vele teázni nagyon.. Utána Bogdánnal hosszas beszélgetést folytattunk Keltában.
Tényleg nem tudok most mást, többet, jobbat, érdekesebbet írni, mert igazából, amit most le tudnék írni, az eszméletlen hosszú lenne, és tényleg annyira személyes, hogy képtelenek lennétek élvezetel olvasni.
Sok-sok élmény van mögöttem, Potterem is küzd a tárgyaláson, és még verrset is kell elemeznem, szóval unalmasnak nem unalmas az életecském az biztos.
Zárom soraim. És hát, ez kell ide..: <3
Az a gond, hogy a héten szinte csak személyes dolgok történtek, amiket ha nem gond nem kötnék az orrotokra. Amúgy is, ha elmondanám, leírnám, eltűnne a varázsa a hétnek. Nagyon vegyes volt, az tény. És nem keveset sírtam, de összegezve boldogan ültem ma vonatra. Hisz a szerelem az szerelem. Elég ennyi, ugye?
A sulival minden rendben, hétfőn pl. az eddigi legjobb jog-óra zajlott le (kedvencem a böntető-jog), és a szerdai halál is ismét élményteli volt. Pénteken pedig írtam latin dogát is, ami nem lesz 5-ös, de nem is panaszkodhatom:)- vége az alaktannak, jee.
Minden napra volt valami program, talán csak kedden nem. Vasárnap este Misterben iszogattunk Gergővel és Karesszal, hétfőn pedig Morrison's- ba látogattunk el nagy csapatostul:) Végre, Bogdán is velünk tartott, sőt.. egész héten nem játszott. Picit háttérbe szorult a WoW, de ez érthető. Szerdán Borpatikába mentünk ismét, ami jó is volt, meg nem is. A résztvevők tudják, mire gondolok. Innentől kezdve szomorú volt a hét, de az iszogatás folytatódott. A mi kis meg(össze)szokott társaságunk, 3-4-5 fő egész héten csak vedelt, de ipari mennyiségben ám. Amit összeittunk, hát na, egyenként a detoxban kellett volna kikötnünk, nemhogy együttvéve:) Na, ezen persze változtatni kell, marad a vasárnap esti, meg talán még a hétközbeni egy alkalom, mert másnap, bár én spec nem tapasztalom soha a másnap érzését, szóval a sulira gondolni kell. És punnydtan ülni a már amúgy is halál unalmas órán, hát, felejtős.
Csütörtökön elvileg poloska írtás lett volna, de csesztek jönni (defekt, dugó, persze), pedig a héten kb. 10 kis vérszívó genyót láttam személyesen. Nem baj, mi abban a hiszemben voltunk Bogdánnal, hogy épp írtanak, szóval csináltunk hostelen kívüli programot. Találkoztunk Zsuzsával, Bogdán édesanyjával, akit nagyon szeretek. gondolom ehhez a fia iránti érzelmeimnek is köze van:) Jó volt vele teázni nagyon.. Utána Bogdánnal hosszas beszélgetést folytattunk Keltában.
Tényleg nem tudok most mást, többet, jobbat, érdekesebbet írni, mert igazából, amit most le tudnék írni, az eszméletlen hosszú lenne, és tényleg annyira személyes, hogy képtelenek lennétek élvezetel olvasni.
Sok-sok élmény van mögöttem, Potterem is küzd a tárgyaláson, és még verrset is kell elemeznem, szóval unalmasnak nem unalmas az életecském az biztos.
Zárom soraim. És hát, ez kell ide..: <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése